Reggeli Sajtófigyelő, 2008. április - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-04-03
24 A jelenlegi kormányfő, Fico politikai DNSspiráljából hiányzik ez a gén, hiába fiatal, és hiába vallja magát korszerűnek. Egy európai uniós országot vezet, és az európai szocialisták klubjába vágyik: tud ja, hogy nem tilthat be újságokat és nem börtönözheti be legvehemensebb bírálóit. Viszont úgy véli, kevésbé feltűnő módon – legalább részben – mégiscsak megtorpanthatja azokat a riportereket, akik megkeserítik az életét. Törvénnyel. Szlovákia jelenlegi sa jtótörvénye még a kommunizmus idején született, régi, rossz, ám az új még ennél is rosszabb. A szerkesztőségeket megfosztja önállóságuktól, melyet a kommunizmus bukása után kaptak vissza, amikor a törvényt módosították, és főleg amikor az új szabályok a g yakorlatban is működni kezdtek. Első ránézésre az új törvény teljesen ártalmatlannak tűnik. A szöveg mélyén azonban taposóaknák bújnak meg – közülük a legpusztítóbb a válaszadásra való jog. Fico kormányfő szerint szinte mindenkinek és szinte minden helyze tben jogot kellene biztosítani, hogy befejezze a történetet, amelyet az újság leközölt. A válaszadás joga szerinte azokat is megilletné, akikről az újság igazat állít, az újságnak pedig szinte nem is áll módjában elutasítani a válasz megjelentetését, mive l a törvény értelmében kötelesek ugyanazon a helyen lehozni azt, az elutasításért pedig nem kevesebb, mint 150 ezer koronás büntetés jár. Feltételezhető, hogy a bíróságok olyan könnyedséggel fogják osztogatni ezeket a büntiket, amilyen könnyedséggel az em berek, főleg a politikusok igényelni fogják ezt. És nem csak amiatt, mert sok bíró agyilag még mindig a kommunizmusban él, amely tényt azokkal az ítéletekkel bizonyítják, melyeket a strasbourgi emberi jogi bíróságnak kell megváltoztatnia. A törvény nemes egyszerűséggel eleve számol a büntetésekkel: a válaszadás joga mindenkit megillet, akit az újság megsért. A bíró majd megkérdi: „Ön sértve érzi magát? Igen? Akkor jöhet a büntetés.” A bíró feladata nem az lesz, hogy megvizsgálja, vajon hazudotte az újság , ártotte, ferdítette. Elég, ha megsértette az illetőt, akár egy közismert igazság egyszerű konstatálásával. Az újságok faliújságokká válhatnak, amelyekre mindenki kitűzheti a saját üzenetét. Az ilyen újság olvashatatlan lesz, mert nem lesz szabad, tarta lmáról mások fognak dönteni. A törvény nem vezet be cenzúrát, csupán elveszi a szerkesztőségek autonómiáját a döntéseknél – olyan ez, mint a spam az email fiókban. Az oldalakat ellephetik a reakciók, amelyek között elvesznek a hagyományos értelemben vett híradások és kommentárok. Prostituáltak, hazudozók és hajléktalanok Robert Fico ügyesen csinálja: úgy tesz, mintha lehetőséget teremtene az embereknek a védekezésre az újságírók ellen, akik azt írnak, amit akarnak. Valójában viszont az a célja, hogy az újságok azt írják, amit ő akar. A kormányfő és pártja, a Smer a közvéleménykutatások szerint több mint 40 százalékos támogatottságnak örvend. A nacionalista Ján Slota, valamint az országot a gödör szélére sodró Meciar asszisztálásával olyan kényelmesen u ralja Szlovákiát, hogy mármár úgy érzi, ez az egész itt az övé. Hangulatát csak a független sajtó rontja, mert bírálja őt, és figyeli lépteit. Robert Fico ezért a sajtót tekinti a legkomolyabb ellenfelének abban a játékban, amelyhez a parlamenti ellenzék soraiból nem talált elég erős partnert. Úgy tesz, mintha a valódi ellenzék a sajtó lenne, és úgy közelít hozzá, mint egy bikához az arénában. Valójában azt fogalmazza meg, hogy nem hisz a sajtó társadalmon belüli szerepének fontosságában, számára az újság írók ellenségek, vagy, ahogy mondogatni szokta: prostituáltak, hazudozók és szellemi hajléktalanok. Annyira gyűlöli őket, hogy ez látszik is az arcán, és ez hajtja őt csatába a törvényért, amelyet nem csupán a szlovák ellenzék és az újságírók bírálnak. A t örvényjavaslatot ismételten kritizálták a nemzetközi újságírószervezetek és az EBESZ is, amely szerint jelenlegi formájában ez nem egy demokratikus állam törvénye. A kormány elutasítja a kritikát, mondván, hogy ez csupán a sajtószabadságért felelős EBESZfunkcionárius véleménye, és szinte furcsa, hogy nem kiabálták át, hogy az EBESZnek azért nem tetszik a törvény, mert a magyar Haraszti Miklós mesterkedik a háttérben. Apróbb javítások után azzal rekesztették be a vitát, hogy holmi hivatalnok nem fog nekik törvényt diktálni. Szabadság vagy büntetés Az, hogy ez a törvény veszélyes, nem csak az elemzések és a más országok hasonló jogszabályaival való összevetésből nyilvánvaló. Veszélyes a Szlovákiában uralkodó atmoszféra és a demokrácia állapota szempontjáb ól is. Fico Slotával és Meciarral felszedi azokat az alapokat, amelyek a Dzurindakormány nyolc évében épültek. Megkérdőjelezték a vállalkozói szabadságot: az egészségügyi magánbiztosítóktól el akarják venni nyereségüket, a nyugdíjpénztárakat ki akarják s zorítani az országból, ha kell, változtatnak azokon a játékszabályokon is,
