Reggeli Sajtófigyelő, 2008. február - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-02-12
11 fejlesztési lehetőségeket. Ennél sokkal többet egy nyilvános eszmecsere nem is nagyon tehet, hiszen az adottságok és lehetőségek fejlesztéspolitikai célzatú számbavétele már a szakma dolga. Azt azonban a vita keretében is egyértelműen rögzíteni kell, hogy mindeddig nem került sor sem helyi, sem tájegységi, sem pedig székelyföldi léptékben az erőforrások módszeres, fejlesztéspolitikai jellegű számbavételére. Vannak persze különféle kísérletek, néhány esetben szakmailag elfogadható fejlesztési stratégia elkészítéséről és alkalmazásáról is tudunk, de székelyföldi léptékben az összkép rendkívü l kedvezőtlen. Az összegző, elemző, értelmező tanulmányok, a helyi szintű fejlesztési stratégiák elkészítése még várat magára. Miért is fontosak a fejlesztési stratégiák? Egyrészt a rendszerváltás után eltelt 18 év alatt a székelyföldi települések szá mos kisebbnagyobb változásnak és átalakulásnak voltak színhelyei. Bár zajlottak az egész Székelyföldre vonatkozó vagy kisebb léptékű szociológiai és antropológiai jellegű kutatások, ezeknek a száma, tematikája régiófejlesztési szempontból ma már nem nevez hető elegendőnek. Az adottságok és lehetőségek számbavételét – a társadalmi változásokhoz igazodva – aktualizálni kell. Másrészt azt látjuk, hogy a Székelyföld településeinek nagy részén megjelent vagy szerveződőben van a pályázási gyakorlat. A községek esetében a polgármesteri hivatalok tekinthetők ezen a téren úttörőnek, a városokban már számos pályázatírásra specializálódott, cégalapú szolgáltatást is találunk. A jelenleg működő pályázási gyakorlat azonban elsősorban individuális, legjobb esetben telep ülésorientált. Elenyésző azon kezdeményezések száma, amelyek több település összefogásán alapulnak. A fentebb említett alapozó, tényfeltáró munkák hiánya is nagymértékben hozzájárult az individuális pályázási gyakorlat kialakulásához, hiszen megfelelő is meretek, szakmai előmunkálatok hiányában nem volt lehetőség a térségi léptékű közös projektek kidolgozására. Nem utolsó sorban szeretném megemlíteni a társadalmi részvételen alapuló fejlesztési gyakorlatot, amelynek egyik kiemelkedő aspektusa a fentről j övő tervezés és az alulról érkező fejlesztési ötletek találkozása. Az Európai Unióba való integráció egyértelművé tette, hogy mit is fog jelenteni a „fent” fogalma (EUs fejlesztési dokumentumok és azokkal összhangban megszülető országos fejlesztési dokume ntumok). A „lent” fogalma jelen esetben sokkal tágabb horizonton értelmezhető, egyaránt beletartozhatnak településszintű, kistérségi vagy regionális jellegű kezdeményezések is. Merre kell továbblépni? Elsősorban a kistérségek és az egyes települések v ezetőiben kell tudatosuljon a helyi szintű fejlesztési stratégiák elkészítésének fontossága. Ezek elkészítése – szakértők közreműködésével – viszonylag rövid idő alatt megoldható. A fejlesztési stratégia elkészítésének nagy előnye, hogy „megmozgatja” a tel epülést vagy a térséget, ugyanakkor egy olyan középtávú programcsomagot kínál, amely a – rendszerváltás óta először – helyi adottságokon és helyi döntéseken alapuló konkrét jövőképet vetít előre. A helyi léptékű fejlesztési stratágiákon túl – a Székelyfö ld fejlődése tekintetében – jóval nagyobb előrelépésnek számít a kistérségi stratégiai tervezés, hiszen ebben az esetben már több település vezetősége által elfogadott közös fejlesztési tervekről van szó. S természetesen foglalkozni kell most már a térség egészére kiterjedő, gyakorlati jellegű fejlesztéspolitikai feladatokkal is. A stratégiakészítési munkánk során szerzett tapasztalat azonban azt mutatja, hogy már a kistérségi szinten megfogalmazott stratégiai célkitűzések véglegesítése is számos nehézség be ütközik. Ennél a pontnál kell beszélnünk a projektelit és a székelyföldi elit szerepéről. A jelenleg működő vidékfejlesztési gyakorlat (stratégiaírás, pályázatkészítés, tanácsadás, stb.) egyelőre teljesen új, legitimitással még nem rendelkező szakmána k számít a Székelyföldön. Mind a mai napig nem alakult ki olyan –
