Reggeli Sajtófigyelő, 2008. március - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-03-01
36 Tonk Márton: – Minden olyan hallgató, aki egyébként elmenne más társadalomtudományi diszciplínákat tanulni, de valamilyen okból mégis hozzánk jön – ez nem titok, ezt mindenki tudja. A nemzetközi kapcsolatok szakot mi úgy indítottuk, hogy egyszer eljött hozzám László Attila – jelenleg Kolozsvár polgármesterjelöltje – , és közölte, hogy van ötven betöltetlen hely a kö rnyezetvédelmi felügyelőségnél, erre pedig nemhogy öt, de két felkészült, az európai uniós politikákban jártas embert sem talál. A képzés lényege, hogy a végzős diák tudjon elvégezni egy lobbitevékenységet, tudja például azt, hogy az európai unió paradi csompolitikájára miként lehet 24 óra alatt az összes lehető információt begyűjteni s ezt letenni a képviselő asztalára. Ennek érdekében minden évben eljuttatjuk őket Brüsszelbe, ahol gyakornokokként dolgoznak, taníttatjuk nekik két szemeszteren keresztül a z angol nyelvet. A konzervativizmus vagy liberalizmus elméletére tanítani őket gyönyörű dolog, de akkor majd elmehetnek sajtóba újságírónak vagy a szomszéd irodába dolgozni, ez esetben viszont kár volt végigcsinálni a képzést. Ezzel a képzéssel egy szűk sz egmenst céloztunk meg, eurokratákat kívánunk képezni. Horváth Réka: – Ez azt jelenti, hogy belefér az intézményszervezői logikádba, hogy amennyiben telítődik az a piaci rész, amire ti korábban szakembert képeztetek, fogod magad, és becsukod az ajtót? Tonk Márton: – Így van, és keresek helyette egy olyant, ami viszi tovább az intézményt. Nem írja sehol, hogy egy szakot meg kell tartani. Magyari Tivadar: – Ez a mi esetünkben is hasonlóképpen működik. A BBTEn sem fogunk a jelenlegi 61 magyar szak köz ül mindent változatlanul megtartani. Legalább tíz olyan szak létezik jelenleg, melyekről úgy gondolom, hogy meg kellene szüntetni őket. Ez egy természetes logika, hogy bizonyos szakok átalakulnak. A Sapientián azért könnyű ezt megtenni, mert ők eleve err e indítottak, nem egy meglévő rendszert kell lefékezni és megállítani. Jól látom a saját egyetemi munkámon, hogy az új szakok alapítása a legnehezebb feladat. Mikor be akartunk vezetni tíztizenkét új tantárgyat választható modulként, a kollégák ne tűnte k valami lelkesnek. Annyit vállaltak a kollégák, hogy kötelező tantárgyaik mellett helyet szorítanak az új tantárgyaknak, hogy a régieket kissé gyakorlatiasabbra fogjuk. Olyan tantárgyakról volt szó, melyek megtanítottak arra, hogyan pályázz, hogyan írj, h ogyan lobizz, még protokolljellegű, diplomáciáról szóló tantárgy is szerepelt a listán. Jelenleg abban a helyzetben vagyok, hogy ezeknek a tantárgyaknak az oktatására más karokról kell szakembert importálnom. Azt mondtam, ha a hallgató beül órára – akárcsak az amerikai vagy kanadai diák – állandóan kell éreznie, hogy négy év múlva mire használhatja a leadott tananyagot. Jelenleg a hallgató azzal a gondolattal ül órán, hogy fogja a leadott tananyagot szesszióra megtanulni. Az amerikai diákot nem st resszelik fölösleges tananyaggal, óra közben akár meg is szakíthatja a tanárt, hogy megkérdezze, mire fogja az illető tantárgyat később használni. Példa: egy kolléganőm azért repatriál Amerikából, mert nem bírta a diákok “so what” típusú kérdéseit. Egyébké nt az elméletet egészen specifikus módon tanítják nekik. Ilyenkor elmondják nekik, hogy nyugodtan dőljenek hátra a székben, mert annyi hasznos tananyag után érdekes előadás következik. Azt, hogy milyen hatással volt mondjuk a Guttenbergnyomda feltalálása a protestantizmus elterjedésére, megtanítják nekik, de ez a tanrendnek csak bizonyos százalékát teszi ki. Tonk Márton: – Az alapképzés során a diáknak kompetenciákat nyújtunk. Mindig lesz ezután egy kis százalék, amely továbblép, mesteri vagy doktori ké pzésre. Azt hiszem, ezen a szinten lokalizálható az a réteg, mely fogékony arra, hogy mit rejtenek a liberalizmus Lockeféle különbségei. Ezt a szűk szegmenset érdekli, a többiek
