Reggeli Sajtófigyelő, 2007. november - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-11-29
10 később azonban közösségi tevékenységét a szemére vetik az akkori fiatal tanárnak. „A kollektív ideológiák képviselői szerint nem az ember választja meg a közösséget. Az én felfogásomban a közösség: szabad emberek önkéntes társulása. Ez viszont nem egyezik a kommunista felfogással” – mondta Cs. Gyímesi. Az irodalomtörténész kezdetben nem sejtette, hogy minden szinten figyelik, lehallgatják, sőt diákjai is besúgják: „én borzasztóan naiv e mberke voltam. Végeztem a dolgomat, tanultam, nagyon el voltam foglalva szakmailag, így nem volt időm ebből kitekinteni. Ami az irodalmat illeti, én nem az ideológiákat, hanem a szépséget kerestem. Az irodalom kapcsán nem történelemről beszéltem, hanem a s zépnek a kategóriáiról. Elefántcsonttoronyszerű volt a helyzetem” – mondta. Az első intézkedési terv arról szól, hogy mivel Cs. Gyímesi Éva irredenta, soviniszta, nacionalista, államellenes tevékenységet folytat, meg kell figyelni. A megfigyelés 1975be n kezdődött el – ekkori keltezésű egy külföldre szökött kolléga levele a dossziéban, melyet egyébként meg sem kapott. A tanárkollégákkal való beszélgetések átirata 1976ból származik, ami azért érdekes, mert úgy tűnik, volt egy fordító is, aki a magya r nyelvű beszélgetések hangfelvételeiből román jelentéseket írt. Elrendelték továbbá, hogy egy magnó legyen felszerelve az Ady teremben, ahol az irodalomtörténész órákat tart – a dokumentumokból az is kiderült, hogy egy Grundig márkájú magnóról van szó, amit reggel szereltek be 4 kazettával, majd valamikor este 11 után vittek ki a teremből. Ekkor, 1976ban már világos, hogy besúgókra csak utólagos igazolás miatt volt szükség, hiszen mind az órákon elhangzottakat, mind a kabinetbeli beszélgetéseket lehal lgatták – jegyezte meg a tanár. Érdekesség, hogy egy Derzsi Ioan nevű személy – diákja – is írt jelentést Cs. Gyímesiról, de aztán bevallotta tettét és megkövette tanárát. „Kikérem magamnak, nem vagyok nacionalista, irredenta vagy sovén, ahogy a jelen tésekben áll. De irodalmárként nem tekinthettem el attól, hogy van magyar történelem, egyes irodalmi szövegek értelmezéséhez fontos a történelmi kontextusról is beszélni. Szükségesnek látszott beszélni a Trianon előtti időkről, Krúdy Gyula kapcsán az Osztr ákMagyar Monarchiáról” – magyarázta a meghívott. A 80as években tiltakozni kezdett az ellen, hogy végzős hallgatóit rendre a Kárpátokon túlra vagy a Duna mellé helyezték, vagy előfordult, hogy tornát és földrajzot kellett tanítaniuk a bölcsészdiploma m egszerzése után. „Arra apelláltam, hogy Románia csatlakozott az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatához. Továbbá figyelmeztettem a hatóságokat, hogy intézkedésük alkotmányellenes, sőt, abban az időben volt olyan utasítás, mely kifejezetten előírta, hogy l ehetőleg oda helyezzék a végzetteket, ahonnan származnak. Erre hivatkozva írtam a petíciókat 1982től '85ig, és ezzel egyszersmind jeleztem, hogy elfogadok bizonyos játékszabályokat. Nem konfrontálódtam, nem jelentettem fel, csak saját szabályaikra f igyelmeztettem őket” – emlékezett vissza. 1985ben már annyira felfokozódott a diákok kihelyezésével kapcsolatos elégedetlenség, hogy megbeszélték: a diákok nem mennek el, amikor a gyakorlatilag kényszerlakhellyel egyenértékű repartíciókat kiosztják. „19 85ben volt az első házkutatás, amikor elvitték egy könyvem kéziratát” – mondta Cs. Gyímesi. „A házkutatási parancson azonban azt írta, hogy anchetă, nem pedig percheziţie. Ugyanis sosem volt ügyészségi engedélyük, ez
