Reggeli Sajtófigyelő, 2008. május - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-05-03
50 – Mi a helyzet azokkal a következtetésekkel, amelyeket a kuratórium a 2004es AntalMokosféle jelentés nyomán levont? Sikerüle orvosolni a jelzett gondokat? A Providencia Kft . tavalyi felmérése ugyanis nagyjából megismétli a négy évvel korábban felsorolt problémákat. – Sok minden megvalósult már, a többi még hátravan, pontosan az akkreditációs gondok és a finanszírozás helyzete miatt. A belső ellenőrzés kialakítása folyamatba n van, remélhetőleg ez megoldja a legtöbb jelzett gondot. Sok olyan dolog van, amit másképp látnak Magyarországon, és másképp itt, Erdélyben. Próbáljuk a szempontokat közelíteni, és az építő kritikától nem zárkózunk el. vissza Nem voltunk elég bölcsek – Interjú Dávid László egyetemi tanárral, a Sapientia – EMTE rektorával Szabadság 2008. Május 03. – Hogyan készül az egyetem az akkreditációra? – Két párhuzamos folyamat zajlik. Az egyik a szakok akkreditációja, amel y idén várhatóan lezárul. Mind a hat szak vizitációja lejárt, most a jelzett gondokat orvosoljuk. A másik szakasz az intézményes akkreditáció, ennek feltételeit a Sapientia – EMTE ma virtuálisan teljesíti, hiszen megvan a kellő számú szak akkreditációja. Azé rt mondom, hogy virtuálisan, mert az erről szóló kormányhatározat még hiányzik. Készítjük az akkreditációs iratcsomót, amit még idén leadunk, hogy jövőre döntés születhessen. Addig be kell fejezni a szükséges beruházásokat és a pénzügyi ellenőrzéseket. – Jelenleg milyen a főállású oktatók részaránya az egyetemen? A követelmények szerint legalább 70 százalékuk főállású kell hogy legyen, és a főállásúaknak legalább a negyede egyetemi tanár vagy docens. – Ebben a tekintetben két modell létezik egyszerre. Van nak olyan szakok, ahol nincs megfelelő, fiatal oktatói gárda. Az idősebbek tehát átjönnek, oktatnak, és közben mintegy átadják a stafétát a fiataloknak, kinevelik a megfelelő oktatói kart. Ez történt például Marosvásárhelyen, a műszaki szakoknál ez a strat égia jól bejött. Ott több tucat fiatal doktorált, és olyan is van közöttük, aki már docens. Csíkszeredában ez még nem sikerült, ott főállásba is át kellett jönniük az idősebb oktatóknak. A fiataloké a jövő, de el kell fogadnunk a munkaerőpiac feltételeit. Ez főleg a humán szakok esetében gond. Megjegyzem, nem a 70 százalékot nehéz megvalósítani, hiszen ez sok helyen már sikerült – van, ahol 90 százalék, de ahol csak 68, ott is megvalósul év végéig – , hanem az abból számított negyednyi docenst és egyetemi t anárt. – El lehete érni azt, hogy sok oktató ne ugródeszkának használja ezt az egyetemet, hanem esetleg hosszú távú célnak? – Én azt szeretném mondani, hogy igen. Ez kettős probléma. Egy egyetem ugyanis nem kiszámítható, hosszú távra tervezhető, biztons ágot nyújtó struktúra. Jelenleg az adminisztratív személyzet körében elég nagy az elvándorlás, az oktatók esetében kisebb arányú. Érdekes javadalmazási politikát valósítottunk meg: a professzorok bérezése kisebb, mint a többi romániai egyetem legtöbbjének esetében, az alacsonyabb fokozatú tanároké viszont nagyobb. – Vane minden szakra kiterjedő kutatási stratégia? – Nem csak szakra, hanem minden tanszékre van. Ezt megköveteltük. – A bentlakási helyek és a szakkönyvtárak terén sikerülte előrelépni?
