Reggeli Sajtófigyelő, 2008. február - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-02-21
33 Elsőként Franciaország ismerte el Koszovó függetlenségét, de N agyBritanniával, Németországgal és Olaszországgal az élen egy sor tagállam jelezte, napokon belül megteszi. Göncz Kinga magyar külügyminiszter is közölte: Koszovó elismerését és a diplomáciai kapcsolatok felvételét javasolja a kormánynak. A fejleményeket precedensértékűnek tartó Ciprus, Spanyolország és Románia viszont sietett bejelenteni, hogy megfelelő BThatározat híján szó sem lehet az elismerésről. Komoly fenntartásait hangoztatta Bulgária, Görögország, Szlovákia, de Csehország és Hollandia is kivár. Romániában máris felkorbácsolódtak a nacionalista érzelmek. Bár a mérsékeltebb politikusok tisztában vannak vele, hogy Koszovó és Erdély összehasonlíthatatlan, a radikálisok - így a szélsőségesen nacionalista Vadim Tudor vagy Gheorghe Funar - máris a Romá niai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) kormányból való kizárását követelik. Az RMDSZ ugyanis nem szavazta meg hétfőn a bukaresti parlamentben Koszovó függetlenségének elutasítását, Markó Béla szövetségi elnök pedig - bár jelezte, hogy nem tartja analógián ak - az esetet precedensként értékelte arra nézve, hogy a nemzetközi közösségnek megoldást kell találnia a kisebbségi kérdésekre. Koszovó függetlensége egyelőre csak papíron létezik - mutatnak rá brüsszeli diplomaták, akik folyosói beszélgetésekben nem ta gadják, hogy az uniós álláspont nemzetközi jogi szempontból korántsem kikezdhetetlen. Koszovó szuverenitása - tartják Brüsszelben - valójában mindaddig korlátozott marad, amíg a rendezésre korábban kidolgozott Ahtisaariterv meg nem valósul, beleértve a ki sebbségvédelmi intézkedéseket is, amihez a biztonságot és a stabilitást a NATO katonai jelenléte is garantálja. NÉMETH ANDRÁS / KOSZOVSZKA MITROVICA, PRISTINA, BELGRÁD VIDA LÁSZLÓ / BRÜSSZEL Dominók 2008. február 20. 00:00 | A koszovói példa nyomá n világszerte számos kisebbségben élő nemzeti közösség érezheti úgy, eljött a függetlenné válás ideje. Máris többfelé hallatszanak ilyen hangok, leginkább az alábbi térségekben korbácsolódhatnak fel - igen eltérő és erősségű - elszakadási törekvések: Abhá zia, DélOszétia A Szovjetunió 1991es széthullása után a két autonóm terület bejelentette elszakadását Grúziától, s véres összecsapások után gyakorlatilag független államként működik. Bár a más országok által el nem ismert két terület polgárainak többség e megszerezte az orosz állampolgárságot, s rendre elhangzik, hogy csatlakozni akarnak az Orosz Föderációhoz, Moszkva egyelőre nem ismerte el a szakadár államokat. Koszovó függetlenné válása után mindkét terület jelezte: függetlenségük elismerését kérik Oro szországtól és az ENSZtől. Csecsenföld Az északkaukázusi Csecsenföldön a Szovjetunió széthullásakor megerősödtek a függetlenségi törekvések, ám Moszkva - arra hivatkozva, hogy a hegyvidéki térség nem a szovjet államszövetség, hanem Oroszország része - megtagadta az elszakadásról döntő népszavazást. Moszkva két háborút is vívott: 1996ban a harcok orosz vereséggel zárultak, 2000ben viszont visszafoglalta a köztársaságot, majd a Ramzan Kadirov csecsen elnökkel kötött szövetség révén lényegében pacifikált a Csecsenföldet. A többi északkaukázusi köztársaságban - Ingusföldön, Dagesztánban és KabardinBalkárban - változatlanul nincs nyugalom, s a függetlenségi törekvések akár Csecsenföldön is bármikor feléledhetnek. Dnyeszter menti Köztársaság A nagy részbe n ukrán és orosz nemzetiségű polgárok lakta terület a Szovjetunió szétesését követő polgárháború után szakadt el Moldovától, s a nemzetközi elismerés hiánya ellenére többékevésbé működőképes államalakulattá vált. Helyzetét rontja, hogy nem határos Oroszor szággal, így csatlakozása az Orosz Föderációhoz szóba sem jöhet.
