Reggeli Sajtófigyelő, 2008. május - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-05-03
52 – Én nem találom ezt akkora gondnak, mint amekkoraként ez közszájon forog. Az egyetem három szakának már megvan az akkreditálása, és ez azt jelenti, hogy be lehet adni az iratcsomót az intézményes akkreditálásra. Aki tehát szeptemberben jön felvételizni a Sapientiára, már úgy iratkozhat be, hogy akkreditált egyetemen fog végezni. Es etem különböző, az Európai Tanulmányok szakon vagyok, a második évfolyam diákjaként, ami azt jelenti, hogy csak az utánunk következő évfolyamot akkreditálhatják. Viszont ezt előnynek érzem, mert az állami egyetemen fogok államvizsgázni, tehát bizonyos érte lemben kétféle elismerést kapok: a Sapientia oklevelét és az állami egyetemről származó minősítést is. – Milyennek látják az egyetem felszereltségét, a tudományos adottságokat, a tanárok felkészültségét? – Mielőtt ide kerültem volna, két évet végeztem a Babeş – Bolyai Tudományegyetemen, a Bölcsészkaron, így van némi összehasonlítási alapom. Elmondhatom, hogy a Sapientián tapasztalt hangulat és az ottani között óriási a különbség, mondhatni: ég és föld. Nagyon jól érzem itt magam, elsősorban azért, mert itt kitűnően működik a tanárdiák kapcsolat. Ha a diák tényleg akar tanulni, fejlődni, akkor itt a tanár rendelkezésére áll, akármikor, akárhol, akár a folyosón is megállíthatjuk az oktatókat kérdéseinkkel. A tanárok felkészültsége kitűnő, elsősorban a tudásuk at akarják átadni, nem csupán leadni az előírt anyagot. vissza Alaplogika: gombhoz a kabátot – Interjú Zilahi Lászlóval, a magyar Miniszterelnöki Hivatal nemzetpolitikai ügyek főosztályának főigazgatóhelyettesével, a magyar kormány Sapientia kuratóriumi képviselőjével Szabadság 2008. Május 03. T. Sz. Z. – Képes a Sapientia egyetemet finanszírozó magyar állam érvényesíteni szempontjait az intézményt vezető kuratóriumban? – A finanszírozó ebben a történetben bizonyo s szempontból ellenféllé vált. Ami furcsa, mert ezt az intézményt több mint 90 százalékos arányban a magyar adófizetők finanszírozzák. Mégis folyamatos magyarázkodási kényszerben vagyunk. Amikor akár a hivatalos üléseken, akár az erdélyi magyar sajtóban a magyar fél megjelenik, a kormányzat általában negatív színbe kerül. Hogy tulajdonképpen mi a magyar kormány szándéka? El akarjae lehetetleníteni az intézményt, direkt nem küldi a pénzt, direkt nem fizeti az ösztöndíjakat? Folyamatos defenzív szerepbe kény szerülünk, s ennek több oka van. Elsősorban az, hogy amikor ez az intézmény elindult, mások voltak a körülmények, más volt a környezet. Ezt különböző belső és külső okok miatt meg kell hogy változtassuk, rá kell kényszerítenünk ezt az intézményt arra, hogy racionálisan gondolkodjon és gazdálkodjon. Többféle ellentétes hatású erő akadályoz minket ebben a munkában. Az egyik éppen az, hogy a négy helyszínen – Nagyváradon, Marosvásárhelyen, Csíkszeredában és Kolozsváron – tulajdonképpen négy függetlenségre töre kvő struktúra épült ki. – Mi a megoldás? – A nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetemnek például integrálódnia kellene a Sapientiába. Hiszen egyetlen közös intézményről beszélünk, s egyetlen finanszírozási szerződést kötünk ezzel az egyetemmel, illetve a S apientia Alapítvánnyal, az egészért. Kiderült, hogy ez nem olyan egyszerű. Az egyetem a mai napig nagyon keményen ragaszkodik ahhoz a korábban megállapított – 30 – 30 – 30 – 10 százalékos – pénzleosztási arányhoz a négy helyszín között, amely eleve gátja minden szakmai jellegű kontrollnak. De ugyanakkor úgy érzik, hogy jogtalanul szólunk bele a dolgokba, például az ingatlanügyekbe. Nemrég összeállt azonban egy munkacsoport, amely a normatív finanszírozást fogja kidolgozni, s ezzel párhuzamosan elindult egy másik munkacsoport, amely a fejlesztési alap kérdését vizsgálja meg. Megnézzük tehát, hogy a különböző helyszíneken milyen ingatlanvagyon van, eddig mit ruháztunk be, ebből mi valósult meg, hol kell felújítani, hol milyen fejlesztések lesznek. Rendkívül nehezen,
