Reggeli Sajtófigyelő, 2007. december - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-12-15
31 csattant az ostor. Nem szabad szem elöl téveszteni, hogy egy kisebbség sorsa elválaszthatatlan annak az országnak a sorsától, amelyben közösségi és egyéni életét éli. Szerintem nem lehet olyan magyar nemzetpolitikát alkotni, amel y figyelmen kívül hagyja a szélesebb összefüggéseket, így az adott ország belpolitikai viszonyait. – Adán jártam nemrégiben, és fiatalokkal, huszonévesekkel beszélgettem. Úgy éreztem, nincs jövőképük, nem találják a helyüket, mintha nem tudnának magukkal mit kezdeni. Magyarországtól viszolyognak, de Szerbiát sem tekintik hazájuknak. – Sajnos, amit ön tapasztalt, többékevésbé jellemző a közállapotokra. Ada némileg markáns példa, mert a nagyobb üzemek, mint például a helyi öntöde, a gépgyár, a különböző é lelmiszerfeldolgozók az elmúlt tizenöthúsz évben teljesen leépültek. Adán nemigen van munkalehetőség, és ha az ember nem tud elhelyezkedni, akkor valóban nem találja a helyét a mindennapokban. Talán erre a fajta kilátástalanságra gondolhattak adai beszél getőtársai. Egyébként meggyőződésem, hogy a vajdasági magyar politika legfőbb kihívása valamifajta jövőkép felmutatása. Ami ezen túl nyúlik, az pusztán vájkálás a jövőben, a különböző magyarázatok összegzése, de ennek valójában semmilyen hasznát sem vesszü k. – Létezike ellenkező példa, valamifajta vajdasági magyar sikertörténet? – Ott van például Kishegyes, ahol tizenötezer ember él, és a lakosság kétharmada magyar. VMSZönkormányzat, fiatal csapat dolgozik a településen. Örömmel tapasztaljuk, hogy az e mberek félretették régi beidegződéseket, képesek a közös cselekvésre. Mindennek eredményeképpen meglehetősen érdekes projekteket, fontos helyi kezdeményezéseket hoztak létre. – Adát, Kishegyest és a magyarok lakta többi települést egyaránt hátrányosan ér intheti az unióval kötött toloncegyezmény. Állítólag 50150 ezer ember, köztük sok koszovói cigány költözhet be a Vajdaságba. Az ön parlamenti interpellációjára adott válaszában a szerb belügyminiszter nemrégiben tagadta, hogy a hatóság összeírja a délvidé ki magyarok üresen maradt házait. – Dragan Jocic egészen pontosan azt mondta, hogy a szóban forgó rendőrségi akció nem a betelepítést szolgálja, hanem teljesen normális eljárás, a közbiztonság erősítése a célja. Ezt a választ én jobb híján elfogadtam, de azt is könnyű belátni, hogy a 21. század elején egy számítógépes adatbázisból néhány másodperc alatt kibogarászhatók az üresen álló magyar ingatlanok. A több tízezer ember visszatoloncolása reális veszély, de ennél is nagyobb baj, hogy nem látunk olyan áll ami stratégiát, amely megnyugtatóan kezelné az ügyet. Attól tartunk, hogy a külföldről hazatelepülők döntő többsége a Vajdaságban keres majd új otthont magának. Egyébként hamarosan tisztábban látunk majd, mert január 1jével kezdődően tizenöt hónapon belül lezárják a folyamatot. Eredményét tekintve ugyanilyen veszélyeket tartogat számunkra a koszovói helyzet. Ha ugyanis a több mint százezres koszovói szerbség elindul, egészen bizonyosan nagy számban telepszik majd le az ország északi részén. Ezt mindenképpe n szeretnénk elkerülni. Tudni kell, hogy létezik alkotmányos garancia, amely szerint az etnikainemzetiségi arányokat nem lehet megbontani. Szerbiában azonban az egyik oldalon törvényes garanciák, a másikon pedig életszerű realitások állnak, és az utóbbiak nem mindig nekünk kedveznek. – Szóba kerültek a délvidéki magyar félelmek Vojislav Kostunica miniszterelnök budapesti látogatásán? – Igen, a felek beszéltek róla, elsősorban azért, mert a vajdasági magyarság fenyegetettségéről több alkalommal is tárgya ltam magyar közjogi méltóságokkal. Jeleztem, hogy ezt a kérdést nem lehet megkerülni a kétoldalú kapcsolatokban. Mindezekről egyébként országon belül is próbálunk párbeszédet kezdeményezni szerbiai vezető politikusokkal, döntéshozókkal. Sajnos azt tapaszta ljuk, a témával kapcsolatban sok a mellébeszélés és a ködösítés. – Kaptake valamifajta biztosítékot Budapestről vagy Belgrádból? – Eddig nem. – Tervezike, hogy külföldi fórumok elé viszik az ügyet? – Ezt részben már megtettük. Amikor a VMSZt felve tték az Európai Néppártba, és Brüsszelben három nap alatt tizenöt beszélgetést folytattam a különböző frakciók politikusaival, a vajdasági magyarok fenyegetettsége megkerülhetetlen kérdésnek bizonyult. A belgrádi külképviseleteket is folyamatosan tájékozta tjuk. A külföldi kapcsolatrendszer a rendelkezésünkre álló egyetlen mozgástér vagy inkább védekezési mechanizmus. – Túlzásnak tartja azt a kijelentést, hogy ha a toloncegyezmény nyomán a Vajdaságra zúdulnak a jövevények, az elmúlt száz esztendő legnagyob b etnikai átrendeződése várható a tartományban?
