Reggeli Sajtófigyelő, 2008. február - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-02-21
42 legendás hírű írópolitikusa még az utolsó pillanatban is az autonómia visszaállítására próbálta rávenni Mil osevic et. Az egykori Jugoszlávián belül önálló felsőfokú tanintézménnyel, albán egyetemmel is rendelkező kisebbség jogai az anyanyelvi oktatás elsorvasztásával, az erőszakos beolvasztási kísérletekkel semmivé váltak. Olyannyira, hogy a „Kutyáknak és albáno knak tilos a bemenet” feliratok sem számítottak különlegességnek. A többi, a vérfürdő és a tömeg radikalizálódása már ennek egyenes következménye. Aminthogy a függetlenség egyoldalú kikiáltása is. A népirtás ténye tagadhatatlan. Koszovó megszenvedte, és k iérdemelte önálló államiságának kinyilvánítását. S ezt csupán néhány, jelentős számú kisebbséggel rendelkező európai uniós állam nem hajlandó elismerni. Köztük Románia. Merthogy, úgymond, a példa ragadós lehet, s precedens értékűvé válhat az effajta szeces szionizmus. A román nacionalizmust meglovagoló politikusok és pártok meglepő vehemenciával a kisebbségek elszakadásával riogatnak, és még véletlenül sem említik Koszovó valódi tanulságát, mégpediglen azt, hogy a konfliktust nem a jogok megadása, hanem azok megvonása vagy megtagadása gerjeszti. Ebben a szellemben egyik pészédés honatya, a mellékvágányra tett egykori tévé elnök, Răzvan Teodorescu egyenesen odáig ment el, hogy Titót hibáztatta, amiért annak idején az albánoknak autonómiát adott és – horribile dictu – albán nyelvű egyetemet alapított a tartományban. A közös veszély, az erdélyi magyarok léte és jó másfél éve szervezetei és a pillanatnyi politikai konjunktúra meghatározta, váltakozó intenzitással kinyilvánított autonómia igénye most valóságos cso dát eredményezett a romániai politikai életben. Ki hitte volna még néhány nappal ezelőtt, hogy Traian Băsescu és Călin Popescu Tăriceanu képesek legyenek egy húron pendülni. Méghozzá tökéletes összhangban. Már ami Koszovót illeti. S bármennyire próbálja i s a politika kerülgetni a forró kását: Koszovó valóban példa értékű. Csakhogy nem a szecesszionizmus, hanem a kisebbségi jogok kezelése tekintetében. A példa pedig nem a mostani függetlenedés, hanem a tartományban egy évtizede történtek: jelesül, az, ahogy an nem szabad a kisebbségek ügyét kezelni. A nacionalista kártya kijátszása, a nemzeti érdekeknek az emberi jogok előírta követelmények fölé helyezése nem véletlen. Talán még akkor sem, ha nem választási évben lennénk. Így viszont vehemenciája hatványozot t: egyetlen román párt sem meri az ügyet nagyvonalúan és elegánsan kezelni. Nem meri zárva tartani azt a csapot, amelyen keresztül még mindig a legtöbb szavazat áramolhat felé. A mi hazai Milosevic eink, a nagyromániások egyenesen hazaárulással vádolják az RMDSZt, és börtönnel fenyegetőznek, mert nem hajlandó szembeköpni sajátmagát és kormánytagként ellenvéleményt hangoztat: Koszovó hivatalos elismerését szorgalmazza. A román kormány, a parlament és az elnöki hivatal viszont nyilatkozatban határolta el mag át ettől: az újonnan alakult és a nagyhatalmak támogatását is élvező államot nem ismeri el. Elvégre Putyin is ezt teszi. vissza Készítette: Boér Krisztina * a Figyelőben előforduló rövidítések: - Nsz = Népszabadság - MN = Magyar Nemzet - MH = Magyar Hírlap - Nszv = Népszava - MaNcs = Magyar Narancs - ÉS = Élet és Irodalom - VH = Vasárnapi Hírek - Vg = Világgazdaság - Ng = Napi Gazdaság - ÚMSZ = Új Magyar Szó (Bukarest) - KISZo = Kárpáti Igaz Szó
