Reggeli Sajtófigyelő, 2008. február - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-02-16
30 egyenlőtlenség a földrész nyugati és keleti része között, miközben úgy teszünk, mintha támogatnánk az egyenjogúság elvét. Súlyos vád ez, de azt hiszem, nem minde n alap nélküli kijelentésről van szó. Még ma sem állíthatjuk, hogy NyugatEurópa mindenben egyenrangú partnernek ismerné el a volt államszocializmus alól felszabadult országokat. Gyakran viselkedik úgy, mint egy magának való család, és szeretné kisajátítan i magának Európa egészét. Ezzel kapcsolatban hadd hivatkozzak még egyszer Márai Sándorra. Joggal kérdezi, a Nyugat milyen jogon kényszerítheti a keletit, hogy fogyatékossági érzése legyen? Hol az a szellemi és morális jogcím, amivel a Nyugat megkövetelheti a keleti polgártól, hogy hajbókoljon előtte? Van Konrád Györgynek egy német nyelvű tanulmánya, amelyben azt írja, a nagyban az a szép, hogy nagy, a kicsiben a kicsiség. Ez általában így van, ám a nagynak gyakrabban megy az agyára, hogy ő nagy, mint a kic sinek a kicsisége. Ez igaz. De hozzá kell tennünk, mindez nem ment fel a saját felelősségünk alól. Meg kell szabadulnunk attól a régi illúziótól s naivitástól, hogy problémáinkat a Nyugat oldja meg. Nyilvánvaló, saját – polgári – létünk megerősítése érdeké ben nekünk is többet kell fáradoznunk, mint amennyit eddig tettünk. Adva van tehát egy szépreményű, mármár álomszerű, jórészt ideológiai színezetű régi változat, valamint egy viszonylag új keletű, lehangoló, meghökkentő, „földhöz ragadt” felfogás. Az elő bbi optimista, föld fölött lebegő, az utóbbi pesszimista, csak a problémákba fulladó s temetkező. Nagy kérdés, melyik formaváltozat válik uralkodóvá napjainkban s a közeljövőben. Igaz ugyan, hogy az emberek többsége jobban törődik nemzetével, mint a túl e lvont, általános „Európa” fogalmával. Mégis úgy látom (s bizonyára nem állok egyedül ezzel a véleményemmel), az európai identitás kialakításának (vagy újra megerősítésének) céljáról nem szabad, nem kívánatos lemondanunk. „Csak” újfajta tartalommal kellene megtöltenünk. Ezzel kapcsolatban megfontolandónak tartom Ulrich Beck és Edgar Grande német szerzőpáros javaslatát. Azt szorgalmazzák közös könyvükben, hogy újfajta önértékelésre van szükség. A tagállamok eddig az integráció békés eszközeivel voltaképpen háborút folytatnak egymás ellen. Az elv, a cél, amely mozgatja őket: nemzetállamok vagy Európa. Ám létezik, kell, hogy létezzék harmadik út: ami nem más, mint az úgynevezett kozmopolita Európa. A kozmopolitizmus újfajta és pozitív tartalmú kifejtése törté nik itt. A korábbi szemlélet, az univerzalizmus és a nacionalizmus a „vagyvagy” elven nyugszik, s ezt váltaná fel a kozmopolitizmus „isis” szempontrendszere. Európa és a nemzetállamok egyszerre s egymást kölcsönösen áthatva, megtermékenyítve nyitnának új teret a szerveződésnek és az együttműködésnek. Ez a forma új integrációs keretet valósít meg, miközben nem kíván egységes és uniformis európai népességet kialakítani. A kozmopolita identitás nem rafinált gyarmatosítással, direkt vagy indirekt hódítással, hegemóniával, közvetett alávetettséggel íródik, hanem konszenzussal, önkéntes alapon és kölcsönös előnyökkel. Ily módon lehet valaki egyszerre „európai”, illetőleg német, némettörök, angol, lengyel és így tovább. Azt hiszem, az idő fogja eldönteni, hogy a fenti három forma közül melyik gyökeresedik meg hazánkban, illetőleg Európában. vissza Karikó Sándor Vasárnap kikiálthatják Koszovó függetlenségét Magyar Hírlap • 2008.02.16. Fokozott várakozás előzi meg Koszovó füg getlenségének várható kikiáltását. Az esemény valószínűleg vasárnap megtörténik, a helyzet feszült. A várakozások ellenére semmit sem mondott a függetlenség kikiáltásával kapcsolatosan Hashim Thaci koszovói miniszterelnök pénteki sajtótájékoztatóján, vi szont közölte, hogy a miniszterelnöki hivatal mellett működő, a kisebbségek ügyeivel foglalkozó irodát hoznak létre. Meglepetést okozott, hogy Thaci csak ennyit jelentett be, és kitért a koszovói függetlenség kikiáltásának időpontját firtató kérdések elől.
