Reggeli Sajtófigyelő, 2007. november - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-11-05
15 Miért Duray a célpont? Simon elmondja, Bugár Béla tette a pontot az ő miniszteri kinevezése idején a folyamat végére. Ugyanettől a Bugártól halljuk, hogy neki nem Csáky az ellenfele, hanem Duray. Simon Zsolt tehát jó csatlósként Duray Miklóson üt, ahol és amikor csak tud. Valóban azt hiszi, le tudja járatni Durayt, aki szinte mindenét kockáztatva állt ki azért a közösségért, amelynek beazono sításával Simonnak alapvető gondjai vannak? Megismétli a korábbi interjúiban már unalomig ismételt jelzőit Durayról, a párt szétverésével vádolja azt, aki Csehszlovákia szétválásának időpontjától következetesen szorgalmazta az egységes és az érdekvédelem t erületén hatékony magyar párt létrehozását. Pártpreferenciák A statisztikai adatokról köztudott, hogy mindenki azt olvas ki magának belőlük, amit akar. Simon Zsolt azonban még nem tanult meg olvasni a statisztikai elemzésekből. Alig palástolt kárörvendé ssel hánytorgatja fel Csáky Pálnak, hogy egy mostani kimutatásban 7,2% az MKP népszerűsége. És közben legalább három dolgot figyelmen kívül hagy: 1) Teljesen más közegben zajlanak a mai közvéleménykutatások, mint amikor Bugár Béla volt az MKP elnöke. Akk or nem voltak az MKP politikusai között olyanok, akik azon munkálkodtak, hogy a pártnak csökkenjen a népszerűsége! 2) Nem Csáky Pál vezette ellenzéki pozícióba az MKPt! 3) Az MKPval szembeni elégedetlenséget nem az új vezetés megválasztása szülte, az új vezetés csak megörökölte. Ezt több felmérés is alátámasztotta, például a Medián ügynökség márciusi (amikor még Bugár Béla volt az elnök) felmérésének eredménye, amit a Pravda napilap a következő címmel ismertetett: Az MKP nem jutna a parlamentbe – ez alkal ommal ugyanis az MKPnak mindössze 4,8%os támogatottságot mértek (lásd: klikk). Indokolt tehát a pártpreferenciákkal szembeni óvatosság. Ne felejtsük el: a legutóbbi parlamenti választásokat nem Bugár Béla és nem Simon Zsolt, hanem Ján Slota nyerte meg az MKPnak, az ő megnyilvánulásai miatt járult több – az MKPból kiábrándult szlovákiai magyar az urnákhoz. És az MKPval szembeni bizalmatlanságot híven tükrözte a legutóbbi, 2005ös megyei választás kudarca is – ugyancsak Bugár Béla elnökösködése alatt. És amikor erre (a Simon szerint semmittevő) Duray egy alapos tanulmánnyal hívta fel a figyelmet, azt az MKP akkori vezetése egyszerűen lesöpörte az asztalról (lásd: klikk). Még egy gondolattal a népszerűségi mutatóknál maradva. Döntse el mindenki, hogy mi a fontosabb: brillírozzunk a szlovák média előtt, és közben 10 évente csaknem ötvenezerrel apadjon a számunk, vagy inkább gyarapodjunk, még ha közben nem is válunk a szlovák sajtó kedvenceivé, sztárjaivá... A trójai faló Soha nem tudjuk már meg, milyen mélyrepülés következett volna be az MKP életében, ha Bugár marad az elnöke. Csákynak pedig éppen azok róják fel a népszerűség csökkenését, akik a leginkább bűnösek a közösség elgyengítésében, akik miatt a választók hite a közélet tisztaságában megrendült. Csáky Durayval és a körülötte levő többi tisztességes politikussal ezt még visszafordíthatja. Ha nem csupán a napi politikával, sajtónépszerűséggel és jópofáskodással lesz elfoglalva. Simon Zsolt valóban Bugár embere, kiviláglik az interjú minden mondat ából. És a bejelentése a végén, hogy Bugárral ellentétben ő maradni szeretne a politikában, nem hagy semmi kétséget, az eddig Bugárt irányító lobbi számára most Simon a trójai faló, a szlovák nemzetiek számára pedig egyszerűen csak: a jövő reménysége. vissza
