Reggeli Sajtófigyelő, 2008. április - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-04-04
15 Nem büntetik Slotát, hiszen koalíciós partner A nemzetbiztonsági hivatalt felügyelő bizottság elnöke, Jana Laššáková (SmerSD) azt állítja, Slota szóban igazolja távolmaradását. Ennek ellenére a jelenléti ívekből az derül ki, mindössze kétszer igazolta hiányzását. „Ez talán adminisztratív hiányosság“ - vélte Laššáková, majd hozzátette: „Semmilyen büntetést ne m javasoltam, Slota a koalíciós partnerünk.“ Rafaj A. Nagyot dicséri Daniel Lipšic (KDH) volt igazságügyi miniszter közölte: a törvény szerint Slotát meg kell büntetni, a bizottsági elnökök csak azt mérlegelhetik, hogy elfogadjáke a hiányzó igazolását. Szerinte az a bizottsági elnök, aki nem bünteti meg a hiányzót, maga is törvényt sért, bár – mint Lipšic mondta – ezért semmilyen szankció nem érheti. Pavol Paška szóvivője elmondta, miután a házelnök megkapta A. Nagy levelét, felszólította a pártok frak cióvezetőit, hogy figyelmeztessék tagjaikat a problémára. Rafael Rafaj, az SNS frakcióvezetője szerint pártelnöke azért nem jár a bizottsági ülésekre, mert más tárgyalásai vannak. Meg is dicsérte A. Nagyot, amiért eddig nem büntette meg Slotát, mondván, „bár A. Nagy az MKP tagja, mégis korrekt az együttműködés“. vissza Viharzónában Népszabadság • Kis Tibor • 2008. április 4. Ha úgy vesszük, Pavlo Fedaka toleráns ember, mert hiszen a Proszvita ukrán nacionalista szervez et vezetője "kategorikusan ellenzi" ugyanannyi magyar elpusztítását, mint amennyit a tőle még inkább jobbra álló csoportok felvetnek röpirataikban - cserébe a horthysta csapatok által elpusztított honfitársaikért. Ezek után az ember csak áll és néz: mifé le ötletek kaphatnak nyilvánosságot e napokban a Tisza és a Vereckeihágó közötti térségben? Vajon mit követhettek el szegény kárpátaljai magyarok, hogy egyesek újra a kiirtásuk gondolatával játszadozhatnak? Hiszen a mai Ukrajna mégsem Ruanda... Jó, azza l eddig is tisztában lehettünk, hogy a Kárpátalján nem rózsás a helyzet; de hát nemcsak magyarnak, hanem ukránnak, ruszinnak, románnak lenni sem könnyű ott - vélhettük. De az említett nációk sorsa azért a szegénységben, elzártságban, a demokráciadeficitben , a belpolitika hektikus hullámverésében valahol mégiscsak közös, ebből a sorból nem lóg ki a magyar közösség. Amely ráadásul - már csak csekély önsúlyánál fogva is - eddig nem sok vizet zavart a kétoldalú kapcsolatokban. Mostantól viszont tudható, hogy esetükben nem egy elfeledőben lévő, sokkal inkább egy elhanyagolt kisebbségről van szó, amelyet a politika, ha úri kedve úgy tartja, játékszerként használhat. Most éppen ezt teszi. Egy ukrán belpolitikai játszma viharzónájába lökték bele őket. Az ukrán nac ionalisták valójában Juscsenko elnökön keresnek fogást, mégpedig politikai jobbkeze, Viktor Baloga "perbe fogásával", aki sokáig Kárpátalja teljhatalmú ura volt, és még ma, kijevi magas funkciójában is rajta tartja szemét a területen. Az elnökbarát új párt ot alapító Balogát a szélsőjobb azzal a váddal akarja diszkreditálni, hogy egykori felségterületét a "magyarok és ruszinok kezére" akarja játszani. Hogy mivel? Például a vereckei emlékmű és a munkácsi turulszobor felállításával. Nevetséges? Az lenne, ha pr opagandájuk nem volna hatásos. De az: Kárpátalján a legutóbbi évtizedekben talán még soha nem éleződtek ki annyira a nemzetiségi viszonyok, mint ezekben a napokban. A magyarok pedig Sztálin óta nem féltek úgy, mint most. S ez az a pont, amikor a hivataloss ágok felelőssége már számon kérhetővé válik. Amikortól nem maradhatnak puszta szemlélői a kárpátaljai magyarellenes propagandakampánynak. A mulasztás annál is súlyosabb, mert hiszen a politikának tisztában kellett lennie azzal, hogy a PetljuraBandera örök ségből táplálkozó mai ukrán nacionalizmus szörnyű képződmény.
