Reggeli Sajtófigyelő, 2007. november - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-11-15
44 ráadásul a képviselők döntöttek, így a visszaminősítés is parlamenti hatáskör. "A Selye János Egyetem minden feltételt teljesít, amelyet a felsőoktatási törvény megszab" - hangsúlyozza Albert Sándor. Kérdésü nkre, hogy együttműködneke a Magyar Koalíció Pártjával (MKP) vagy a magyar oktatási kormányzattal a kérdésben, az intézmény rektora leszögezte: ők egyelőre szakmai és nem politikai vitaként kezelik az ügyet. Mint ismeretes, Ján Mikolaj oktatási minisztert a Ján Slota által vezetett Szlovák Nemzeti Párt (SNS) delegálta a kormányba. -------------------------------------------------------------------------------- A felvidéki magyarság már a rendszerváltás idején jelezte szándékát egy önálló felsőoktatási in tézmény létrehozására, majd a szlovák parlament 2003. október 23án elfogadta a révkomáromi Selye János Egyetem megalapítását. A gazdaságtudományi, református teológiai és tanárképző karral is rendelkező Selye János Egyetem küldetésnyilatkozata szerint ösz tönzi a magyar nyelvű értelmiségi réteg kialakulását, javítja a magyar fiatalok munkaerőpiaci esélyeit, valamint lassítani kívánja a magyarság kényszerű asszimilációját. vissza Enyhülés a magyarszlovák történészek között Felvidék.ma 20071114 12:59 Nemrég jelent meg gróf Péchy Manó (18131889) életrajza szlovák nyelven, Roman Holec és Pál Judit történészek tolmácsolásában. Különleges könyvről van szó, hiszen ez az első olyan monográfia, amely egy szlovák és egy magyar történész együttműködéséből született. A könyv fejezetei nem oszthatók fel és nem sorolhatók be az egyik vagy a másik szerző neve alá, mindegyik közös munka eredménye, még ha némelyiknél sejthető is, hogy melyik történész dominált a megalkotásakor. Péc hy Manó társadalmi viselkedési stratégiáin, politikai szerepvállalásain, hivatalviselésén keresztül jelenik meg előttünk. A gróf élete jelentős részében hivatalt viselt, ám például mind a szabadságharc, mind a neoabszolutizmus alatt passzivitásba vonult (a nnak ellenére, hogy alapvetően lojális magatartású volt), mivel mindkét időszakban voltak olyan lépések, melyeket nem tartott legitimnek. Politikai és hivatali karrierjének csúcsát az jelentette, amikor 1867ben királyi biztos lett. A feladata az volt, hog y Erdély jogi unióját ténylegesen is megvalósítsa, és integrálja a területet. A szerzők jelentős teret szentelnek a nemességet, az arisztokráciát, valamint az egész politikai és hivatalnoki rendszert bemutató részeknek. Ennek oka, hogy ezektől a magyar tör ténetírásban kellőképpen reprezentált témáktól a szlovák történetírás eddig kétszeresen is elfordult, részben a múlt rendszer ideológiai követelményei alapján, részben a szlovák történetírói hagyomány máig erős szemléletmódja miatt, miszerint csak az lehet a szlovák történelem része, ami összefügg a nemzeti mozgalommal. Az 1918 előtti nemzeti mozgalomban azonban csak alig néhány nemes vett részt, hiszen döntő többségük elmagyarosodott. Ebben a kontextusban már maga a témaválasztás is újszerű volt: ilyen ter jedelemben vélhetően még nem írt senki szlovákul egy, a szlovák nemzeti mozgalomhoz nem kötődő grófról. Ebből következik, hogy az egész könyvben domináns a magyar szakirodalomra való hivatkozás, ami még akkor is különös fontosságú, ha az egyik szerzője mag yar, hiszen a magyar történettudomány számtalan új elemét közvetíti és interpretálja megfelelően a szlovák történetírás számára. De nem csak a szakirodalom terén tapasztalható effajta nyitottság: a kötetben gyakran előforduló szépirodalmi idézetek döntő ré szben a 19. századi magyar irodalom klasszikusaitól származnak. Jókai Mór, Mikszáth Kálmán vagy Krúdy Gyulának főleg a társadalmi elitet ábrázoló idézetei mellett azonban feltűnik egy 20. századi író, Márai Sándor is. Ő szülőhelye okán szerepel gyakran: 11 évvel Péchy halála után született a gróf életének talán legfontosabb városában, Kassán. Példásnak nevezhetjük a szlovák szöveg terminológiai karakterének a kialakítását. Az általános és a szakmai gyakorlattal, valamint a hatályos szabályozással szemben, a mely "a történész számára teljesen elfogadhatatlan", úgy írják a neveket, ahogyan viselőik aláírnák őket, s csak a nem egyértelmű identitásnál használnak több alakot. Fontos kiemelni azt is, hogy talán az első olyan szlovák történeti monográfiáról van szó, amelyben a szlovák szakmai és köznyelvvel szemben világosan és viszonylag következetesen használják Slovensko fogalmát - amely ma a szlovák államot jelöli ugyan, de már a 19. században is egy területi egység (a szlovákok lakta területek) elnevezésére hasz nálták, s így a ma használt jelentése egybecsúszik egy történeti fogalommal.
