Reggeli Sajtófigyelő, 2007. november - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-11-23
16 Vajúdott a Bem tér − N éhány PhDhallgató különb stratégiát tudott volna kidolgozni Jeszenszky Géza, vilag@hetivalasz.hu Heti Válasz 7. évfolyam 47. szám, 2007.11.22 Folytatjuk a vitát az új külkapcsolati stratégia tervezetéről, mos t az Antallkormány külügyminiszterének írásával. Még a kormánykoalíció körében is fenntartásokkal fogadták a volt köztársasági elnök orvosszociálpolitikus leányának külügyminiszteri kinevezését, de megítélésén a hivatalából fakadó aktivitás sokat javíto tt. Ezt tovább erősíthette volna a miniszterelnöki utasításra másfél évi munkával elkészült új külpolitikai stratégia. Indokolt volt, hogy tizenhét évvel a külpolitikával is hangsúlyosan foglalkozó "nemzeti megújhodás programja" és tizennégy évvel a parla menti pártok által közösen kidolgozott biztonságpolitikai alapelvek elfogadása után, immár a NATO és az Európai Unió tagjaként, az új helyzetek figyelembevételével megszülessen az új külpolitikai vezérfonal. A Külügyminisztériumban a politikai szempontokat sem nélkülöző leépítések ellenére maradt számos tapasztalt szakember, kiváló elemző, ők az ellenzéki pártok bevonásával rövid idő alatt elkészíthettek volna egy olyan dokumentumot, amely a politikai erők egyetértésén alapulva valóban alkalmas lett volna a rra, hogy egy jó évtizedre megvesse a nemzeti érdekre és a folytonosságra épülő magyar külpolitika alapjait. A kétfejű (miniszterelnökség és szaktárca) külügyi vezetés nagyszámú (és minden bizonnyal jól megfizetett) külső szakértő bevonásával, sőt a HVG i nternetes kiadásában a nagyközönséget is megszólítva próbálta biztosítani a társadalmi támogatást a készülő dokumentumhoz. Az elkészült sok száz oldalnyi tanulmány között voltak színvonalas és gyöngébb munkák, lezajlott egy sereg szakmai vita, de a kormány által most első olvasatban elfogadott 21 oldalas dokumentum csalódást kelt: színtelen, konkrétumokat alig tartalmazó, helyenként stilárisan is döcögő fogalmazvány lett. Állítom, hogy néhány nemzetközi szakos PhDhallgató különb, tartalmasabb, bátrabb stra tégiát tudott volna kidolgozni. A hosszas vajúdás szüleményének egyetlen erénye, hogy nem tartalmaz elfogadhatatlan állításokat, javaslatokat. Nem dicsérhető, de nem is nagyon támadható. Nem közhelyek gyűjteménye, inkább olyan, mint a legtöbb nemzetközi k onvenció, közös nyilatkozat: főként olyan mondatokból, tételekből tevődik össze, amelyekkel mindenki egyetért, ami a "politikai korrektség" mintaképe, csak éppen nincsenek benne eredeti gondolatok, nem inspirál. Ez a stratégia nem ad választ a magyarság ma i külpolitikai dilemmáira. "Magyarország 2020ra Európa legdinamikusabban növekvő, a közép- és hosszú távon fenntartható fejlődési pályához fokozatosan közelítő országai közé akar tartozni..." Ki ne értene egyet ezzel a céllal? De ki hiheti, hogy a legjob b úton vagyunk e célok megvalósításához? A "modern Magyarország" elcsépelt, semmitmondó kifejezés, és ezen nem javít, hogy - meglepetésemre - ennek alapértékei között a szociális piacgazdaság, a szolidaritás, a társadalmi jólét és a decentralizáció is fel van tüntetve. Mármár "a fejlett szocializmus" és az egyenletesen növekvő életszínvonal ígéreteire emlékeztet a szöveg. Abban persze igaza van a dokumentumnak, hogy a "globalizáció," azaz a mai világgazdasági rendszer nem átok, hanem lehetőség a mi számun kra is, amihez jól kellene alkalmazkodni. Igaza van, hogy boldogulásunk kerete az EU, hogy biztonságunk garanciája a NATO, de nem kapunk valódi fogódzókat, javaslatokat, hogyan lehetne érdekeinket érvényesíteni ebben a nemzetközi közegben. Egyedüli eszköz nek az egyeztetést, az alkalmazkodást tekinti. Sajnos önálló szempontokat, sajátos nemzeti érdekeket - amelyek helyenként nem esnek egybe az uralkodó politikai divatokkal - nem lát. A mai kormány passzív, reagáló, elfogadó magatartása és az Antall, majd O rbánkormány aktív, kezdeményező, önérdek vezérelte politikája között éles a kontraszt, és nem férhet hozzá kétség, ez a stratégia melyik utat követi. Ahol az EU mai politikája nem egyértelmű - például a nemzetközi migrációval kapcsolatban , ott a megfoga lmazott stratégia a számunkra hátrányos változat mellé áll. Ugyanis Európában erősödik az a tendencia, hogy véget kell vetni az integrálódni nem akaró, az európai értékeket tagadó tömegek illegális és legális bevándorlásának, a magyar stratégia viszont a k orlátozások feladása mellett teszi le a voksot, és a hazai társadalmat az idegenek befogadására akarja felkészíteni, hivatkozva népességünk elöregedésére és fogyására. Itt érhető tetten a dokumentum két jellegzetes hibája. Az elfogadható, sőt helyeselhető célokkal sok esetben ellentétes a jelenlegi kormánypolitika, de erre még csak célzás sem történik. Helyes megállapítás, hogy az
