Reggeli Sajtófigyelő, 2008. február - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-02-27
17 Vendéglátója, Vojiszlav Kostunica nem javította ki, miszerint az 1999es háború óta a szerb törvények nem vonatkoznak az ENSZirányítás alá eső tartományra - ahogy az év elején Belgrád nem is engedte az elvileg saját állampolgárainak tartott albánokat szavazni az elnökválasztáson. A szerb kormányfő inkább azokat az államokat figyelmeztette, amelyek már elismerték Koszovó függetlenségét. Amíg nem vonják vissza döntésüket, ezekkel az országgal nem normalizálódnak a kapcsolatok - adta tudtul az egyik belgrádi villában megtartott találkozás után Kostunica. A tárgyaláson azt is közölték: a Koszovó elszakadását elutasító többi állammal azon dolgoznak majd, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa semmisítse meg Pristina február 17i lépését. Borisz Tadics szerb államfő újra visszafogottabb nyilatkozatot tett nagy riválisánál, Kostunicánál. Az elnöki közlemény mindössze arról tájékoztat Koszovó kapcsán, hogy Tadics személyesen köszönte meg Moszkva elmúlt het ekben tanúsított elvhű támogatását. Szerb elemzők fokozott érdeklődéssel figyelték hétfőn az orosz miniszterelnökhelyettes vezette küldöttség tárgyalásait - jelentette újvidéki tudósítónk. Igazából azt szerették volna kifürkészni, kitarte Putyin elnök a maga meghirdette kemény Koszovópolitika mellett, vagy pedig Medvegyev közvetítésével Oroszország csendes kihátrálásról tájékoztatja Kostunicát. A kíváncsiskodók végül nem lettek okosabbak a sajtónak szánt orosz nyilatkozatokból. Lényegesen feszültebb találkozóra került sor közben a függetlenségét alig egy hete kikiáltott tartományban. Kostunica egyik minisztere tárgyalt Pristinában az ENSZmisszió vezetőjével. Joachim Rücker korábban kitiltotta Koszovóból Szlobodan Szamardzsics szerb tárcavezetőt, mert a politikus több nyilatkozatával is üdvözölte az elmúlt napok erőszakos cselekményeit. Az UNMIK élén álló német diplomata végül két feltétellel oldotta fel a beutazási tilalmat: ha a miniszter tartózkodik az indulatok gerjesztéséről, illetve ha találkozik vele személyesen is. A tárgyaláson Rücker elismételte az ENSZmisszió álláspontját, és annak széles jogkörének elismerésére kérte tárgyalópartnerét egész Koszovó (benne a szerbek lakta területek) felett. - Bevallom, nem vagyok teljesen elégedett Szamard zsics úr válaszaival, találkozónk egyetértés nélkül ért véget - mondta Rücker. Bár a koszovói ügyekkel megbízott szerb miniszter a látogatás érdekében ígéretet tett az óvatosabb megnyilvánulásokra, Pristinában újra a nemzetközi közösséget bírálta élesen. B elgrád elveti az erőszakot, főleg az olyat, amely nemzetközi jogot sért - közölte, és ebből könnyen kivehető: felelősnek továbbra is a Koszovót elismerő országokat tartja. Az új állam albán vezetése provokációnak minősítette Szamardzsics látogatását. vissza Koszovó és a magyar érdek Népszabadság • Jeszenszky Géza • 2008. február 27. Amikor egy jó hónapja a magyar kormányfő Strassburgban elkerülhetetlennek mondta Koszovó függetlenségét, egy fiatal filozófus, Novák Zoltán - a Corvinus Egyetem Nemzetközi Kapcsolatok Intézetének Grotius című internetes folyóiratában - összegezte azokat az érveket, amelyek az ellen szólnak, hogy Magyarország elismerje az 1913ban Szerbiához csatolt, már akkor is albán többségű tartomány függetl enségét. Tabajdi Csaba európai parlamenti képviselő (MSZP) tavaly év végén, ebben a lapban a szerbek Trianonjának nevezte Koszovó várható elveszítését, s azóta ezt sokan ismételgetik. Van ebben némi (rejtett, ki nem mondott) káröröm is: ha már minket, m agyarokat az egykori nemzetközi közösség, azaz az első világháborúban győztes nagyhatalmak megfosztottak anynyi számunkra drága területtől, most az egyik akkori haszonélvező, a szerb, is megtanulja, mi az elveszíteni történelmük egyik fontos színterét. Van ebben persze szánalom, együttérzés is, most már ők is megértik, milyen fájdalmas a területi amputáció. Érdemes azonban belegondolni: Trianon nemcsak arányait, az elveszített terület és magyar népesség nagyságát tekintve volt sokkal súlyosabb ítélet (elvég re Koszovóban alig százezer szerb él, az 1920ban elcsatolt területeken pedig három és fél millió magyar élt); de azért is, mert Koszovó a középkorban legfeljebb kétszáz éven át volt a szerb állam része, míg a Magyar Királyság egy több, mint ezeréves állam volt.