Reggeli Sajtófigyelő, 2008. január - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-01-04
25 neveztek, Brynnát csinált. A Con versióban Priwina néven emlegetett Pribinából pedig Brynnust formált, hogy eképpen megtegye őt Brynna (Brünn) város földesurának. Aventiust egy csöppet sem zavarta, hogy Pribina 836 után élete végéig Pannónia – és nem Morávia – területén volt a Frank Biro dalom hűbérese. Az “Annales Boiorum” c. történeti művében Pribina mindenkor Nyitra, Pozsony és Brünn földesura volt. (Megjegyezzük, az ő tévedése folytán tekintették a szlovákiai Nyitrát Pribina városának!) Ugyancsak Aventinus csinált a moesiai Speculum Iulienseből azaz Iulius tükréből vagy barlangjából – Iulii Monsot azaz Julius hegyét. Erre a névmódosításra ugyancsak azért volt szüksége, hogy a reneszancia latinosító szellemében Iulii Monsként emlegetett Olomouscal a Speculum Julii nevű helyet azono síthassa. Ilyen egyértelműen naív módszerrel dolgozott hát Aventinus a helynevek azonosításában, akinek Brezalauspurc és Pozsony összekapcsolásához sem volt semmi komoly támaszpontja. Az ilyen hiteles támpont nélküli névazonosítás nem más mint – szépen kifejezve – romantika. Egyébként az Aventinusnál egyedül szereplő pozsonyi csata leírásának hitelét elsőként már a Ratkos által is tekintélyesnek tartott Dümmler vonta kétségbe. Dümmler a leírás hitelében azért kezdett kételkedni, mert az ott szereplő o rszágnagyok sem találhatók az egykorú dokumentumokban.95 Dümmler alaposan indokolt állásfoglalásához még azt is hozzátehetjük, hogy a “pozsonyi csata” Aventinusi elbeszélése minden ésszerű taktikai szabályt felborít. Nála a bajor hadak három részre bont va jöttek a magyarok ellen. A had egyik része a Duna jobbpartján, a másik a balparton, a harmadik a vízen. Ez ugyan nagyon hatásos bemutatása egy hatalmas hadseregnek, de egyúttal halálos ítélete is. A magyar hadaknak egy ilyen jellegű felvonulás módot ado tt volna, hogy a három részben felvonuló ellenséges hadtesteket teljes erővel különkülön semmisíthessék meg anélkül, hogy az ellenség másik hadteste segíthetne bajbajutott társaikon. Arról már nem is szólva, hogy a Malomvölgy és a pozsonyi vár közt húzódó szakaszon a Duna meg a hegyvonulat közt fekvő felvonulási terep sok helyen a száz méteres szélességet sem haladja meg. Ámbár “Az ősi Nyitra…” tanulmányom első jegyzetében – vitapartnerem állítása ellenére az 1000 előtti városok sorában Pozsonyt is megemlí tettem, mint az ország fővárosát – ezt azúttal visszavonom, mert Pozsonyban 907ben csata nem lehetett. Hála Peter Ratkos további kifogásának ismét egy régi hiedelemre – Pozsony Brezalauspurckal való vélt azonosságának alaptalanságára – sikerült felhív ni a figyelmet. Az előbbi kifogásunkban természetesen nem a hadjárat tényét, csupán az ütközet helyét tekintjük valótlannak. 4. Szőlősi Benedeket a Cantus Catholici szerzőjét nem tekinthetjük történésznek. Ő az esztergomi egyházmegye területén élő katol ikus szlávok részére azok egyházi énekeiből 1655ben hivatalos gyűjteményt szerkesztett, sőt a szükséges helyeken a magyar egyházi énekeket praeszlovák nyelvre is lefordította. Peter Ratkos hivatkozásáért mégis hálás vagyok, hiszen eggyel gyarapította azok számát, akik Nagymoráviát Pannóniában keresték. S amint már rámutattunk, Szőlősi ezt helyesen tette, mert a hajdanvolt Pannónia DrávaSzáva közi területe valóban Nagymoráviához tartozott.96 Persze Peter Ratkos ehelyütt egy történészről is megemlékezhetett volna, ha már Timon előtt mindenképpen akart valamit találni, aki a morva történettel foglalkozott. Ez volt Petrus Razanus, aki Hunyadi Mátyás király idejében megírta az “Epitome Rerum Hungaricarum” c. könyvét. Benne arról ír, hogy Szvatopluk szarmata vol t, amivel azt akarta mondani, hogy országa a DunaTisza közében az Ipoly folyótól a Dráva torkolatáig terjedt.97 5. Peter Ratkos állítása szerint a Kvád Királyság történetének megírásában a szakirodalomból Alföldi Andrásra és (csak) részben Pelikán Oldr ichra hivatkozom. A valóság: Alföldit 2szer, Pelikánt pedig 10szer idézem! 6. Feltűnő, hogy Peter Ratkos minden, az avarok előtt itt élő nép jelentős töredékeinek továbbélését hangsúlyozza, de a langobardok töredékeiről hallani sem akar. Lehetetlennek tartja, hogy langobard töredékek maradjanak fenn a IX. századig. Akkor hogyan magyarázza meg, hogy Wiching nyitrai püspök osztrogót volt, amikor az osztrogótok még jóval a langobardok előtt – 489ben elvonultak?
