Reggeli Sajtófigyelő, 2008. február - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-02-18
35 Ambrus Pál igazgató és László Károly helyi református lelkész a FelsőTiszaVidéki Oktatási Központ kialakítását szorgalmazták, ahhoz kértek anyagi támogatást. A beregszászi konzulátuson tartott sajtótájékoztatóján a szakállamtitkár többek között elmondta, a t avaly kialakított támogatáspolitika az idén is folytatódik. Reméli, hogy a vereckei emlékmű ügye is megnyugtatóan rendeződik és a március 14i avatás nem marad el. Pozitívan nyilatkozott a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház ügyéről, melyet Mag yarország szintén hajlandó anyagilag támogatni. A szakállamtitkár kifejtette, valamennyi jelentős egyházvezetővel találkoztak. A Técsői Református Líceumban olyan ötleteket, gondolatokat hallott, amelyek példaként szolgálhatnak a közösségmegtartó program m egvalósítására. vissza Hegedűs Csilla Önrendelkezési törekvések a Balkánon Szabadság 2008.02.18. Nemzetközi megfigyelők attól tartanak, hogy Koszovó függetlenségének (várható) egyoldalú kikiáltása láncreakciót indítha t el a Balkánon. A délszerbiai tartományban élő albánok ugyanis távolról sem az egyetlen olyan népcsoport a félszigeten, amelyik függetlenséget vagy legalábbis szélesebb körű autonómiát akar. Macedónia: Koszovóhoz hasonlóan Macedóniában is jelentős lélek számú albán lakosság él, arányát az össznépességen belül 25 – 28 százalékra teszik. Településeik elsősorban az ország északnyugati részében, az albán és a szerb határ közelében találhatók. A 2001ben aláírt ohridi megállapodás előtt illegális albán szabadcsa patok hónapokon át fegyveres harcot vívtak az ország biztonsági erői ellen. A polgárháborúra emlékeztető zavargások után nagyobb hangsúlyt kaptak a macedóniai törvényekben a kisebbség jogai. Ennek dacára azóta is történnek összetűzések a zömmel albánok lak ta vidékeken. A függetlenné vált Koszovó a macedóniai albánok körében is fölébresztheti a vágyat a szélesebb körű önrendelkezés után – figyelmeztetett már tavaly Wolfgang Ischinger, a Koszovó státusáról folytatott tárgyalásokon az EUt képviselő német dipl omata. BoszniaHercegovina: Az 1995 novemberében aláírt daytoni békeegyezmény értelmében a korábbi jugoszláv tagköztársaság területén szövetségi állam jött létre, amely két entitásból áll: a Bosnyák – Horvát Föderációból és a boszniai Szerb Köztársaságból. A lakosság azonban, amelynek 48 százaléka bosnyák, 37 százaléka szerb, 14 százaléka horvát nemzetiségű, ettől sem vált egységes néppé. Koszovó függetlenségének kikiáltása esetére a boszniai szerbek máris kilátásba helyezték, hogy népszavazást rendeznek a S zerbiához való csatlakozásról. Ebben az esetben a hercegovinai horvátok is felléphetnek olyan követeléssel, hogy ők pedig Horvátországhoz akarnak csatlakozni. (Zágráb már évekkel ezelőtt horvát útlevelet adott minden igénylőnek.) Montenegró: Ebben a köztá rsaságban szerbek alkotják a lakosság egyharmadát, őket a szerbmontenegrói államszövetség két évvel ezelőtti felbomlása óta is erős szálak fűzik Szerbiához, az „anyaországhoz”. A fentiek nyomán ők is célul tűzhetik ki a csatlakozást Szerbiához. Montenegró északi részében, a túlnyomórészt muzulmán vallásúak lakta Szandzsákban szintén hallatszanak autonómiát sürgető hangok. Ráadásul a kicsiny ország déli és keleti részein élő albánok megkérdőjelezhetik az általuk lakott vidék Montenegróhoz tartozását. Horvá tország: A 90es évek elején lezajlott függetlenségi háború nyomán tömegesen menekültek el lakóhelyükről az itteni szerbek; arányuk az összlakosságon belül alig 4,5 százalékra csökkent. Szerbiai nacionalista pártok ennek dacára ma is ragaszkodnak NagySzer bia eszméjéhez; szerintük ehhez az „országhoz” hozzátartozna KeletSzlavónia, a baranyai háromszög és NyugatSzerémség – vagyis Horvátország keleti részei. vissza
