Reggeli Sajtófigyelő, 2007. november - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-11-23
21 Kalvitis lett kormányfő (balra), Mohácsi István nagykövet és Gyurcsány az avatáson ( Fotó: MTI ) Kalvitis miniszterelnök reményét fejezte ki, hogy rövidesen a lett nagykövetség is megnyit hatja kapuit Budapesten. A rigai magyar külképviselet épületét egyébként a híres szovjet filmrendező, Eizenstein édesapja, Mihail Eizenstein tervezte. A két kormányfő sajtóértekezletén Gyurcsány Ferenc emlékeztetett arra, hogy magyar miniszterelnök első alkalommal jár a balti országban. Kiemelte: azért is fontos ez a találkozó, mert a közös Európát nem csak Brüsszelben vagy más fővárosban építik – mindannyian együtt alakítjuk sorsunkat. Mint mondta, közös uniós kérdésekről cseréltek eszmét, így a december közepén Brüsszelben aláírandó reformszerződésről is. „Ideje lezárni az ezzel kapcsolatos vitát” – fogalmazott Gyurcsány Ferenc – , hiszen mindinkább a versenyképesség növelésére, az energiapolitikára és más fontos témákra kell irányítani a figyelmet. A mag yar kormányfő közölte, szót ejtettek arról is, miként csökkenthető a két állam függősége az orosz energiától. Ami a kétoldalú gazdasági kérdéseket illeti, a magyar miniszterelnök közölte: a szolnoki járműjavító lettországi trolik felújításáról írt alá sz erződést, s finiséhez érkezett az a tender, melyet a lett vasút felújítására írtak ki. A 6070 millió eurós tenderben versenyben van egy magyar cég, a GanzSkoda is. A két fél képviselői dokumentumot írtak alá arról, hogy diplomáciai, illetve konzuli képv iseleteiken egymás nevében adhatnak ki vízumot, s gyűjthetnek biometrikus adatokat is. vissza Gyurcsányt Rigában fogadta Valdis Zatlers lett államfő is. KisMagyarország, nagy áltatás Népszava 2007.11.23. Bolgár György Nem lehet azt állítani, hogy a Fidesz elnöke következetlen politikus volna. Azt még csak igen, hogy egykori liberális demokrata felfogásából szinte semmi sem maradt, azt is, hogy nacionalista ízű populizmusában balszocialista és jobbkeresztény elemek keve rednek, de azt semmiképp sem, hogy ezek logikátlanul kapcsolódnának össze. Nem, Orbán tudja, mit akar, és a cél szentesíti, sőt egységbe is rendezi valamennyi eszközét. Hát igen, hatalmat akar, ne tegyünk úgy, mintha nem tudnánk, de önmagában ezzel a hatal omakarással sincs semmi baj, jóval inkább azzal, hogy milyen módon szeretné azt a hatalmat megszerezni és mire akarná fölhasználni. Mert 1.: 2002 óra jéghideg lehelettel, 2006 ősze óta pedig kifejezetten türelmetlen erőszakossággal seprűzné ki helyéről a k ormányt, nem véve tudomást arról, hogy parlamenti demokráciákban parlamenti választásokon szokás győzni, nem utcai nyomásgyakorlással. Ahol ez utóbbit tartják természetesnek (lásd és látjuk is e pillanatban Grúziát), ott adott esetben lehet ugyan ünnepeln i az autokraták vagy féldiktátorok elkergetését és a szépreményű demokraták (?) forradalmi diadalát, de néhány évvel később az elégedetlen tömeg már megint az utcán van, és ott akar választani valaki mást a csalódást keltő demokrata helyett. Az utcai megmo zdulások tudatos bátorítása tehát egy parlamenti párt részéről a polgári demokrácia szétverésének egyik útja. És mert 2.: Orbán minden ígérete, elképzelése egy olyan rend megteremtését sejteti, amelyben az egyházakkal szorosan összefonódó, hagyományos teki ntélyre és erőre alapozó állam mondaná meg, mi a teendő, és aztán tevékeny, valamint ellent nem mondó állampolgári közreműködésünkkel meg is csinálná. Riasztó, ami a szavak mögött kirajzolódik, és még riasztóbb, hogy egyre nagyobb társadalmi támogatás övez i. Holott minden apró (tudatosan) elejtett megjegyzés nyilvánvalóvá teszi, hogy mire készül Orbán, és hogy milyen ösztönöket igyekszik fel- és elszabadítani. A közvélemény azonban, úgy látszik, fáradt, csalódott, és nem törődik a veszéllyel. Inkább jöjj ön vissza Orbán a maga demokráciába oltott tekintélyuralmi rendjével, csak hagyjanak már bennünket békén a vizitdíjjal, valamint emeljék a fizetésünket. Valahogy így. Na szóval: az az elejtett, árulkodó megjegyzés. Azt mondta a Fidesz elnöke Székelyföldön: „Tőkésen kívül nincs még egy olyan ember a Kárpátmedencében – beleértve KisMagyarországot is – , aki a Kárpátmedencei magyarság egységének ügyét tudná képviselni.” Minden benne van ebben az egyetlen mondatban. Ennél álszentebb mondat még a politikában i s kevés
