Reggeli Sajtófigyelő, 2008. március - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-03-07
25 Nézeteltérés az RMDSZen belül Erdély.ma [ 2008. március 06., 19:34 ] Megfelel az Európai Unió követelményeinek a román feddhetetlenségi ügynökség törvénye. A testület a képviselők, bírák és ügyészek tisztségbeli összeférhetetlenségét és vagyonát ellenőrzi. Eckstein Kovács Péter RMDSZes szen átor, aki lemondott a román szenátus jogi bizottságának elnöki tisztségéről, éppen e törvény miatt került nézeteltérésbe az emberjogi bizottság elnökével, Frunda György szenátorral. Eckstein Kovács Péter a román igazságügy reformjában és a korrupcióellene s harcban keményebb intézkedéseket vezetne be mint RMDSZes kollégái. „Ezt vitatták a kollégák, azt mondva, hogy ezek az intézkedések sértik a köztisztviselők emberi jogait. Én nem így láttam. Frunda szenátor kérte a parlamenti csoportot arra, hogy kötel ezzen engem, hogy az általa javasolt változatot szavazzam meg. Egyrészt a parlamenti csoportnak tagja vagyok, és ők tettek ebbe a jogi bizottság elnöki székébe, de a lelkiismeretem ellen nem tudnék szavazni, még ha akarnék, akkor sem, és az volt a megoldás , hogyha nincs bizalom az általam képviselt értékek irányában, akkor lemondok” – hangoztatta Eckstein Kovács Péter. Egyelőre nem tudni ki veszi át Eckstein Kovács Péter helyét a szenátus jogi bizottsága élén vissza Duna TV Csapó Endre: Az ismeretlen emigráció Felvidék.ma 2008.03.07. (Megjelent az ausztráliai Magyar Életben) Ahhoz képest, hogy a magyar nemzet jelentős része, talán másfél, kétmillió, külföldre távozott a múlt század folyamán, a 10 milliós ország közönsége vajmi keveset tud a nemzet e tekintélyes számú részének sorsáról, kivéve természetesen az otthon maradt hozzátartozókat, ami persze csak szűk családi kör. Amennyire örvendetes a Kárpátmedencén belül idegen fennhatóság alá került milliók sorsa ir ánti növekvő érdeklődés a maradék hazában, annyira sajnálatos az ismeret hiánya a nagyvilágban szétszórtan élő magyarok sorsa, története, a nemzet többi részéhez fűződő viszonya iránt. Jeszenszky Géza volt külügyminiszter, történészprofesszor írását kaptu k meg, amely a Rubicon című történelmi folyóirat mostani számában bevezeti a XX. századi magyar emigrációkról szóló írásokat. A bevezető címe és alcíme: „Emigráció és politikai szerep. A magyar emigrációk jelentősége”. Ha már rólunk van szó, foglalkozzunk ezzel az írással, már csak azért is, mert szerzője 1992ben külügyminiszterként itt járt, Sydneyben találkozott a magyar szervezetek vezetőivel, és nagyon lelkesen mondta, ne engedjük el most már egymás kezét. Azóta nagykövetként még jobban megismerhette a z amerikai magyarságot is, így jogos az érdeklődésünk most megjelent véleménye iránt. Írásából idézett részeket dőlt betűvel jelezzük: „Sok igazság van abban a tételben, hogy aki elhagyja az országot, akár politikai, akár gazdasági okokból, vagy csak pusz ta kalandvágyból, annak »megáll az idő«, ha nem is feltétlenül a hazai viszonyok ismerete, de megértésük tekintetében. Alapvetően azonban nem ez az oka, amiért a politikai emigráció nemcsak fájdalmas, de többnyire eredménytelen, politikailag tehetetlen. A politikába a külföld, a nagyhatalmak, újabban a külső gazdasági erők bele tudnak szólni, de jobbára csak hazai híveik, kiszolgálóik, ügynökeik révén. Még egy háború vagy más okok következtében bekövetkezett rendszerváltozás esetében is döntően az otthon él ő személyek jutnak vezető szerephez, az emigrációból visszatérőket ritkán fogadják tárt karokkal, magas állásokkal. ... Magyarország viharos, radikális politikai fordulatokban gazdag XX. századi történelme tömegesen termelte az emigrációkat, mindegyikről v askos köteteket lehet írni. Egy rövid áttekintés azért is indokolt, mert az emigrációk akkor is részét képezik a nemzeti történelemnek, ha szerepük a legtöbb esetben marginális volt. Ez azonban nem az emigráltakon múlott, hanem a nemzetközi élet fejleménye in. Ha azok másként alakultak volna – és erre nem egyszer volt esély – akkor a magyar kormányok listája más képet mutatna.”
