Reggeli Sajtófigyelő, 2007. október - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-10-31
13 Mára megkerülhetetlenné vált, hogy belássuk, mind a határoko n túli magyarság, mind a magyarországiak gazdasági helyzetének és társadalmi kohéziójának alakulását jelentős módon meghatározzák azok a változások, amelyek a posztszocialista országok státusában a XX. sz. végén és a XXI. század első évtizedében bekövetkez tek, illetve bekövetkeznek. Le- és felértékelődhetnek térségek, ha az ott élők nem tanulnak meg közösen felkészülni az új integrált munkaerőpiac és a globalizáció egyéb kihívásaira. (Mert ki tudja megmondani ma, hogy például Békéscsaba – Arad – Temesvár – Nagyvá rad – Debrecen esetében egy határok nélküli világban hogyan alakulnak a regionális (fő)szerepek? Ezzel összefüggésben hogyan célszerű a felsőoktatási intézményrendszert fejleszteni, hogyan lehet presztízsberuházások helyett a munkaerőpiaci helyzetre tekinte ttel lévő szakoktatási, szórványkollégiumi rendszert kialakítani?) A Kárpátmedence azon országaiban, melyek az EUbővítés során Magyarországgal együtt kerültek az Európai Unióba, az ott kisebbségben élő magyarok és az adott országokban élő többség fejlő dési lehetőségei, gazdasági érdekei egybeesnek. Így azok a térségek, amelyek az I. világháború után létrejött államokban többnyire a központoktól viszonylag távoli, határ menti, periférikus területek voltak, és gazdaságilag, kulturálisan az átlaghoz képest is leépültek, az új lehetőségek mentén revitalizálhatókká válnak (és ez még KözépErdélyre is igaz). A fentiekre tekintettel ezért Magyarország hosszú távú nemzetstratégiáját a nemzeti fejlesztési tervek, jelen esetben a II. Nemzeti Fejlesztési Terv egyf ajta meghosszabbításaként, határon átnyúló regionális fejlesztési programként foghatjuk fel. A határokon átnyúló regionális együttműködés lehetőségeket nyújt ahhoz, hogy az eddigi hosszú évtizedeken keresztül határokkal elválasztott térségekben élő közössé gek tagjai kihasználják az EUintegrációban rejlő dinamizmust, és revitalizálják, modernizálják az adott térségeket, de lehetőséget ad arra is, hogy – „nemzeti” alapon – egymás kárára kizárólagosságra törekedjenek. Ezzel el is veszítenénk az együttműködése k rendszeréből adódó szinergikus hatást, azt az esélyt, ami ezt a középkeleteurópai térséget valóban felzárkóztathatná a nyugateurópaihoz. Abból kell tehát kiindulni, hogy az érintett országok európai uniós csatlakozása után az etnikai alapon történő f orráskihelyezés lehetősége megváltozik. Az eddigi magyar támogatási rendszer elsősorban különböző minisztériumi, illetve köztestületi keretek határon túli magyar pályázók számára való megnyitásával, illetve közalapítványokon keresztül működött. 1990 és 20 04 között az állami költségvetésből a határon túli magyarok támogatására mintegy 8590 milliárd forintot fordított. Érezhető ennek hatása az érintett közösségekben? Mint a fentiekben láttuk, Kolozsvárott megfogalmazódott a válasz: Nem igazán. Sőt! Alapvet ő kérdés, hogy most, az európai integrációs folyamat során, sikerüle a Magyarországgal határos országokkal is megteremteni a gazdasági integrációt, az intézményi együttműködések rendszerét, és hogy Magyarország milyen szerepet szán magának ezekben a folya matokban. Magyarországon és a Magyarországgal szomszédos országok többségében a NATOtagság és az EUs integráció hosszú távú folyamatok elindítója, illetve felgyorsítója még akkor is, ha ezen intézmények történetük során gyakran válságok árán fejlődtek. Ebben a helyzetben nem mindegy, hogy a magyar kisebbségek passzív elszenvedői vagy tevékeny résztvevői lesznek a társadalmi, gazdasági folyamatoknak ezekben az országokban. Felismerike lehetőségeiket, vagy bezárkóznak eddigi szerepeikbe. Ne adj Isten, Mag yarország is hozzájárul – talán nem szándékoltan, de az eddigi gyakorlat folytatásával mégiscsak – , hogy zsákutcává vált történelmünkből továbbra se legyen kiút. Célszerű tehát mind a magyar kormánynak, mind a szomszédos országok magyar közösségei vezető inek, reprezentánsainak évről évre közösen egyeztetve kialakítani a közös célt és stratégiát. Magyarországról induló megosztó politikák megjelenése a szomszédos országokban sokat árthat az ott élő magyarságnak, s ellehetetlenítheti az új történelmi helyzet ből adódó esélyeket. Be kell látnunk, a magyarországi demokrácia minősége jelentősen meg fogja határozni mind Magyarország presztízsét, mind a szomszédos országokban kisebbségben élő magyarság életminőségét, vagy ha úgy tetszik, a nemzet modernizációjának esélyeit. (Ugyanakkor természetes, hogy nem lehet eltekinteni a szomszédos országok esetében sem a demokrácia minőségétől.)Az EUintegráció és a modernizáció célja, az új körülményekhez alkalmazkodva és a lehetőségeket megragadva, a nemzet felemelkedése, a magyar közösségek európai keretekben történő felzárkózásának és modernizációjának elősegítése. Különös jelenség Magyarországon, hogy miközben száz meg száz kilométereken keresztül virtuálissá válik a határ Magyarország körül, folyamatosan csak a schengeni határzárról beszélnek a hangoskodók, az új helyzetből adódó lehetőségekről pedig nem kívánnak tudomást venni.
