Reggeli Sajtófigyelő, 2007. november - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-11-02
7 Félreértés ne essék, elvile g nincsen semmi kifogásolnivaló a Szülőföld Alap létrehozásával és annak működésével szemben. Annál is kevésbé, mivel a mindenkori magyarországi illetékesek kizárólagos joga, hogy a határon túli magyarság pénzügyi támogatását lebonyolító intézményrendszert saját belátásuk szerint működtessék. Azt a jogukat sem vonja kétségbe senki, hogy eldönthessék, a mindenkori határon túli társadalmi intézményrendszer mely képviselőit bízzák meg a határon túli magyarok képviseletével a Szülőföld Alap szakkollégiumaiban. Az sem érdekes tehát, hogy a magyarországi illetékesek, például Szlovákia esetében, kizárólag a Magyar Koalíció Pártja által delegált szakkollégiumi tagokkal kívánnak közvetlenül együttműködni. Mindenképpen változtatni kellene azonban eme szakkollégiumi ta gok mozgásterén. Hogy adott esetekben sokkal kvalifikáltabban és ellenőrizhetőbben képviselhessék a szlovákiai magyar kulturális intézményrendszer valamennyi mérvadó szereplőjének érdekeit, mint ahogy azt ez idáig tették. Az illetékes szakkollégiumokban ugyanis csak abban az esetben születhetnek objektív és védhető döntések, ha a Szülőföld Alap működtetői kötelezik a határon túlról delegált szakkollégiumi tagokat, hogy tájékozódjanak a lehetséges pályázók körében. Mégpedig az egyes pályázati kiírásokat és döntéseket megelőzően! Magyarán, a rendszerváltás utáni, 2006ig tartó magyarországi pályázati gyakorlat szerint, kötelezően és idejekorán tájékoztassák a lehetséges pályázókat a Szülőföld Alap által kiírt vagy éppenséggel kiírandó pályázatok nyújtotta le hetőségekről. Továbbá kötelezni kellene őket arra is, hogy kizárólag a szlovákai magyar társadalmi intézményrendszer párton kívüli, legitim képviselőivel folytatott tanácskozásokat követően vehessenek részt a szakkollégiumok ülésein. Mégpedig csakis a szób an forgó tanácskozásokon konszenzussal elfogadott javaslatok behatárolta, azaz kötött mandátummal! * Ugye nyilvánvaló, hogy nem csupán a pénzről van szó, hanem mindenekelőtt arról, hogy bármilyen jó szándék vezérli is a jelenlegi magyar kormánykörök vonatk ozó kezdeményezéseit, azért tévedtek ők a pokolba vezető útra, mert nem képesek átlépni saját pártemberi árnyékukat. Ráadásul, ennek a verdiktnek látszólag ellentmondó módon, regnálásuk óta tulajdonképpen szinte kizárólag azt a határon túli magyar klientúr át támogatják, mind erkölcsileg, mind pedig gazdaságilag, amelynek tagjait anno épp legádázabb jelenlegi ellenfeleik, a magyarországi jobboldalt irányító politikusok toborozták — saját használatra...! Amely klientúra épp ezért folyamatosan azon agyal és ü gyködik, hogy a lehető legeffektívebben keresztbe tehessen jelenlegi baloldali jótevőinek. A pökhendi és felszínes problémakezelés, a jelképes társadalmi aktusok, tökösnek tetsző, ám üres kinyilatkoztatások, nem utolsósorban primitív sajtópolémiák helyett tehát most már végre érdemi munkába kellene kezdeni, kedves „nemzettestvérek”! Barak László A szerző szlovákiai magyar író Wass, a közös tabu − Ágoston Vilmos könyve ürügyén Magyar Narancs 2007.10.31. A Wass Alberthez való, szélsőségesen ellentmondá sos viszony alapját a magyar irodalmi életben és a magyar közéletben ugyanaz a tény határozza meg: munkásságát sem az egyik, sem a másik szereplői nem értik. Ágoston Vilmos most tett néhány egyszerű lépést azért, hogy az általános értetlenség felszámolható legyen. Az első az volt, hogy a lehető legkörültekintőbben végigjárta a Wassbiográfia legfontosabb és legkényesebb kérdéseit: az etnikai konfliktusokkal terhelt gyerekkort, az impériumváltáskor kialakuló irodalmi és közéleti karriert, a sokat vitatott há borús szerepet, aztán az emigráció ellentmondásait az amerikai letelepedés nehézségeitől a magyar állampolgárság visszaszerzéséig, majd az öngyilkosságig bezárólag. A második lépésben Ágoston alaposan végigolvasta a Wasséletmű minden darabját, a lírától a rövid prózákig, a regényektől a publicisztikáig. A teljes életművet elemezte műfaji, stilisztikai, irodalomtörténeti szempontból. Rekonstruálta Wass irodalmi útkeresését, azonosította Szabolcska Mihály, Kosztolányi Dezső vagy akár Ady Endre hatását. (Wass nem riadt vissza az átvételektől, sőt a plagizálás határát súroló szöveghasználattól sem.) Áttekintette Wass publicisztikáját, az irodalmi és a közéleti írások közötti átfedéseket, a korabeli sajtóban betöltött szerepét is. Így válik érthetővé, hogy miért lesz politikailag fontos Wass számára az (erdélyi) írószerep, hogy milyen egzisztenciális, önnfenntartó, önigazoló tétje van az úgynevezett irodalomszervező szerepvállalásnak. E szerepnek köszönhetően vette védelmébe és segítette amerikai letelepedését az emigráció. Wass, „az erdélyi író” regényfolyamai, amelyeket olyan nagy izgalommal
