Reggeli Sajtófigyelő, 2008. április - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-04-16
27 városházára, virágcsokrot helyezett el Bartók Béla szobránál, megtekintette a St. Michel és Guduleszékesegyházat, valamint találkozott a magyar kolónia képviselőivel a Magyar Kulturális Intézetben. Kora este megbeszélést folytatott Yves Leterme belga miniszterelnökkel, majd ismét találkozott a királyi párral. A Belgiummal fennálló kiegyensúlyozott, problémamentes politikai kapcsolatok Magyarország EUtaggá válásával új szintre jutottak: a kétoldalú kapcsolatok a közös európai érdekek megtalálását és érvényre juttatását szolgálják. Különös jelentőséget kölcsönöz a kétoldalú együttműködésnek külpolitikai és európai kérdésekben az is, hogy 2010. január 1. és 2011. június 30. között Spanyolo rszág, Belgium, majd Magyarország látja el hathat hónapra az unió soros elnökségét. (MH) vissza Benes, a felszámoló Magyar Hírlap 20080416 Lelkes magyarok már több mint harmincezer aláírást gyűjtöttek össze a benesi rendeletek uniós felülvizsgálatára, s petíciót nyújtanak át Hágában, hogy az igazság elrejtéséből származó következményeket végre megismerje Európa. A Benesdekrétumok egyértelműen az első csehszlovák köztársaság likvidálásával vádolták meg az ott lakó ősh onos németeket és magyarokat, gyilkosoknak és árulóknak nevezve őket. A második világháborúban a cseh – morva protektorátus ideigóráig vesztes lakói híresek voltak a kollaborálás különféle módjairól, s akkor szokatlanul magas életszínvonalukról. Szlovákia p edig a marxista szakirodalom szerint "klerikofasiszta" állam volt. S tegyük hozzá, a második világháborút kirobbantó lengyel hadjáratban a kis Szlovákia hadserege is részt vett a németek és az oroszok oldalán. Az új, 1945ben törvénytelenül rendeletekkel k ormányzott, harmadik csehszlovák köztársaság azonban nemcsak a kollektív bűnösség máig ható elvét fogalmazta meg állampolgárai egy tekintélyes, több mint négymillió német és magyar lakosával szemben, de a nácik nürnbergi törvényeinek szellemében egy tiszta , szláv fajú állam megteremtését is céljául tűzte ki. A Szabad Európa egykori cseh munkatársa, Sidonia Dedina "Edvard Benes, a likvidátor", 2004ben magyarul is megjelent dokumentumregényében a sztálini kor pereinek divatos – likvidátor, felszámoló, tömeg gyilkos – kifejezését nem a benesi rendeletekkel megbélyegzett kisebbségre, hanem magára a nagy hatalmú elnökre alkalmazza, akinek a kezéhez már a szovjet tábornokok peréhez átjátszott információk révén is vér tapadt. Az 1945ben, az elnök tudtával létrejö tt forradalmi gárdák a nemzeti bizottságok irányítása alá tartoztak, s főként a német lakosság terrorizálásával és kirablásával váltak hírhedtté. Német adatok szerint rövid idő alatt 267 ezren estek a terror áldozatául. A felvidéki magyar lakosságot – Jan ics Kálmán szerint – az mentette meg a szlovák partizánok terrorjától, hogy a kárpáti, a duklai harcokban a Vörös Hadsereg lendülete lefékeződött, s végül a magyar Alföldön át északnyugati irányban támadva, nem kellett igénybe vennie a Szlovákia hegyei köz t meghúzódó partizánokat. A kitelepítés, a csehországi kényszermunka, a jogtalanság három éve 1945 és 1948 között, valamint a vagyonvesztés azonban megroppantotta még a csallóközi és mátyusföldi tömbmagyarságot is. A Csehszlovákiában hagyott 72 millió doll árnyi felvidéki magyar vagyon elveszett. A párizsi békeszerződésben előírt harmincmilliós háborús jóvátétel fejében ugyanis – állampolgárait meg sem kérdezve – lemondott róla a magyar állam. Az Alkotmánybíróság a kilencvenes években kétszer is hiába hívta fel a törvényhozás figyelmét arra, hogy éppen a békeszerződés írja elő a magyar államnak, hogy az állampolgárainak okozott kárt kárpótolja. (Az egyetlen ilyen törvénytervezetet a Hornkorszak kezdetén elsüllyesztették a levéltárban.) A szlovákiai retribúci ós, földvisszaadási törvény gyakorlata pedig világosan megmutatta, hogy a benesi jog- és vagyonfosztás a hatósági és bírósági gyakorlatban ma is ott kísért. S ott kísért az iskolaügyben, a nyelvhasználatban, abban, hogy még magyar segédpüspöke sem lehet az ottani katolikus egyháznak, s egyáltalán abban, hogy a benesi rendeletek jogosságának megkérdőjelezhetetlenségét is kimondta nemrég a szlovák törvényhozás. Pedig éppen Benes elnök volt az, aki féktelen nacionalizmusával elősegítette az 1948as februári ko mmunista puccsot és az ország szovjetizálását. A szlovákellenes cseh centralizáció jegyében egyezkedett Klement Gottwaldékkal, s küldte kíméletlenül a bitóra Jozef Tisót, Szlovákia első államelnökét. Beneshez, a felszámolóhoz még a – Tiso pátert ma is sze ntként tisztelő – szlovákok is ragaszkodnak, és minden bizonnyal nem a cseh polgári demokrácia, az első köztársaság hagyományai miatt. Hanem azért, mert rendeleteinek felülvizsgálata kínos vagyonátrendeződéshez és a magyarokkal való "kis kiegyezéshez" veze thetne. Tamáska Péter történész vissza
