Reggeli Sajtófigyelő, 2007. november - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-11-07
20 súlyos engedmények árán mondott rá igent. Ezek között a legfontosabb az volt, hogy – a nemzeti megkülönb öztetést tiltó európai irányelvnek megfelelően – a romániai románok számára is lehetővé teszik a korlátozott időtartamú magyarországi munkavégzést. Az engedmény éles kontrasztban állt a Fidesz hangsúlyozottan nemzeti politikájával – ahogy Kovács László 23 millió román munkavállalót emlegető érvelése is szemben állt az MSZP hangsúlyozottan európai irányvonalával. Miniszterelnöksége utolsó két évében Orbán – a státustörvénytől eltekintve – keveset foglalkozott Erdéllyel, jól tudván, hogy ez idehaza inkább v iszi, mint hozza a szavazatokat. Változást itt 2002es választási veresége hozott, amely – bár köztudottan igen fájdalmas volt számára – megszabadította a kormányzati felelősség nyűgétől. Nyilvánvalóan e tény is közrejátszott abban, hogy ezt követően már t eljes mellszélességgel kiállt a kettős állampolgárság mellett. „Ennél mélyebbre már nem lehet süllyedni” – mondta például 2003ban, amikor Medgyessyék nem voltak hajlandók tárgyalásokba bocsátkozni a témát illetően fogadókészségét hangoztató szerb kormánny al. A következő év népszavazási kampányában a Fidesz azután az „igen” táborának legfőbb zászlóvivője volt – mindhiába. A kettős állampolgárság ügye nem kapott elegendő támogatást. A következő téma, melyben a Fidesz álláspontja éles változáson ment át, Rom ánia uniós tagsága volt. A 2004es Bálványosi Szabadegyetemen – melyet ekkor már régen Tusnádfürdőn tartottak – Orbán összekapcsolta a román EUtagság kérdését az erdélyi magyarság autonómiájának ügyével. „15 éven belül nem lesz olyan alkalom ennek kivívá sára, mint a mostani, amikor Bukarest minden erejével az unióba igyekszik” – mondta. Orbán végeredményben – nem túlságosan burkoltan – azt javasolta, hogy Budapest vétózza meg Románia felvételét, amennyiben az nem enged az autonómia kérdésében. Ezt a román fél zsarolásnak minősítette, és teljesen nyilvánvaló volt, hogy a két kérdés összekapcsolását nem támogatta volna egyetlen más uniós tagállam sem. S ami Orbánék számára talán ennél is fontosabb volt, nem támogatták azt a Fidesz európai néppártbeli szövets égesei se. Így aztán – bár erdélyi magyar autonómiáról egyelőre még szó sincs – a Fidesz a parlamentben a többi párttal együtt simán megszavazta Románia uniós felvételét. S hol vannak már azok az idők, amikor Orbán Erdélyben még kárhoztatta a magyarország i pártok beavatkozását! Ő maga nemrégiben már Tőkés László oldalán korteskedett az europarlamenti választási kampányban, mégpedig az erdélyi többséget képviselő RMDSZ ellenében. A Fideszvezető ezzel hatalmas kockázatot vállalt, olyat, melynek nem csak a h elyi magyar kisebbség lehet a kárvallottja, hanem – bár kisebb mértékben – ő maga és pártja is. Hiszen ha fellépése azzal a következménnyel jár, hogy a romániai magyar kisebbség európai képviselet nélkül marad, akkor könnyen elveszítheti azt a rokonszenvet , melyet nemzetinek nevezett politikája és ezen belül a kettős állampolgárság melletti kiállása folytán Erdélyben élvez. Ami ki is józaníthatja az ottani magyarságot, de végképp el is idegenítheti az anyaországtól. Markó: nagyon rossz döntést hoztak – L át esélyt elnök úr arra, hogy belátható időn belül megjavuljon az RMDSZ viszonya a Fidesszel? – kédeztük Markó Bélától, a romániai magyar párt elnökétől, aki így válaszolt: – Én nem látom, hogy az RMDSZ valamit is tett volna ezért, hogy a Fidesszel elrom oljon a viszonya. Éppen ellenkezőleg. Nekünk az az érdekünk és ennek megfelelően cselekedtünk is, hogy a Fidesszel és más magyarországi pártokkal is jó viszonyban legyünk. Most sem vagyunk „összeveszve”. Nem fogalmaztunk hadüzenetet, nem történt köztünk se mmiféle háborús levélváltás. Én egyelőre tudomásul vettem, hogy a Fidesz elnöke – és ahogy értettem, maga a Fidesz is – hozott egy nagyon rossz döntést. Az RMDSZszel szemben azt a Tőkés Lászlót támogatják, aki tegnapelőtt nyíltan megfogalmazta: annál, hog y az RMDSZ képviselői jussanak el Brüsszelbe, az is jobb, ha egy magyar sem jut el oda. Vagyis vissza kell kérdeznünk: tisztáztae a Fidesz, hogy mit akar. A párt vezetői nem gondolták végig, milyen következményei lehetnek a politikájuknak. Többször elmond tam már, s most megismétlem: beavatkozni bármilyen helyzetbe lehet, ha ennek a következményeit az ember maga is viseli. Egyelőre azonban a következményeket – bármilyenek is lesznek – mi fogjuk viselni.
