Reggeli Sajtófigyelő, 2007. november - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-11-28
43 Az országot a nevezett párt színeiben irányító Fatmir Sejdiu elnök különben több ízben is hangsúlyozta: a megboldogult Ibrahim Rugova szellemi hagyatéka kötelezi őket arra, hogy folytassák a megkezdett munkát. „Mi nem akarjuk fiatal jainka t a kazah meg az orosz sztyeppekre küldeni, mint egyesek – hangsúlyozza – , itthon kell megfelelő életkörülményeket teremtenünk számukra. Ugyanakkor nem ígérünk olyasmit, ami nem tudunk teljesíteni. Tisztelve és tolerálva politikai ellenfeleinket azon ban ki kell jelentenünk, hogy az LDK már megteremtette itt az önálló államiság alapjait.” Mindez bizonyos Beghjet Pacolli úr, illetve pártja, az AKR (Új Koszovó Szövetség) címére hangzott el. A Svájcból hazatért mágnás feltehetőleg Koszovó leggazdagabb e mbere; vagyona becsült értéke meghaladja Koszovó alig 700 millió eurós éves költségvetését. Oroszországi és kazahsztáni építkezésein koszovói albánok százait foglalkoztatja, ők pénzelik az otthon élőket. Pacolli úr szinte minden faluban, városban több ezer munka helyet ígért, tekintet nélkül arra, hogy vane egyáltalán annyi munkaképes lakosa az adott településnek. Kampánya olykor bohózatba csapott át, a választók 12 százalékának szavazatait sikerült begyűjtenie a PDK 34 és az LDK 23 százalékával szemben. Még eg y mozzanat, mely nem járult hozzá az AKRvezér népszerűségéhez: több helységben is hangsúlyozta, hogy szeretné, ha a független ország elnökeként az első küldöttséget ő vezethetné Belgrádba. A koszovói állapotokat tekintve ez nem túl jó ajánlólevél. Kívülbelül homály? Koszovóban – beleértve a fővárost, Pristinát is – mindennapos az esti elsötétítés. A nagyközönség ilyenkor benzinmotoros áramfejlesztők diszkrét „zümmögése” mellett ül a kávézókban, s csodálja a dombra kúszó diplomatanegyed ugyancsa k „alt ernatív forrásból” nyert fényeit. A koszovói éjszakát uraló sötétségnél azonban van itt veszélyesebb „homály” is – az analfabetizmus és az abból fakadó bajok. A munkaképes lakosság közel 60 százaléka munkanélküli, s ezek több mint 70 százalékát nők teszi k ki. A lakosság 12,5 százaléka írástudatlan, s itt a nők aránya 14 százalék. Jóval megelőzik így a térség más országait, például Horvátországot és Albániát, ahol a nők csupán 2,8, illetve 1,7 százalékkal rontják a statisztikát. Ugyancsak egyfajta „homál lyal” magyarázható a szerbeknek a választások iránt tanúsított magatartása, melyeken feltételezések szerint Belgrád utasítására nem vettek részt. Mivel november 17én a helyi képviselőtestületek összetétele is eldőlt, a szerbek így kivívták maguknak, hogy – függetlenül a tartomány önállósulásától – ezen túl az albánok döntsenek róluk. Ez szintén nem sok jóval kecsegtet.Míg Európa nyugati részében Richard Holbrook, az USA egykori külügyminisztere arról biztosítja a világot, hogy Koszovó önállóságának e gyolda lú kinyilvánítását követően az USA – néhány európai állammal, így Görögországgal, Ciprussal, Bulgáriával és Romániával ellentétben – elismeri annak függetlenségét, a jelenleg még délszerbiai tartományban egyre halnak az emberek. A főképp fiatalok ál tal el követett öngyilkosságok száma az utóbbi években megháromszorozódott, s jó esélyük van arra, hogy e téren felzárkózzanak Japánhoz és Magyarországhoz. A koszovói lapok legalább két öngyilkosságról tudósítanak naponta, részletezve a „halálnemet” is: fel hajtot t egy flakon Domestost, késbe dőlt, főbe lőtte magát… A veterán diákvezér, a házi őrizetből épp hogy csak szabadult Albin Kurti a világháló útján a hét elején üzent nekem, illetve a többi „forradalmi ifjaknak”, hogy nem adja fel. „Az ország lakosa inak e legük van abból, hogy a kormányzat nem oldja meg a gondjaikat, a politikai pártok pedig csak hitegetik őket. Mozgalmunk, a Vetevendosje (Önrendelkezés – a szerző megj.) így nyílt ellenállásra, utcai tiltakozó megmozdulásra szólítja fel mindazokat, ak ik úgy érzik: eljött az ideje, hogy önmagunk döntsünk saját sorsunkról…!” A kérdés tehát már csak az, hogy tényleg eljötte az idő…? vissza
