Reggeli Sajtófigyelő, 2008. január - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-01-05
15 A óév utolsó napján startoló portál nagyon pontosan határozza meg tárgyát, amikor arra vállalkozik, hogy a legfontosabb magyarországi kultúrfinanszírozó, a Nemzeti Kulturális Alap által támogatott művek kritikai vissz hangját teremtse meg. A gogoli név találó, hiszen az impresszum az NKAt tünteti fel mint megrendelőt. (Azt inkább ne gondoljuk tovább, hogy melyik revizornak rokona ez az onlineverzió, a csóró és hantás Hlesztakovnak vagy pedig az igazinak? És tényleg, k i is az igazi? És kinek a küldötte?...) Az Oktatási és Kulturális Minisztérium által működtetett kultura.hu után a revizoronline.com a második olyan internetes lap, amelyet vállaltan állami szerv tart fenn és működtet, az új portál viszont az előbbivel ell entétben nem közöl ajánlókat, beharangozókat, hanem szigorúan csak könyv, zene, színház, képzőművészeti stb. kritikát. A bejárandóul választott terület így sem kicsi, amennyiben pályázatai révén az NKA szerteszét önti, csorgatja, cseppenti anyagi támoga tását. Az írások esztétikai vonatkozásán túl, azaz a cikk végére gördítve az oldalt, megjelenik a felelősség horizontja: a szerkesztők minden kritika mellé odabiggyesztik, mennyi pénzzel támogatta az adott kulturális termék létrejöttét az NKA. A kérdés itt inkább az, mitől lehet más, szebb, jobb, teljesebb stb. ez az oldal, mint az NKA támogatásából közvetetten részesülő számos más kritikai fórum, melyek évek hosszabbrövidebb sora óta próbálják - jobbára ugyanezekkel a szerzőkkel - ugyanezt a célt elérni: kritikai tükröt tartani a kulturális javaknak, melyek NKApénzből is működnek. Az oldalt indító vezércikk bizonyára ezért nógatja feltétlen visszajelzésre az olvasót: „Szóljon, ha valami tetszik - és még inkább, ha nem. (...) És szóljon akkor is, ha kritik ai szóra érdemeset lát - ne feledje: olyant, amiben NKApénz landolt." Legyünk mindannyian az NKA revizorai. A revizoronline.com három szerkesztője - Csáki Judit, Jászay Tamás és László Ferenc - színház- illetve operakritikusként írták be maguk a magyar sajtó történetébe, ezért különösen ezeken a területeken bizton remélhetni. A frissen indult portálon jelenleg a Színházrovatban találni a legtöbb cikket, köztük a kolozsvári Interferenciák Nemzetközi Fesztivál kritikai beszámolóját is. vissza Magyarul csendben - Lábjegyzetek a BBTEen lezajlott választásokhoz A Hét 2008. 01. 04. 12:09 Szerző: MagyariVincze Enikő Érdekes, hogy a romániai magyar olvasók (legalábbis azok, akik csak magyarul olvastak a BBTEn nemrég lezajlott választásokról) úgy gondolhatják, hogy az oktatók között teljes összhang és egyetértés uralkodik a választás folyamata és eredményei körül. Csodálkozom azon is, hogy a magyar tagozat képviselői (vagy akár tagjai) közül csak egyetlen egy, mégpedig Magyari Tivadar rektorhelyettes nyilatkozik, és az újságíróknak irányában sincsenek olyan ké rdéseik, amelyek jobban megvilágíthatnák a helyzet összetettségét. A dolgok szépnek és egyszerűnek tűnnek. Mármár hasonlítanak az RMDSZ 1996tól meghonosodott stratégiájához. „Nekünk" mindenkoron hatalmon kell lenni, mindegy, hogy kivel, aztán meglátjuk m it teszünk, de úgy teszünk, mintha tennénk, megtartván a távoli eszmék retorikáját és technikai kérdéssé kicsinyítvén a napi problémákat. Visszatérve egyetemünkre: (az amúgy igen vékony) sajtóvisszhangból megtudhatjuk, hogy a választások előtt Magyari pr orektor tárgyalt Marga rektorral (szemmel láthatóan egyedül, zárt ajtók mögött). Aztán meg el kell hinnünk neki, amiket nyilatkozik, mint például azt, hogy ő felvetette a létező problémákat, hogy Margaval ketten egyetértettek ebben, valamint ezek orvoslásá ban. És valószínű azt a (fogalmazásilag kissé sántító) diagnózisát is el kell fogadnunk, hogy „a magyar tagozat idült problémáinak kezelésére, de napi ügyeinek jobb vitelére jobb, komolyabb esélyek vannak". Senki sem kérdez rá, hogy vajon miért lennének jobbak az esélyek most, miért lenne hitelesebb a mostani vezetés mint az azelőtti? Szemmel láthatóan valamiért mindenkinek - legalábbis a kérdezőknek és a válaszolóknak és az elhallgatóknak - megfelel a dolgok elkendőzése és elsimítása. Túl nagyok voltak a traumák a legutóbbi "magyar ügy" után? Lebénultak a vélemények? Elveszett a cselekvési lendület? Emlékszem arra is, hogy ugyanaz a rektorhelyettes nyilatkozta nemrég, a választások folyamán lezajlott viták (bármilyenek is lettek volna azok) kapcsán, hogy a magyar tagozat nem szól bele ezekbe. (A Hét 2007.12.17ei, illetve az Observator Cultural 2007 december 1319/ei számában megjelent "Egyetem és politika" című cikkem röviden utal ezekre is). Már akkor sem volt világos számomra, hogy azért nem teszi ezt, mert már rég túl van rajtuk, vagy pedig azért nem, mert még el sem jutott oda, hogy tudatosítsa őket? Úgy néz ki, ebből a szempontból a magyar tagozati autonómia teljesen megvalósult. Verekedjenek a románok egymással, mi bölcsek vagyunk, hallgatunk. Számom ra ez jelezte a leginkább azt, hogy a közös egyetemen sorsa továbbra sem közös. Vannak az ő problémáik, és vannak a mieink.
