Reggeli Sajtófigyelő, 2008. január - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-01-04
15 A NIS köny v szerinti értéke tavaly 1,2 milliárd, az idén 1,61,7 milliárd euró. Számítások szerint, hogyha valódi versenyben, tenderrel privatizálnák, a szerb költségvetés 3,54 milliárd euróhoz juthatna. A Gazprom nemcsak áron alul szeretné megszerezni a szerb ol ajipart, de még arra sem adott komoly garanciát, hogy a Déli áramlat valamelyik fontosabb, nagy kapacitású ága haladna át Szerbián (és az is nagyjából öt év múlva épülhet meg). A szerb gazdasági miniszter ismételten megalázónak nevezte az orosz ajánlatot . Erre a kormány elfogadta a "platformot", amelynek alapján tovább tárgyalhatnak Moszkvával. Ugyan mi mást tehetnének? Százhúsz nap eredménytelenül telt el: a szerbek és a koszovói albánok álláspontja nem közeledett a terület jövőbeni státusáról szóló, a z Egyesült Államok, az EU és Oroszország felügyelete alatt zajló tárgyalásokon. Belgrád hiába ajánlgatta az autonómia különféle formáit a pristinai küldöttségnek, mert az albánok változatlanul kizárólag a névleg Szerbiához tartozó tartomány függetlenségét tudják elfogadni. Az albánok megkapták az Egyesült Államok támogatását, és lassan az unió is kialakítja álláspontját (lehet, hogy nem lesz egyöntetű, de úgy tűnik, a tagállamok túlnyomó többsége kész lesz elfogadni az új albán állam létrejöttét). Ha az ENSZ Biztonsági Tanácsában nem lesz megállapodás, a pristinai törvényhozás kikiáltja a terület függetlenségét, szövetségesei pedig elismerik. Ezt Szerbia nem fogadhatja el, de azt jelenleg nem lehet megmondani, mi lesz a szerb állam reakciója. Vegyes – és egymásnak ellentmondó – üzenetek érkeznek Belgrádból. Boris Tadic demokrata párti államfő nyilatkozataiból kitetszik, hogy nem akar háborúzni, és az ország uniós csatlakozásáról sem mondana le. Akkor sem, ha Koszovót elveszíti Szerbia. Koalíciós partnere, a "népi koalíciót" irányító Kostunica ellenben azt állítja, kész szakítani az EUval, ha Brüsszel elismeri az albánok függetlenségét. Mindez természetesen az elnökválasztási kampány közepette zajlik, amelynek egyik esélyese a radikálisok alelnöke, Tomis lav Nikolic – szerepe szerint vele ijesztgetik a Nyugatot. Ha nem járnak a "demokrata – népi koalíció" kedvébe, akkor jön a mumus, és túszul e jti Szerbia jövőjét. A Nyugatnak pedig ennyi év után sem sikerült megértenie, hogy ez elsősorban Szerbia problémája lenne. Néhány uniós politikus több energiát fektetett Szerbia csatlakozásába, mint a szerb miniszterek együttvéve. Nem biztos, hogy ez helye s taktika volt. A Gazprom állítólag január 18ig vár végleges választ, és részben azért sürgeti a gyors döntést, mert váratlanul érintette a Mol – a regionális gázszállító hálózatok egyesítéséről szóló – javaslata. Moszkva egyébként kényelmes helyzetbe n van: Szerbiának nincs más szövetségese. Amit a belgrádi kormány eddig Koszovó önállóságának ellenzése közben elért (és az nem kevés), azt Moszkva segítségével érte el. Nehezen tudom elképzelni, hogy a vételár óvatos felsrófolásán kívül másra kész lenne v állalkozni a szerb kormány. Az orosz szövetségesek segítségébe ez valahogy be volt kalkulálva; a tavalyi év második fele a várakozásról szólt. Történetesen arról, hogy mikor jönnek az oroszok, és mit visznek el. Az ajánlat megalázó, de ki merne szólni el lene? Szerbia bízott már egy orosz – szerb államszövetségben, jelenleg pedig Putyin a legnépszerűbb férfi és politikus Szerbiában. Alig van település, amelyik ne akarná díszpolgárának. A gáz- és olajipar átadását úgyis csak a Nyugatpárti erők ellenzik maj d. Ha pedig ez a védelmi pénz a további szövetség ára, Belgrád nehezen utasíthatja el az ajánlatot. vissza Makai József, főmunkatárs Hivatalból járna a képviseletet a Hargita és Kovászna megyei románoknak Erdély.ma [ 2008. január 04., 07:37 ] A szenátus elfogadta a Hargita és Kovászna megyei románok parlamenti képviseletére vonatkozó törvénytervezetet, Petre Străchinaru demokrata liberális képviselő pedig reményét fejezte ki, hogy a
