Reggeli Sajtófigyelő, 2008. március - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-03-01
19 jogokkal kapcsolatos intézményrendszert illetően (Emberjogi Chart a és kiegészítő jegyzőkönyvei, a Strasbourgi Emberjogi Bíróság – az alábbiakban Bíróság), nyilvánvaló, hogy Kovács ismét részigazságokat próbál igazságként kommunikálni a közvélemény felé. Ez egyértelműen kiderül Jaroszlav Lazur alábbi szakvéleményéből. A jogi tudományok kandidátusát arra kérte fel lapunk, hogy szakértői szemmel elemezze a Strasbourgi Emberjogi Bíróság döntését, és a döntést kommentáló, fentebb idézett kijelentést. – A nevezett rendszer működésének egyik alapelve, hogy nem bírálja felül a személy által e Bíróság elé panaszolt ügy lényegét (nem teheti ezt, mert státusa szerint nem fellebbviteli bíróságról van szó). Az ügy közvetett, vagy közvetlen tárgyát csak abban a mértékben vizsgálja, mely elengedhetetlen ahhoz, hogy megállapíthassa: az adott ügy elbírálása során a bepanaszolt állam szervei megsértettéke a panaszosnak az Európai Emberjogi Charta által szavatolt jogait vagy sem. Ezért e Bíróság döntéseiben (és nem ítéletében, mint ahogyan a nevezett publikációban fogalmaznak) megállapítá sokat tesz az adott ügy kapcsán alkalmazott nemzeti jogszabályokkal és eljárásokkal kapcsolatosan, melyek hiányosságai, visszássá gai, e tisztelt testület szerint, elvezettek az adott (panasztevő) személynek a Charta által védett jogainak korlátozásához, megsértéséhez. A Bíróság döntésében, amennyiben e testület helyt ad a panasznak, a jogaiban sértett személy számára méltányos anyag i jóvátételt rendel el, melyet az állam költségvetéséből kell záros határidőn belül kifizetni, valamint rámutat azokra a jogszabályi és eljárásbeli hiányosságokra, melyeket, a továbbiakban elkerülendő a hasonló esetek létrejöttét, az adott államnak ki kell küszöbölnie. Lényegében ez történt esetünkben is. De pontosan mi? Erre kapunk választ, ha megismerkedünk a Strasbourgi Emberjogi Bíróság vonatkozó 39424/02 sz. ügyben elfogadott döntésével, mely az interneten mindenki számára hozzáférhető. Az adott ügye t elindító panaszában a kérvényező az alábbi kérésekkel fordult a nevezett Bírósághoz: – megállapítani, hogy a körülmények, melyek között a 72. választókörzetben a választások 2002 márciusában megtörténtek, nem tették lehetővé a polgárok szabad akaratnyil vánítását (a bírósági döntés 39. pontja), – megállapítani a 72. választókerület választói bizottsága vezetőinek részrehajlóságát, mely megalapozta azt a magatartásukat, mely eredményeként a kerületi választási bizottság semmisnek nyilvánította a 14., 45., 58., 67. választókörletek szavazati eredményeit (a bírósági döntés 39. pontja), – megállapítani azt, hogy az adott kérdésben az eljáró szervek (Központi Választási Bizottság, Legfelsőbb Bíróság) döntései nem voltak megalapozottak és igazságosak (a bírósá gi döntés 51. pontja), – a meg nem kapott képviselői fizetés megtérítése címén, az ukrán állam terhére 144 ezer USD anyagi kár megtérítését (a bírósági döntés 64. pontja), – az ukrán állam terhére 56 ezer USD erkölcsi jóvátételt, a kérvényezőt ért moráli s kár megtérítése címén (a bírósági döntés 67. pontja). A vizsgálat után a Bíróság, részben helyt adva a beadványozó kéréseinek, megállapításokat tesz. Az arra az időszakra érvényes választási törvénnyel kapcsolatosan többek között megállapítja: nevezett jogszabály 72. cikkelyének előírása, mely szerint a normaszövegben meghatározott konkrét eseteken túl a kerületi választási bizottságok jogosultak "egyéb esetekben is" értékelhetetlennek, és ezáltal semmisnek nyilvánítani valamelyik választókörletben megtö rtént választásokat, lehetőséget ad e törvény szabatos alkalmazására. Rámutat a Bíróság a választási törvény belső ellentmondására is, ami a nevezett törvény 72. és 70. cikkelye között lelhető fel (a 70. cikkely konkrét százalékban kifejezett eltérés eseté ben engedélyezi az eredmények semmisé nyilvánítását). A Bíróság véleménye szerint a nevezett jogszabályi hiányosságok és visszásságok és e jogszabályok az ukrán jogalkalmazó szervek által való szabatos alkalmazása tették lehetővé a kérvényező jogainak (ez esetben az Egyes Sz. Kiegészítő Jegyzőkönyv 3. cikkelyében meghatározott választással kapcsolatos jogok) megsértését. Megállapítva a jogsértés tényét, a Bíróság 8000 euró kártérítés kifizetésére kötelezi az ukrán államot.
