Reggeli Sajtófigyelő, 2008. január - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-01-16
37 Vádirat a nemzetközi közösséghez Szerbia vádiratnak is beillő kommentárral készült fel a Biztonsági Tanács szerdai, Koszovóval foglalkozó ülésére. (A BT legutóbb december 19én tárgyalt a függetlenedni akaró szerb tartományról, s tagjai nem tudtak egyetértésre jutni Koszovó jövőjét illetően.) Kifogásolják, hogy a 120 napos tárgyalási időszak alatt min dössze négy találkozó volt, az albánok és szerbek összesen 13 órát töltöttek tárgyalóasztalnál. Ez alatt kellett volna rendezniük sok évtizedes, súlyos ellentéteiket, s ennek a 13 órának a kudarcos végeredménye láttán ítéli meg úgy az ENSZ főtitkára, az Eg yesült Államok, az EU vezető hatalmai, hogy minden lehetőség kimerült, tovább nem érdemes, s nem is lehet tárgyalni. Csak hát a valaha Koszovóban éltek nagy része – 208 ezer ember – máig Szerbiában tengeti az életét menekültként (tőlük, s az esetleg még utánuk jövőktől rettegnek a vajdasági magyarok), s Montenegróba is jut belőlük 18 ezer. A megmaradt mintegy 130 ezer is ellenséges, elnyomó közegben érzi magát, s hogy ne így legyen, azért se az albánok, se a tartományért elvben máig felelős ENSZközigazga tás, az UNMIK nem tett eleget eddig. Belgrádban különösen sérelmezik azt a soha ki nem mondott, de sok, Koszovó függetlensége melletti nyilatkozatban ott bujkáló cinikus érvet is, hogy akkor lehetnek nyugodtak a szerbek, akkor nem kell tartaniuk üldözést ől, pogromoktól, ha a koszovói albánoknak teljesül a kívánságuk, s teljes függetlenséget kapva elszakadnak Szerbiától. Felróják, hogy 1999ben, az ENSZközigazgatás bevezetése után néhány hét alatt 600 ezer tért haza a mintegy egymillió koszovói albán me nekültből, ezzel szemben csak 16.500 körül van az albánok által elüldözött, koszovói kisebbségekhez tartozók hazatérőinek a száma. Közülük mintegy 7 ezer a szerb, 4 és fél ezer az askalia (albánul beszélő roma). Az ENSZközigazgatás – Koszovó függetlensé gének lelkes hívei által ritkán emlegetett – adatai sem túl biztatóak. Ban Ki Mun ENSZfőtitkár helyzetelemzésében arra hivatkozott ugyan, hogy tavaly szeptember 1jétől november végéig egyetlen etnikailag motivált incidens sem volt Koszovóban, tehát a biz tonsági helyzet jelentősen javult. De Belgrádban másképp számolnak. Az ottani nyilvántartás szerint az UNMIK megjelenésétől kezdve 2007 januárjáig több mint 7000 támadás ért szerbeket és más kisebbségekhez tartozókat, 581 szerbet és 104 más nemzetiségűt öltek meg, 861 szerb és 230 más nemzetiségű tűnt el nyomtalanul, 17 ezer házat romboltak le, s 27 ezret vettek birtokba jogtalanul a lakosság 90 százalékát alkotó albánok. Ha a az adatok pontossága vitatható is, a 2004. tavaszi albán pogromokért viselt f elelősségétől az ENSZ nehezen szabadulhat. Akkor, pár nap alatt hat város és kilenc falu vált etnikailag tiszta albánná a szerbek elűzését követően, majd ezer házat romboltak le, 35 templomot és kolostort (közülük 18 UNESCOvédelem alatt állott, egy a vilá görökség része volt) égettek porig. Egységes kampányszlogen A következő piros betűs nap a szerbiai elnökválasztás: január 20. A kilenc elnökjelölt kampányában eluralkodott a ma már csak elvben belpolitikai, a 6,7 millió szavazásra jogosult szerbiai lak os és családja életéhez legföljebb áttételesen kapcsolódó téma. Mindenik jelölt abban az egyben egyetért, vagy legalábbis egyetértést mutat: Koszovót nem adjuk! Hogy a szerb radikálisok alvezére, Tomislav Nikolic ezt tűzte zászlajára, az természetes. Iga zából az az érdekes, hogy legfőbb ellenfele – nagy valószínűséggel kettőjük között fog eldőlni a küzdelem – , Boris Tadic jelenlegi államfő, a Demokrata Párt elnöke sem szabadulhat a témától. Szövetségese, Vojislav Kostunica a kampányban többször is odáig m ent, hogy kerekperec kijelentette: az EUnak választania kell a koszovói szerepvállalás (az ENSZközigazgatás feladatainak átvétele) és Szerbia között.
