Reggeli Sajtófigyelő, 2007. november - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-11-03
4 A polgármester akképpen zsarolta meg a reklámhirdetésekre szakosodott marosvásárhelyi cégeket, amennyiben nem tüntetik el az RMDSZ politikai hirdetéseit a város területéről, azt kockáztatják, hogy elveszítik Marosvásárhelyen a reklámfelületi engedélyüket. Egy érintett cég vezetője azt nyilatkozta, inkább hajlandó visszatéríteni az RMDSZszel kötött szerződésben megállapított plakátértékesítési összeget, mintsem egzisztenciáját kockáztassa. „Mélységesen felhábo rító, hogy a Demokrata Párt (DP) polgármestere ilyen eszközökhöz folyamodik. Nyilvánvaló, hogy a DP politikai nyomásgyakorlással próbálja meg ellehetetleníteni az RMDSZ kampányát” – nyilatkozta a Népszavának Kelemen Hunor, hozzátéve, hogy az esetért a Demo krata Pártot teszi felelőssé. Kelemen emlékeztetett, hasonló esettel szembesültek Kolozsváron is, ahol Emil Boc polgármester, a DP elnöke leparancsolta az RMDSZ kampányplakátjait. vissza Tovább üzengetnek egymásnak a szerbe k és a bosnyákok Magyar Hírlap 2007. november 3. Tovább gyűrűznek az események BoszniaHercegovinában a szerb entitás jogai körül kirobbant vita nyomán. Pénteken rendkívüli ülésre hívták össze az ország elnökségét a válság áthidalására, amely a közö s minisztertanács szerb nemzetiségű elnökének, Nikola Spiricnek a lemondásával keletkezett. A Banja Lukai politikus azzal indokolta távozását, hogy Miroslav Lajcak nemzetközi főmegbízott intézkedéseivel csorbította a szerbek alkotmányos jogait, ám ezt a f őképviselő visszautasítja. Spiric lépése azt jelzi, hogy Milorad Dodik Banja Lukai kormányfő folytatja a konfrontálódást a nemzetközi közösséggel, kockáztatva ezzel, hogy Miroslav Lajcak – aki továbbra is élvezi a nyugati országok, továbbá Ban Ki Mun EN SZfőtitkár bizalmát – meghatalmazásaival élve akár le is válthatja. Lajcak mellett álltak ki a BoszniaHercegovinát felügyelő nemzetközi testület (PIC) tagjai is csütörtöki szarajevói ülésükön, kivéve Oroszország képviselőjét. Belgrádból eközben folytat ódnak a verbális támadások a főmegbízott és a bosnyák vezetők ellen. Vojislav Kostunica miniszterelnök azt üzente Miroslav Lajcaknak, hogy inkább neki kellene lemondania Spiric helyett, mivel ő robbantotta ki a válságot. Boris Tadic szerb államfő bocsánatk érésre szólította fel Zeljko Komsic soros boszniai elnököt, amiért megsértette Vojislav Kostunica miniszterelnököt. (A soros boszniai elnök azt tanácsolta a belgrádi politikusnak, hogy vegye le a kezét BoszniaHercegovináról, mert "kaphat az ujjára és az o rrára"). Tadic lemondta részvételét egy civil szervezet által összehívott értekezleten, amelyen a horvát és a montenegrói államfő mellett a boszniai elnöknek is meg kellett volna jelennie. A szerb elnök azt mondta, nem tudna egy asztalnál ülni Zeljko Kom siccsal. Az Igmani kezdeményezés elnevezésű, a volt utódállamok közötti megbékélésért küzdő szervezet vezetői felróják Boris Tadic elnöknek, hogy magáévá tette Kostunica szerb demokratáinak Boszniával kapcsolatos álláspontját, azt a benyomást keltve, hogy ez a milosevici időkre emlékeztető politika ismét hivatalossá vált Szerbiában. vissza Bukarest diktatúrája Magyar Hírlap 2007. november 3. Szerző: Kántor Lajos Választási kampány van Romániában. November 25én az Eu rópai Parlamentbe küldendő képviselőket kell megválasztani, ráadásul – az államelnök, Traian Basescu akarata szerint – népszavazás is lesz, az egyéni körzetes parlamenti választások érdekében. Toborozni kell a szavazókat, a pártok (meg az egy szem függetle n) most a legaktívabbak. Brüsszelre, Brüsszelbe készülve, sajátos módon, sűrűn kerül elő a "magyar kártya", az autonómia kérdése, a Székelyföld jövője – remények és félelmek politikai kijátszása. Az utóbbi hetek történései a Királyhágótól keletre és nyugat ra, no meg nem kevésbé vagy még inkább a Kárpátokon túl ettől (is) hangosak. Mi sem jellemzőbb, mint a román államelnök "barátkozása" a székelyekkel, az udvarhelyi polgármesterrel, a román nyelv iskolai tanításának könnyítéséreésszerűsítésére tett ígérete i – aminek persze nincs érdemi következménye, ellenkezőleg, az erre való hivatkozás akár újabb román érv a magyar nacionalizmus megállíthatatlanságára. Ebben az országos hangulatban (melyet korántsem csak a NagyRománia Párt korifeusai fertőznek) szinte hihetetlen "az erdélyi lap" – merthogy román címe épen ezt jelenti, Foaia Transilvana – mármár programszerűen hirdetett szembenállása Bukaresttel. Persze ne higgyük azt, hogy nacionalizmusok csupán a sekély vizű Dimbovica partjára épült fővárosban találna k táptalajra, Erdély tehát mentes volna az etnikaikulturális alapú egymásnak
