Reggeli Sajtófigyelő, 2008. január - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-01-17
26 Az összefogás jó, de önmagában nem elég − Beszélgetés Ágoston Andrással, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt elnöké vel Hét Nap 2008.01.16. * Ágoston Andrásnak mi a véleménye: politikai szempontból a 2008. esztendő hozhate jelentős előrelépést a vajdasági magyarság életében, minthogy a VMSZ, a VMDK és a VMDP egységbe tömörült? Az Ön nyilatkozataiból azonban azt olvasom ki, hogy az összefogás nem cél, hanem eszköz, az egyik első lépés a boldogulás felé vezető úton. - Jelentőségét tekintve a 2008. évet csak az 1990.hez tudom hasonlítani. Akkor a történelmi VMDK létrejöttével nagy lehetőséget kapott a vajdasági magyarság. Főleg a külső körülmények következtében, de sajnos a vajdasági magyar politikai elit gyengesége miatt is, a magyar autonómia ügye máig megoldatlan. Kosovo leválása új korszakot nyit a kisebbségvédelemben. Kosovo és a Vajdaság kiegyenlítése buta ság. Ugyanakkor az egyidejűség és a reciprocitás elve a Vajdasági Magyar Demokrata Párt álláspontja szerint immár megkerülhetetlen. A kosovói szerbeknek a nemzetközi közösség által biztosított kisebbségjogi védelme a vajdasági magyarokra is érvényes kell l egyen. Emlékezetes, hogy annak idején, amikor a számarányos képviselet elve alapján Horvátországban a nemzetközi közösség követelésére bevezették a garantált parlamenti helyeket, a Kasza vezette VMSZ nem vállalta a magyar pártok közös fellépését sem Belgrá dban, sem Budapesten. Ez az oka annak, hogy most a Magyar Koalíció kettős történelmi feladat előtt áll. Biztosítania kell a vajdasági magyarság számára a kisebbségi többpártrendszert, s ezzel összefüggésben a garantált helyeket a szerbiai parlamentben, tov ábbá az etnikai alapú magyar autonómiát. A VMDPben támogatunk minden autonómiaelképzelést, de konkrét modellt csak a perszonális autonómiára vonatkozólag dolgoztunk ki. Szorgalmazzuk, hogy a Magyar Koalíció autonómiabizottsága mielőbb vitassa meg a tenniv alókat. Lesz tehát munka bőven ebben az évben is. * Az emberekkel beszélgetve azt tapasztalom, nagyon örülnek az összefogásnak. Stabilnak látjae a jó viszonyt, merthogy ez a politikában gyakran törékeny portékának számít... - Az összefogás jó, de önmagában nem elég. Ha nincs konkrét célja, mit sem ér. Célnak az nem jó, hogy majd begyűjtjük az üdvrivalgó magyarok szavazatait, s azután ,,sáfárkodunk” azokkal. Világos autonómiamodellt és más konkrétan megfogalmazott követeléseket kell letennünk az asz talra, mind Belgrádban, mind Budapesten. Ez a feladatunk. S nem is kicsi. Ha a vajdasági magyaroknak nem mondjuk meg pontosan, milyen konkrét lépéseket teszünk a magyar autonómia ügyében, a január huszadikai eredményektől függetlenül májusban a helyhatóság i és a tartományi választások idején könnyen csalatkozhatunk. * Egyértelmű, hogy Belgrádnak nincs ínyére a vajdasági magyar összefogás. De ha az ember a VMDP Hírlevelében megjelenő elemzéseket olvassa, abból kiérződik a kétely, hogy talán a magyar kor mány sem örül őszintén ennek az összefogásnak. Jól érzékelem? Ha igen, akkor viszont mi a garancia arra, hogy hosszú életű lesz? - Az most, Kosovo leválása idején mindegy, hogy Budapesten kinek mi a véleménye az autonómiáról. A Magyar Koalíció történel mi felelőssége, hogy mind Belgrád, mind Budapest asztalára letegye a közös autonómiatervezetet, azt a modellt, amelyre vonatkozólag készek vagyunk politikai csatákat vállalni. Ha ezt meg tudjuk tenni, a támogatás Budapesten sem maradhat el. * Kétségtel en, hogy a vajdasági magyar politikum és civil szféra összefogásának előmozdításában a legnagyobb szerepet Pásztor István, a VMSZ elnöke vállalta. Nem gondolja, hogy időnként kényelmetlen helyzetbe hozza őt, amikor a közvetlen munkatársait azzal vádolja me g, hogy annak idején hátráltatták a nemzeti tanácsok demokratikus megválasztását szabályzó törvény meghozatalát? - Nem. Az igazság egyegy embernek fájhat, de az, hogy a vajdasági magyar politikai elit Kosovo leválásával összefüggésben hogyan tudja el őrelendíteni kisebbségi közösségünk legfontosabb ügyét, az autonómiát, az nem függhet egyéni érzékenységektől. * Ön hogy látja: a vajdasági magyarság kibírnae még egy olyan, a VMDP vezetői szerint Budapestről és Belgrádból egyaránt gerjesztett politik ai szakítópróbát, mint amilyen a történelmi VMDK 1994es szétverése volt? Ön mivel járul hozzá, hogy ez ne következzen be? - A történelemmel foglalkozzanak a történészek. Én örülök annak, hogy nemcsak a Vajdaságban, hanem Budapesten is egyre többen gon dolják azt, hogy a Kárpátmedencében élő magyar közösségek egymásra vannak utalva. Még a történelmi VMDKban kimondtuk: a Kárpátmedencében élő magyar közösségek határmódosítás nélküli politikai integrációjára van szükség. Nemcsak azért, mert ez az útja a trianoni trauma meghaladásának, hanem azért is, mert Magyarország csak a kisebbségeivel együtt foglalhat helyet a nemzetek Európájában. A VMDPben annyit tettünk hozzá, hogy Magyarország az EUba való belépésekor vállalta, hogy megteremti fenntartható fejl ődésének feltételeit. Szerintünk a kettős állampolgárság voltaképpen a legalkalmasabb eszköz arra,
