Reggeli Sajtófigyelő, 2007. október - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-10-31
18 egyik oldal azt hitte el, amit a kormányzat mondott, vagyis, hogy nem történt meg a verés, sőt ő m aga okozta sérüléseit, míg a másik oldal elhitte azt, amit látott, meg volt győződve Hedvig igazáról. Felmérések szerint ennek az ügynek volt a legnagyobb visszhangja az országban. A médiában állandó téma volt. Ön hisz Malina Hedvignek? Politikailag milye n következményei lehetnek az ügynek? Nem vonom kétségbe a szavait, sőt meg vagyok győződve arról, hogy mindenben igazat mond. Az ő pártján állok, és természetesen az igazság pártján. Szlovákia nemzetközileg ismét kezd elszigetelődni még az Európai Unión b elül is. Ennek okát pedig az olyan esetek szolgáltatják, mint amilyen például a Malinaügy is. Európában ugyanis nem szokás az, hogy egy köztörvényes bűncselekménnyel szolidaritást vállal a kormány, mint ahogy az Szlovákiában történt. Az MKP tude valamit tenni azért, hogy kiderüljön az igazság? Kiderülhet egyáltalán? Azon kívül, hogy óhajtjuk az igazság kiderítését, nem sokat tudunk tenni. Cselekedni a rendőrség, és a kormánypolitika tud. Utóbbi főleg azzal, hogy nem akadályozza a nyomozást, mint ahogy e ddig tette. Jelenleg ismét folyik a nyomozás, és a feltételezett gyanúsítottról, akire illik Malina Hedvig személyleírása, kiderült, hogy egy neofasiszta csoport tagja. Az a kérdés, hogy a politika merie vállalni a bűnösök bíróság elé állítását. Milyen e szközei vannak Malina Hedvignek abban az esetben, ha a szlovák hatóságok nem derítik ki az igazságot? Fordulhat akár nemzetközi bírósághoz is? A strasbourgi bírósághoz csak akkor lehet fordulni, ha túlságosan vontatott az eljárás, vagy ha születik egy vit atható, ámbár jogerős bírósági döntés. Ehhez azonban először végig kell járni az összes jogi utat Szlovákiában. Egy további lehetőség az ügy strasbourgi tisztázására, ha olyan gyanú kerekedik, mely szerint azért nem születik ítélet, mert Hedvig magyar. Me g van a hajlandóság Hedvigben, vagy akár az ügyvédjében, hogy Strasbourgig vigye az ügyet? Kérdés az, hogy ki mennyire fárad el az elkövetkezendő évek során, mert meggyőződésem, hogy még évekig is elhúzódhat az ügy. Benešdekrétumok: „Amíg élünk, nem nyu gszunk bele!” Mit lehet tenni a szeptemberben ismét megerősített Benešdekrétumokkal szemben? Lehete tenni egyáltalán valamit a felháborodáson kívül, vagy egyszerűen bele kell nyugodnunk ezek létezésébe? A belenyugvás lehetősége nem csak erkölcsi, hanem biológiai is. A halott ember már mindenben megnyugodott, de az élő ember, ha erkölcsi lényként éli életét, akkor az igazságtalanságba belenyugodni nem tud. Meg tudja esetleg bocsátani, de amennyiben napirendre tér az igazságtalanság fölött, akkor lehetősé get ad, annak megismétlődésére. Arról van szó, hogy a civil lakossággal szemben születtek ezek a dekrétumok, ezért nem lehet hivatkozni a háború jogára, de a béketeremtés szándékára sem, mert a béketeremtés körülményei között a kollektív bűnösség elve nem szerepel, tehát minden jogi alapot nélkülöznek. Milyen konkrét lépéseket lehet tenni a dekrétumok eltörlése érdekében? Pillanatnyilag ezt nehéz átlátni, mert az Európai Unió – amelynek tagja Szlovákia is – nem szívesen foglalkozik olyan ügyekkel, melyek a Római szerződés előtt keletkeztek. Viszont bizonyítható, hogy a dekrétumok hatásai ma is élőek, olyan inaktív jogi normáról van szó, mely azt követően is érvényes, hogy hatálya már megszűnt. Arra látok esélyt, hogy megváltozik a nemzetközi közvélemény, é s ezzel fog majd szembesülni a szlovák politika. Úgy, ahogy 1998ban is azzal szembesült, hogy a magyarokat kormányba kell venni, egyszer szembesülni fog azzal az elvárással is, hogy végleg jóvá kell tenni azokat a sérelmeket, melyek lehetetlenné teszik az állampolgári együttműködést. Kormánypártként nem tudtak tenni azért, hogy végképp eltöröljék a dekrétumokat?
