Reggeli Sajtófigyelő, 2008. február - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-02-13
14 Az RMDSZ nem ért egyet a sürgősségi rendeletekkel történő kormányzási gyakorlattal, de vitatja a kétkamarás parlament létjogosultságát és hasznosságát is. Az el nök szerint ugyanakkor át kell vizsgálni az államelnöki intézmény hatásköreit, mert ezek is számos értelmezhető rendelkezést tartalmaznak. (hírszerk./rmdsz tájékoztató) vissza Tomislav Nikolić: a válságot választásokkal ke ll megoldani Vajdaságma.info 2008. február 13. [1:10] Tomislav Nikolić, a Szerb Radikális Párt elnökhelyettese úgy vélekedett, hogy a szerbiai kormánykoalíció válsága nem szünt meg, s a tagpártok közötti ideológiai különbségek miatt a problémát rendkívü li parlamenti választáson kell megoldani. Szerinte ez a választás majd néhány hónap múlva válik esedékessé, ha már Koszovó függetlenségének szerinte nyilvánvaló kikiáltása után stabilizáládik Szerbia helyzete. vissza Koštun ica: a nemzeti egység kinyilvánítása Vajdaságma.info 2008. február 13. [0:50] Vojislav Koštunica szerb kormányfő ma kijelentette, hogy valamennyi állami intézménynek most az a legfontosabb célja, hogy Koszovó függetlensége kikiáltásának küszöbén maradéktalan állami és nemzeti egységet juttassonak kifejezésre a tartomány megtartása é rdekében. Koštunica a Beta hírügynökségnek kijelentette: pillanatnyilag ez a legfontosabb üzenet Kosovóban élő népünknek. Úgy döntöttünk, hogy Szerbia kormánya már csütörtökön előre semmisnek nyilvánítja a Szerbia területén létesítendő bábállam egyoldalú k ikiáltására vonatkozó valamennyi jogszerűtlen aktust. vissza Egy hét, amely (majdnem) megrengette Szerbiát Vajdaságma.info 2008. február 12. [13:47] Az elmúlt napokban Szerbiában az újságírók közül csak a hírszerkesztőkn ek volt jó dolguk, viszont annál nehezebb helyzetben voltak a kommentátorok. A hírek ugyanis szinte óránként változtak, kommentálni pedig nem nagyon volt mit. Főleg pedig nem Boris Tadić újabb elnöki mandátumát, de nincs kizárva, hogy ez is volt a szinte á ltalánosnak nevezhető zűrzavar egyik fő célja, vagyis elterelni a figyelmet a Demokrata Párt hatalmas sikeréről, vagy ha úgy akarjuk, a Vojislav Koštunica vezette Szerbiai Demokrata Párt hatalmas bukásáról. Ugyanis a múlt vasárnapi elnökválasztásban mindke ttő benne volt. A hírek mégsem erről, hanem a lehetséges vészforgatókönyvekről szóltak: volt aki 3, volt aki 8, de olyan is akadt, aki 12 lehetséges kimenetelt el tudott képzelni a kialakulni látszó hatalmi vákuumból. Voltak ugyanis pillanatok, amikor úgy tűnt, hogy az országban a hatalmi szervek közül egyik sem működik: Boris Tadićot ugyan újraválasztották, de az egy szavazóhelyen való nevetséges indoklással történő ismétlés miatt még nem tudta letenni az esküt, enélkül pedig nem kezdheti el újabb mandátum át. A kormány munkáját Vojislav Koštunica miniszterelnök bénította meg, aki nem akart ülést összehívni attól való (jogos) félelmében, hogy a Demokrata Párt és a G17 Plusz miniszterei esetleg megszavazzák az Európai Unióval való politikai megállapodás aláír ását. Közben Oliver Dulić parlamenti elnök a tisztelt ház ülését halogatta azzal a formálisan tartható indoklással, hogy kormányjavaslat nélkül a képviselőknek nincs miről tárgyalniuk, de valójában attól (az ugyancsak jogos) félelemtől vezérelve, hogy a Ko szovó elvesztése miatt dühös szerb demokraták, radikálisok és szocialisták tartós kárt okozhatnak az uniós közeledési folyamatban a felkínált politikai megállapodás visszautasításával. Teljes gőzzel beindult a találgatás arról, hogy ki kivel alakíthat korm ányt, illetve hogy ki milyen kisebbségi kormányt támogathat, mikor lesznek az elkerülhetetlennek látszó rendkívüli választások, és mikor hirdetik ki a szükségállapotot. Annak ellenére, hogy komoly indok egyik dologra sincs. Vagyis Szerbiának még mindig van a parlamenti többség támogatását élvező kormánya, az előrehozott választások nem rajzolhatják át érdemében a szerb politikai palettát, és azzal, hogy rendkívüli állapotot hirdetnek Szerbia területén, még véletlenül sem tudják megakadályozni Koszovó levála sztását. Annak a Koszovónak az önállósulását, amelyre Belgrád szuverenitása már csaknem kilenc éve nem terjed ki, és természetesen ugyanez volna a helyzet a lebegtetett szükségállapottal is. Nem mellékesen, körülbelül ugyanekkora hatása lesz annak a majdan i szerb képviselőházi határozatnak is, amellyel semmissé fogják nyilvánítani Koszovó deklarált függetlenségét. Nem maradtak el a káosz külső jelei sem, lásd a szlovén Mercator elleni bombatámadást, illetve fenyegetéseket.
