Reggeli Sajtófigyelő, 2008. január - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-01-12
5 szavaztak a régiúj miniszterelnökre. A frakció egy képviselője, Ivan Szpodarenko nem szavazhatott, mert kórházi kezelés alatt állt. Timosenko 2005ben hét hónapig egyszer má r betöltötte a kormányfői tisztséget. Akkor Juscsenko elnök a kormányt körüllengő korrupciós ügyek miatt menesztette miniszterelnökét. Elemzés: Timosenko most tehát megint belevágott az ország kormányzásába. Az alábbiakban fölvázoljuk, mennyire lehet sik eres és együttműködésre képes ez a sokszínű, különböző érdekcsoportokat képviselő kabinet. A tárcavezetők között megtalálhatóak a kormányfő elkötelezett hívei és barátai, időleges 'utitársak', jó szándékú végrehajtó hivatalnokok, Juscsenko barátai, s odaso dródott személyek. Nem véletlen, hogy Timosenko december 29én adott televíziós nyilatkozatában kabinetjét véletlenül sem nevezte 'csapatnak', ehelyett inkább a 'mi' személyes névmást használta. Ma még az összetartozást jelentő személyes névmásról is azt m ondhatjuk: a kötelező optimizmus jegyében mondhatta ezt Timosenko. A kormányban a jelentős politikai súllyal rendelkező személyek sorába tartozik Jurij Lucenko belügyminiszter. Lucenko korábban többször is kijelentette, hogy miniszterségének csupán akkor van értelme, ha a kormánnyal lojális államügyészség működik. A kormány minimális parlamenti többsége mellett ugyanis elegendő néhány koalíciós képviselőt távol tartani a főállamügyész személyéről szóló szavazástól, s a régi főállamügyész, Alekszandr Medveg yko továbbra is a székében marad. Márpedig Medvegyko 2007 tavaszán a Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanács tagjaként ellenezte az előrehozott parlamenti választások anyagi támogatását, s azokat törvényellenesnek tartotta. A pénzügyminiszter a posztszovjet ga zdasági reformok atyja, a privatizáció és a piacgazdaság bevezetésében fontos szerepet játszott Viktor Pinzenik. A tárcavezető - fontos tisztségekben - most hatodszor vesz részt a különböző kormányok munkájában. Volt már első miniszterelnökhelyettes és ga zdasági miniszter Leonyid Kucsma, Jevhenyij Marcsuk, a pénzmosással vádolt és bebörtönzött Pavel Lazarenko, Júlia Timosenko és Jurij Jehanurov ormányaiban. Pinzenik ezt a mozgalmas pályát csekély tizenöt esztendő alatt futotta be. Nem távolodunk messze a v alóságtól, ha azt mondjuk, az ukrán gazdaság mai helyzete az ő tevékenységének a gyümölcse. Politikai elkötelezettség és ízlés kérdése, hogy ezt az állapotot ma milyennek ítéljük. Az új védelmi miniszter Juscsenko jelöltje, Jurij Jehanurov exkormányfő le tt. (A védelmi minisztérium a kormányalakításnál az államfői kvótához tartozik.) A közgazdász végzettségű Jehanurov 1999 és 2001 között Juscsenko kormányában a miniszterelnökhelyettesi posztot töltötte be. Információk szerint Jehanurov gazdaságpolitikai n ézetei nem egyeznek a kormányfőével, Juscsenko feltehetően ezért jelölte őt erre a posztra. A miniszter kulcsszereplővé léphet elő abban az esetben, ha a koalíciós erők között komoly konfliktus keletkezik. Az Alkotmánybíróság határozata értelmében az állam fő a parlament egyszerű többségének döntése alapján menesztheti a kormányfőt. A helyébe lépő ügyvezető miniszterelnököt az államelnök nevezi ki, s annak nem feltétlenül Timosenko helyettesének és harcostársának, Alekszandr Turcsinnak kell lennie. A posztra a kormány bármelyik tagját ki lehet nevezni, például a védelmi minisztert is. A külpolitika formálásában fontos lehet Hrihorij Nemirja miniszterelnökhelyettes és Vlagyimir Ohrizko külügyminiszter együttműködése. A történész végzettségű Nemirja a kijevm ohiljani akadémia rektorhelyettese volt 1996 és 1998 között. Elnöke a Borisz Taraszjuk exkülügyminiszter Újjászületés nevű alapítványának, s 2005től Timosenko tanácsadója. Nemirja kezeli a kormányfő nyugati kapcsolatait. Neki tulajdonítják azt, hogy Nico las Sarkozy szívélyes hangú levélben - melyben szerepel a 'kedves Júlia' megszólítás - biztosította a hivatalába lépő miniszterelnököt Franciaország teljes támogatásáról. Ha Nemirja és Ohrizko - előbbinek fontos politikai posztja, a másiknak apparátusa van - együttműködése harmonikusra sikerül, úgy Ukrajna külpolitikájában erős nyugati irányultság várható. Következtetés: A 2005ben felállt 'narancsos koalíció' egyebek között a személyi torzsalkodások miatt sem volt sikeres. A Timosenko és Juscsenko között i ellentétek most sem múltak el. Sokat lehetett hallani arról, hogy Timosenko 2009ben szívesen ülne az államfői bársonyszékbe. A minél sikeresebb kormányzás érdekében a kormányfő egyik televíziós nyilatkozatában azonban igyekezett elejét venni ezeknek a f eltehetően nem alaptalan híreszteléseknek.
