Reggeli Sajtófigyelő, 2008. április - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-04-01
27 attól függően, hogy például a hadsereg, az egyház vagy a közoktatás minisztériumának felosztását vizsgáljuk meg. Az első világháború után az államnak központi szerepet kellett vállalnia a területszervezésben és gazdaságfejlesztésben. A második világháború vége magával hozta azt az igényt, hogy az állam váljon tervező ál lammá; így jött létre a francia tervrendszer. Ám egyúttal világossá tette azt is, hogy ez az akkor létező keretekben – községek, megyék – hatékonyan nem valósítható meg. Ehhez adódott az a megállapítás is, hogy a területrendezési politikának nem sikerült m egakadályoznia a fejlődő/fejlett és elmaradott területek közötti különbségek növekedését. Új területi szint létrehozását a gazdasági szükségszerűség és a tervezhetőség kérdése indokolta. Amennyiben a régiók fejlődését nézzük, a 20. századnak négy fontos dátuma van. 1965ben a Tervbizottság által összehívott csoport javaslatára 22 „programrégiót” hoztak létre. A cél az volt, hogy megkönnyítsék az állami gazdaságfejlesztést és területrendezést. A 22 régióból 15nek a francia forradalom előtti provinciák nev ét adták, a megyék határait pedig nem változtatták meg. A következő dátum 1972, amikor a régiók speciális kompetenciákkal rendelkező közintézményekké váltak. 1982ben a község és a megye fölött elhelyezkedő közigazgatási szintté vált a régió, amelynek az előbbi kettőhöz hasonlóan választott végrehajtó szerve van. A 2003as alkotmányos törvénnyel a régió alaptörvényi szintű szabályozást nyert. Érdekes fogalom és gyakorlat Franciaországban a helyi kísérletezés, azaz hogy az adott község, megye, régió a dott időszakban olyan közpolitika életbeültetésével próbálkozhat, amely nem része a kompetenciáinak. Amennyiben a kísérletezés értékelésében arra a következtetésre jutnak, hogy a közpolitika végrehajtása sikeres volt, az illető hatáskört delegálják arra a szintre, ahol azt végrehajtották. Ilyen volt például a regionális vasúti közlekedést érintő hatáskör régiókhoz történő átutalása. 2003ban a kísérletezés lehetősége is bekerült az alkotmányba. Összefoglalva: 2008ra a franciaországi régiók választott tes tülettel rendelkező, a közigazgatás egyik szintjét képező területi közösséggé váltak, s többek között a következő területeken rendelkeznek hatáskörökkel: gazdaságfejlesztés, területrendezés és tervezés, oktatás, szakképzés és kultúra, egészségügy. Miért nem jelent problémát Franciaországnak a régiók léte, miért nem érzékelik nemzeti szempontból veszélynek? Bizonyára sok válasz létezik erre a kérdésre. Az egyik lehetséges választ Jacques Bourdon ismert francia jogászprofesszor adta meg az egyik 2006ban ta rtott előadásában: „Ne tévedjünk, az a tény, hogy 2003ban az alkotmányba írtuk, hogy a köztársaság szervezése decentralizált, az a realitások elismerése, de főleg annak a kinyilvánítása, hogy Franciaország nem autonomista és nem föderális állam. Fran ciaország tehát egységes állam abban az értelemben, hogy egyetlen politikai hatalom létezik, egyetlen központi politikai hatalom, és Franciaországon belül a politikai hatalom megosztása nem létezik. Ebben az értelemben a decentralizáció annak a ténynek a v isszaigazolása, hogy Franciaország az Ancien Regime óta egységes állam, amelyben a politikai hatalom nem megosztott. A területi közösségek, bármelyek is azok, nem változtathatják meg a nemzeti jogot. A helyi végrehajtó hatalmak nem változtathatják meg a miniszterelnöki szabályozásokat. A törvényhozó, a végrehajtó hatalom és az igazságszolgáltatás az ország egész területén egyedi.” Természetesen a francia modell sem „varázsvessző”, lemásolásával nem oldhatnánk meg a régiók és a területfejlesztés összes g ondját. De ismerete segíthet a területfejlesztés különböző területein, még a nemrégiben nálunk is megjelent, közösségi fejlesztési egyesületek működtetéséhez is kaphatunk ötleteket. vissza
