Reggeli Sajtófigyelő, 2007. november - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-11-03
9 előtt látták el. Senki sem tudta, hogyan fognak ezek a fegyverek emberek ellen „bevetve” viselkedni. Végül ezért is volt a lövések hatása annyira borzalmas. Megdöbbentõ, hogy a csendőrök vétkességének vagy vétlenségének mérlegelése helyett a bizottság leginkább az új fegyverekből leadott lövések következményei iránt érdeklődöt t. Még azt is meg kell vizsgálni, hogy az embereket hátulról, tehát menekülés közben is értéke lövések. Erről sokat mondhat a titkos boncolási jegyzőkönyv, és ennek összehasonlítása a halottak és a sebesültek első orvosi szemléjének eredményeivel. Igaz, hogy Csernovában tulajdonképpen szlovákok lőttek szlovákokra, kivéve a magyar parancsnokot? – Ezt a kérdést csak bizonyos mítoszokkal összefüggésben tartom fontosnak. Veverica hajdú, aki agresszivitásával jelentős mértékben hozzájárult a csernovaiakkal kia lakult konfliktushoz, az ismert szlovák származású, megyei szolgálatban álló, demoralizált figurák közé tartozott. Az összes csendőr liptói volt, szlovák származásúak voltak, tudtak szlovákul. Nemzeti identitásuk azonban, tekintettel az állami szolgálatban betöltött helyükre, már nem volt ennyire egyszer ű . Lehet ezeket a csendőröket gyilkosnak nevezni? – Ez túlságosan erős szó. Sokkal nagyobb felelősséget viselt az államhatalom, amely igazolta és legitimizálta ezt a kudarcot. Miért volt akkora visszhangj a a csernovai tragédiának az akkori világban? – Mert a lövések nem valahol Indiában vagy DélAfrikában, hanem szó szerint Európa szívében dördültek el. Az esetnek nem volt kimondottan politikai háttere, mint például a keletmagyarországi Élesd községben el dördült sortűznek (33 halott), viszont itt erős vallási hátterű konfliktusról volt szó. Ennek pedig az akkori Európában már magas volt az érzékenységi küszöbe. Ráadásul Csernovával az akkori kultúra és publicisztika jelentős személyiségei kezdtek foglalkoz ni. És a cseh lehetőségeknek és kapcsolatoknak köszönhetően minden korábbinál nagyobb publicitást kapott. Milyen hatást gyakoroltak a csernovai események a szlovákok emancipációs mozgására, és milyet az akkori Magyarország politikájára? – A szlovák nemzet i emancipációs fejlődés szempontjából Csernova jelentős szerepet játszott. Egyfelől teljes meztelenségében leleplezte a magyar álliberalizmust, hatalmas nemzetközi visszhangot váltott ki, szolidaritási hullámot a szlovákokkal, és elindította a cseh – szlovák kapcsolatok új szakaszát. Mindez végeredményben az ellen a rendszer ellen fordult, amelynek egy évtizeddel később a szlovákok benyújtották a számlájukat. És történt ez annak ellenére, hogy a magyar nemzetiségi politika az 1910es kormányváltás (amiben Cse rnova és visszhangja is szerepet játszott) és az első világháború között szemmel láthatóan pozitív irányban mozdul el. Egyszer azt nyilatkozta, hogy noha október 27. a Szlovák Köztársaság emléknapja, a csernovai tragédia lényegéről a szlovák fiatalság úgy szólván semmit sem tud. Hogyan lehetséges ez? – A problémák komplexumáról van szó, amelyben döntő szerepet az iskola játszik a maga történelemtanítási módszerével. Bizonyos mértékig hibás a család is, amelyben a múltnak és a róla szóló vitának mintha nem l enne helye. Nem becsülném le a társadalmi légkör egészét sem, amely kampányszerû akcióival és a tények célzatos felhasználásával nem kedvez a történelmi emlékezet formálásának. Az embereket inkább eltanácsolja a történelemtől, mintsem vonzaná hozzá. Hibát követünk el mi, történészek is, mert nem tudunk vonzó módon írni, és drámai történetekkel érdeklődést kelteni. Az íróktól eltérően ugyanis nekünk ezeket nem kell kitalálnunk. Próbálja hát megfogalmazni, miben rejlik a csernovai események lényege? – Talán ismétlem magam, de az államhatalom kudarcáról volt szó. Nem abban az értelemben, hogy sor kerül a lövésekre. Abban sem, hogy az állítólagos önvédelem végül vérfürdővé változott. Ebben szemmel láthatóan az emberi tényező mondott csődöt. Elítélendő tény mar adt, hogy az államnak nem volt bátorsága a hiba beismeréséhez és a fatális következmények legalább minimális enyhítéséhez. Politizálta a történteket, és keresni kezdte a csendőrök igazolásának útját. Abban az állításban találta meg, hogy önvédelemről volt szó. Ezt követően már nem lehetett mást tenni, csak a csendőröket megjutalmazni, a csernovaiakat pedig megtenni támadóknak, és példásan elítélni őket.