Reggeli Sajtófigyelő, 2007. október - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-10-29
28 Másfelől a kampány során arról kellene beszélni, ami a téma, nem pedig politizálni – elképzelhető, milyen lelkesen és hatékonyan tudja majd végezni ebbeli ellenőrző munkáját az Országos Audiovizuális Tanács. Amely legjobban úgy készülhet fel a kampányra, ha előre belenyugszik, hogy ő viszi el a balhét. Az államfő helyzete élvezetesebb. Bi zonyára kedveli is, hiszen rá különösebb kampányelőírások nem vonatkoznak. (Legfeljebb az alkotmány némely kitételei – de ki mer itt már alkotmányról beszélni?) Tehát a médiatörvények szerint az államfő részt vehet a referendum népvitájában – lyukas zokni, bocsánat, zászló lobogtatása az Egyetem téren, meg egyebek – , és természetesen nem fog tehetni róla, ha élkortesként egyszersmind a Demokrata Párt útját is egyengeti. ... A helyzet nyilvánvalóan nem komoly. Azt pedig, hogy ennek ellenére tragikus, a romá n demokrácia fogja megsínyleni, és mindnyájan a saját bőrünkön fogjuk érezni. vissza Tök alsó Új Magyar Szó 2007. október 29. Szerző: Szűcs László Legalább a pénzügyminisztertől elvárná az ember, hogy tiltakozzék Funar sze nátor eszement ötlete hallatán. Hiszen képzeljék el, mi van akkor, ha csupán néhány százezernyi erdélyi magyar úgy gondolja, üsse kő, s – feltéve, ha törvényerőre emelkedik Kolozsvár egykori polgármesterének javaslata – él a kollektív kiebrudaltatási jogs zabály kínálta anyagi lehetőségekkel. Funar piaci áron venné meg a nagy egyesülést és a nemzetállam létét el nem ismerők ingatlanjait, gálánsan térítené az útiköltségeket, s még fejenként ezer euróval is egyengetné az utunkat az anyaország felé. Nesze ne ked fiskális szigor, visszafogottan számolva jó néhány milliárd eurójába kerülne az ügylet a nemzetállamnak. Nem beszélve arról, hogy a megnövekedett kínálat miatt leesnének a lakásárak, Erdélyben súlyos munkaerőhiány alakulna ki, számos befektető lenne kénytelen továbbmenekíteni üzemét. A térségben visszaesne a fogyasztás, s jelentős mértékben csökkennének a helyi és központi adóbevételek. Mindez csupán néhány a lehetséges negatív következmények sorából. Hát kell ez most az országnak, mikor a jegybank amúgy is a túlköltekezés aggasztó méretei miatt küldözgeti figyelmeztető jeleit? Beláthatatlan késedelmet szenvedne az euró bevezetése, a gazdasági növekedés megtorpanna. Úgyhogy feltételezve, hogy az ország ügyeiért többnyire felelős politikusok fárado znak, bizonyára találnak a büntetőtörvénykönyvben olyan paragrafust – a nemzetgazdaság súlyos megkárosítása címén, ha van ilyen – , amelyre hivatkozva bíróság elé citálnák a pártja hajdani népszerűségének immár töredékével szembesülni kénytelen nagyromániá s politikust. Akit persze egy ideig védene a mentelmi joga, de hát mit csináljunk, demokratikus berendezkedésű országban élünk, egykönnyen nem visz el a rendőr senkit, csak azért, mert valahol, valakik előtt mondott valamit. Persze most kampány van, k önnyedén legyinthetünk bármilyen, a szokásostól eltérő politikai megnyilvánulásra, mondván, november 25e után elcsitulnak az indulatok, maradnak az országban a meghitt, hétköznapi perpatvarok. Ám arról sehol egy érvényes rendelkezés, hogy kampány idején s zabadjára engedhetők a soviniszta szólamok, ahogy ezek tétlen szemlélete sem kifejezetten eurokonform. Ami Funar ötletén túlmutatva mégis fontos lehet: miképpen hat mindez a romániai magyar választópolgárok szavazókedvére, mozgósít avagy elbizonytalanít? Továbbá kíváncsian várom, mikor lesz valóságalapja annak a gyakran elhangzott bizakodásnak, hogy az uniós csatlakozás után Romániában már nem lehet hatékonyan kijátszani választások előtt a magyar kártyát. A tök alsó egyelőre ott virít az asztalon. vissza
