Reggeli Sajtófigyelő, 2008. január - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-01-21
18 Az iskola Belgrád belvárosában agyonfirkált és düledező házak között áll. Bár délután szép napsütés és 12 fok boldogította a szerbeket, az utcakép mégis szürke és lehangoló. Egyedül egy kacsalábon forgó, ízléstelen villa mutatja, hogy nem mindenkinek megy roszszul. A szerb fővárosban ordítóak a szociális különbségek. És ez még Belgrád, ahol feketén a legtöbben ki tudják egészíteni a fizetésüket - mondja a barátnőjét szavazni kísérő Milos. A szociológus maga is az államot megkerülve próbál boldogulni. Egy sportszövetség mögé bújva éjszakánként kis privát kocsmát üzemeltet lakásán. Vendégei hivatalosan a vitorlázók szervezetének a tagjai, így nem kell adózni utánuk. A húszas évei közepén járó Milos úgy döntött, nem szavaz se nkire. - Koszovót használja mindegyik, hogy ne kelljen az igazi problémákról beszélni - mondja vállat vonva. Aleksandar sem tud választani, de eljött, hogy üresen dobhassa be szavazólapját az üvegdobozba. - Ezek mind tolvajok, valódi változást nem hoz eg yik sem. - A fiatal informatikust munícióval látják el a kampánycsendet kreatívan értelmező szerbiai lapok is. Szombaton koalíciós politikusok villájának a fotójával jelent meg egy újság. Ha a megbízhatatlan vezetőket felsoroló listán nem is szerepelt egyi k sem, az üzenet azért világos volt. A régi maffia megszűnt, híres vezetőik börtönben ülnek vagy halottak. - Ott vannak hát helyettük a politikai pártok, mondja Milos. - A korrupció hatalmas probléma - ért egyet Dereta. Tadics demokrata pártjának különösen rossz a híre önkormányzati szinten - teszi hozzá. Vasárnap délután kettőkor a választásokat megfigyelő civil szervezet vezetője hívta telefonon Deretát. A CeSID adatai rendesen meglepték: kiugróan magas volt a részvétel a választásokon, miközben mindenk i a szavazók fásultságával kalkulált. - Ez Tadicsnak lehet jó - mondta tűnődve. Nikolics blokkját semmi sem tarthatja vissza az urnáktól, a demokraták azok, akiket noszogatni kell. vissza (forrás: kiküldött tudósítónk jelenté se, illetve MTI) Merre tovább, Székelyföld? Népszabadság • Tibori Szabó Zoltán • 2008. január 21. Egy évvel Románia uniós belépése után, miközben a romániai magyar politikának a táborokra szakadással és az idén esedékes helyhatósági és parlamenti vál asztásokkal kell szembenéznie, Csutak István a Székelyföld halaszthatatlan modernizációjának kérdéséről publikált több erdélyi magyar napilapban vitairatot. Csutak, aki jelenleg miniszteri tanácsos, korábban pedig Bukarestben integrációs ügyekért felelő s államtitkár volt, úgy véli, a romániai - és benne a székelyföldi - magyar elitnek történelmi felelőssége a térség korszerű jövőképét kialakítani, az elengedhetetlenül fontos modernizációt és felzárkózást tudatosítani, kezdeményezni és véghez vinni, ehhez azonban le kell mondania a Bécs és Budapest által már a XIX. században elvetett "törzsiszéki" székelyföldi berendezkedésről, amelynek feltámasztása kontraproduktívnak bizonyult. Biró A. Zoltán egyetemi oktató, a csíkszeredai Regionális és Antropológiai Kutatások Központ vezetője Csutaknál egy lépéssel tovább ment. Leszögezte: a székelyföldi modernizációs elképzelések és projektek hiányát nem a történelmi modellek vagy pedig a "komaságokra" és "székiségre" épülő emberi kapcsolatok és társadalmi berendezke dés, hanem elsősorban a térségben tapasztalható kompetenciahiány okozza. Biró szerint a térség elitje a stratégiai célok tekintetében nem képes egyezségre jutni. Hiányoznak ugyanis "a szükséges ismeretek, készségek és jártasságok." A jelenlegi tehetetlensé gből egyetlen utat vél felfedezni: a térség jövőjét olyan vezetőkre kell bízni, akik képesek lennének közmegegyezést kialakítani valamilyen szélesen elfogadott projekt körül. Ráduly Róbert, Csíkszereda polgármestere azt tartaná a legjobb megoldásnak, ha a két székely megye, Hargita és Kovászna egyesülne, mert szerinte akkor összefüggő korszerűsítési programot lehetne az egész térség számára kidolgozni. Érdekes, hogy a mostani nyilvános vitában egyetlen szó erejéig sem történt visszautalás azokra a mintegy évtizeddel ezelőtti hasonló próbálkozásokra, amelyek akkor teljesen hatástalanoknak bizonyultak. Kolumbán Gábor, a Sapientia egyetem csíkszeredai oktatója például lapunk hasábjain már korábban kifejtette, hogy Székelyföld számára az etnikai bezártság járh atatlan útnak bizonyulhat. Nem esett szó az eddigi vitákban arról sem, hogy az elmúlt időszakban - néhány elszigetelt kivételtől eltekintve - a magyarországi tőke sem látott fantáziát a székelyföldi lehetőségekben, s hogy például a Székelyföldre az elmúlt években érkezett közvetlen külföldi
