Reggeli Sajtófigyelő, 2008. február - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-02-21
37 Szabadabb lett a határ. Nyilvánval óan a legfontosabb számunkra a szabadság érzése. Lelkünk és életünk határait ezután magunk szabhatjuk meg. A csatlakozás másnapján már azt kérdezhettük, mi történik a következő napokon? Nyilván, közelítő lépések egy új valóság irányába. Hány ilyen közelítő lépés kell, hogy elkopjon belőlünk a félelem, a bizalmatlanság? S milyenek azóta is a közelítő lépések a nemzet s Magyarország felé? Összetettek, emberiek, öröm és gond egyszerre. EURÓPA INTEGRÁCIÓJÁNAK AZ ÚTJÁRA LÉPTÜNK, de ezzel együtt múltunk, jelenün k és jövőnk egyértelmű igénye a magyar nemzeti integráció. A határok fokozatos megszűnése egy más valóságot teremtett. Számolnunk kell azzal a ténnyel, hogy három jogrend, a szlovák, a magyar és az európai borul fölénk. Szlovákiában egyenrangúságot, önko rmányzatiságot, autonómiát igénylünk és követelünk. Európától igazságot, igazságtevést, kollektív jogaink elismerését, a nemzettől pedig természetes befogadásunkat akarjuk és reméljük. Fájó, hogy a magyarországi pártharcok elhalványítják a kialakult törté nelmi alkalmat. Most sokszorosan szükséges átgondolt és reális nemzetpolitikát kíván a helyzet. Kinyilvánítani a minden magyarnak kijáró nemzeti jogot. Kérdés, a nemzeti asztal körül milyen lesz a státusunk? Kisebbségi létünkben irodalmat, kultúrát teremte ttünk, az önvédelem, a megmaradás, a megtartás szellemiségét és erkölcsét. Kínkeservesen intézményrendszert építettünk. A Kárpátmedence magyar nemzetiségi közösségei közül a szlovákiai magyarság bizonyította a kultúra közösséget formáló és megtartó erejét többek között éppen a Csemadok megteremtésével is. Magyarországnak, a nemzetnek, a magyar vállalkozóknak tudatosítaniuk kell, hogy a határon kívüli nemzetiségi területek szegények, akárhová nézünk, mindenütt a munkanélküliség. Felháborító helyzet, ha a s zülőföld, a szülőföldi haza nem ad kenyeret, máshol kell keresnünk. Vigasztaló szónoklatokkal és frázisokkal nem lehet közösségeket megtartani, de munkaalkalommal igen. Tudatosítanunk kell, hogy csökkent az erkölcsi ráhatás ereje, hogy a magyar állam jelen legi támogatási ereje és rendszere filléres aprópénznek tűnik mai gondjaink mellett. Tudatosítani kell, hogy a nemzetpolitikát, amely ma szétzilált, már csak a határon kívüli magyar közösségek részvételével lehet megalkotni. CSATLAKOZÁSUNK ÓTA a változó t örténelmi helyzet állandó kérdése marad: melyek lesznek a kiteljesedő érintkezés, a megélhe- tés, az érvényesülés pontjai? S a 90 évig kisebbségben élő ember? Milyen emberarc, milyen emberi lélek várja létünk megváltozását? Sokféle. Hisz az asszimilálódás és a nyelvhez s a nemzethez való hűség partjai között ringott eddig a csónak. A határon kívüli lét próbatétel volt, és megmérettetés. vissza (Megjelent a Szabad Újság február 20i számában) Kárpátalja: Kinek fontos a "rusz in kérdés" Kárpátalja 2008.02.22. Az utóbbi napokban ismét feltűnően sokat cikkeznek az úgynevezett "ruszin kérdésről". Majd egy évvel azután, hogy a Kárpátaljai Megyei Tanács önálló nemzetiségnek ismerte el a ruszinságot, újra harcba szálltak az ügy tá mogatói és ellenzői. A mintegy húsz kárpátaljai ruszin szervezet megmegújuló lelkesedéssel üti az újra felmelegített vasat, s élénk vita zajlik körükben az országos szinten való hivatalos elismerés lehetőségéről és annak várható következményeiről. Ez a felfokozott állapot néha egészen elképesztő ötletekhez vezet, mint amilyen például a Szojm Podkarpatszkih Ruszinov elnevezésű szervezet tavaly év végén nyilvánosságra hozott deklarációja, amelyben "nemzetközi ellenőrzés alatt álló önkormányzati adminisztra tívnemzeti terület" létrehozását követelték Kárpátalján. Másrészről európai szemmel nyilván az is szokatlan, milyen vehemensen tiltakozik a nemzeti beállítottságú ukrán értelmiség a ruszinság puszta létének elismerése ellen is. A kilencvenes évek első f elében nemes egyszerűséggel moszkvai vagy budapesti ügynöknek tituláltak mindenkit, aki elő mert hozakodni a kárpátaljai ruszinság
