Reggeli Sajtófigyelő, 2007. november - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-11-27
17 parlamenti képviselőnek volt egy módosító indítványa az említett kormányrendelet vitájában, mely azt célozta, hogy az esélyegyenlősé g jegyében független jelölteknek is legyen lehetősége a szavazási procedúra ellenőrzésére azaz, ők is állíthassanak urnabiztosokat. Ezt az elvi megalapozottságú indítványt egyetlen RMDSZes honatya sem szavazta meg. Vajon miért? Ennyire lehet komolyan venn i az RMDSZnek a lista véglegesítése előtti fogadkozásait a magyar pluralizmusra, a méltányos, korrekt versenyhelyzet kialakítására, s a magyar konszenzuskeresésre vonatkozóan. S ezek után a Transindex nem az RMDSZ lelepleződésén van kiakadva, hanem az e gész antidemokratikus, szemérmetlen és méltánytalan eljárásmód áldozatát ócsárolja, mert az nem hisz vakon abban a szervezetben, mely a kormányra lépése óta lényegében minden lehető alkalommal rácáfolt a belé vetett bizalomra. Minden értelemben: politikail ag, erkölcsileg és emberileg egyaránt. Vagyis ismét az áldozaton próbálják elverni a port. Az RMDSZ pedig azok után, hogy megakadályozta, hogy a független jelölt képviselői is ott legyenek a választási bizottságokban sorra óvta meg a Polgári Egyesület m egfigyelői listáit is – többnyire sikerrel és cinikus kommentárok kíséretében. Egység? Mindeközben Markó Béla mindvégig egységről szónokol. Világgá harsogja, hogy nem szabad még lemondani az egységről, miközben az általa fémjelzett politika volt az egy ségnek a fő sírásója. Mégis mit várt Markó Béla? Azt, hogy akiket válogatott módszerekkel az RMDSZ falain kívülre taszítottak, egytől egyig visszahúzódnak a civil életbe és hagyják szó nélkül az RMDSZt elfoglalni az erdélyi magyarság Európa Parlamenti hel yeit? Végső soron ebben a reménykedésben is volt némi realitás. Hiszen megtörténhetett volna, hogy Tőkés László ne vállalja a független jelöltséggel járó küzdelmet, a sárral való megdobáltatást, megeshetett volna, hogy ne sikerüljön mögötte kialakítani a n emzeti táboron belül formális konszenzust, megeshetett volna, hogy az RMDSZ sajátos aláírásgyűjtő technikáinak, no meg a masszív félretájékoztatásnak köszönhetően ne sikerüljön összegyűjteni a kellő számú aláírást. A népszavazás kontextusa Az RMDSZ szám ára érdekes helyzetet teremtett a Traian Basescu államelnök által kezdeményezett népszavazás az egyéni kerületes, kétfordulós választási rendszer bevezetéséről. Ez nyilván nem érdeke az RMDSZnek, hiszen egyrészt kevesebb képviselőt juttathat be a törvényh ozásba, másrészt nem lesz már lehetősége a másik magyar szervezetet elbuktatni, végül, de nem utolsósorban a központi klikknek nehezebb lesz pórázon tartani a legitimitásukat a választóktól nyerő képviselőket. Az RMDSZ abba a sajátos helyzetben került, hog y egyrészről mobilizálnia kellett híveit, hogy elérje az 5%os küszöböt, másrészről viszont az volt az érdeke, hogy minél kevesebben menjenek el szavazni a népszavazás kérdésében. Nem könnyű azt kommunikálni, hogy menjetek el szavazni, szavazzatok ránk, de a népszavazáson ne vegyetek részt, vagy szavazzatok nemmel. Nem is sikerült. A magyarlakta megyékben is többségbe kerültek az igenek, s a választáson résztvevők nagy többsége leszavazott a népszavazáson is. A népszavazáson való részvétel viszont az érvén yességhez szükséges 50%nak kb. a felét érte csak el, kisebb volt tehát, mint a EPválasztáson való, egyébként is igen alacsony részvétel. Nem is csoda, a választok nem voltak kellően informálva e kérdésről. Ugyanakkor Basescunak igaza volt abban, amit az exit poll alapján elnöki minőségében a sajtónak elmondott, tételesen, hogy a politikai elit nem hagyhatja figyelmen kívül, hogy annak az 5 millió román választópolgárnak, akiket érdekel a politika, akik a közügyeket szívükön viselik, 89%a igennel szavazot t. (Basescu szerint még Tőkés László és az RMDSZ szavazói között is 7475% volt az igenek aránya, de ehhez érdemes lenne megnézni a még nem publikált végleges eredményeket.) Basescu azt is joggal nehezményezte, hogy magukat felelős politikusoknak tartó emb erek arra bíztattak, hogy a lakosság ne vegyen részt a referendumon. Vélhető, hogy a megoldást az a reform jelenti majd, amit a kormány képvisel, ami szintén az egyéni választókerületekre épül, de az egyébként elvesző – vagyis mandátumot nem eredményező - szavazatokat összegyűjtik egy országos kosárba és visszaosztják az egyéni választókerületekhez, így kompenzálva a rendszer igazságtalanságait.
