Reggeli Sajtófigyelő, 2007. október - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-10-29
18 Még a felmerés lezárása előtt megfogalmaztuk, hogy leginkább azt kell megtalálnunk, hogy mi erősíti a szülőföldnek a megtartó erejét, a szülőföldön való boldogulást. Ez egy általános megfogalmazás, de ebből is felismerhető, hogy a szülőföld megtartó erejének a gyöngülésével függ össze a szociális elmaradottság, a gazdasági kiszolgáltatottság. Ezért egyértelműen olyan regionális fejlesztési programokban kell gondolkodnunk, amelyek a helyi forrásokra és helyi munkaerőre épülnek. Nem a nagy mért ékű tőkebehozatal, a multinacionális vállalatok megtelepítése az elsődleges cél, sokkal inkább a szerves építkezés. A jól képzett munkaerőt igénylő, betelepülő vállalkozások ugyanis nem találják meg a megfelelő munkavállalói réteget, tehát ez nem igazán je lent fellendülést a térségnek. A schengeni határok milyen változást hozhatnak Szlovákia magyarlakta régióinak? Ön milyen változásra számít stratégiai szempontból? A határvonalnak jelképessé válása már régen óhajtott és várt esemény, amire nem vagyunk iga zán felkészülve. Ugyanolyan felkészületlenek vagyunk ezzel kapcsolatban, mint ahogyan az EUcsatlakozásra is azok voltunk, és nem tudtuk kezelni, hogy a magyar nemzettestet az unió külső határa fogja kettészelni. A schengeni határnyitásra sem vagyunk felké szülve, mert nincsenek meg azok a projektjeink, amelyeket működtetni lehetne ilyen helyzetben. A határ szimbolikussá válásaval gyakorlatilag bárhol átléphetővé válik a határ, de ennek alkalmazhatóságát nem ismerjük. Csak azt tudjuk, hogy szabadon átléphetj ük a határt, de ez csak fizikai lépés. Arra viszont nem vagyunk felkészülve, hogy ebből mi következik: fokozódike a szülőföldről való elvándorlás vagy sem, visszafordíthatatlanná teszie az elvándorlás következtében kialakuló népfogyást vagy sem. Nyilvánv aló, hogy a schengeni határnyitással a gazdasági szívóerők sokkal erősebben fognak működni, mint eddig. Tehát az a pozitívum, hogy gyakorlatilag eltűnik a határ, lehet, negatívummá válik. Olyan ez, mint amikor az éhes embert a teli asztalhoz engedik, és an nyira jóllakik, hogy belehal. Ha jól használjuk ki a határnyitással járó lehetőségeket, akkor azért a pozitív hatások kerülhetnek túlsúlyba? Így van. Ha a határ mindkét oldalán jól tudunk élni a lehetőséggel, és a közös érdekeket szem előtt tartjuk, akko r ez beláthatlan lehetőségeket rejt magában. Hogy látja a Benešdekrétumokkal kapcsolatos problémát? Ön szerint ez elsősorban politikai és diplomáciai konfliktus vagy inkább az emberek között létező társadalmi feszültség? Szerintem a Benešdekrétumokkal kapcsolatos problémakör elsősorban politikai kérdés. Mégpedig olyan politikai kérdés, amely nem a napi helyzetünket befolyásolja, hanem inkább a múlthoz kapcsolodó politikai probléma. Akiket a dekrétumok akár fizikai, akár anyagi értelemben negatívan érint ettek, azok számára viszont a jelenben is konkrét lecsapódása van ennek. Aki a második világháború után elfogadott jogszabályok érinthetetlenségét védi, az a 60 évvel ezelőtti helyzetet kívánja visszahozni. Két megközelítése van ennek. Az egyik a kárpótlá st és jóvátételt kívánóknak az érdeke, a másik pedig azoké, akik nem akarnak engedni az 1945ben kialakult állapotokból. Ez csak Európának ebben a térségében feloldhatatlan konfliktus. Tény, hogy, akik elvárnák a kárpótlást, azok a mai napig hátrányban va nnak. Például a 90es évek elején, az első vagyonvisszaadások idején gazdag emberként jelentek meg a magyar vidéken azok, akik 1945 után megkapták a magyaroktól elkobozott vagyont. De említhetném azokat a magyar közületeket, amelyeknek nagy vagyona volt – becslésem szerint ma ez a vagyon több milliárd koronára tehető – és ez a vagyon 1945ben az államra szállt. Minden ilyen kérdést rendezni lehetne, ha lenne politikai akarat. Első lépésként ehhez erkölcsi belátás kell. Ki kellene mondanunk, hogy ami a máso dik világháború után történt, az helytelen volt. E nélkül semmilyen további lépés nem képzelhető el. Viszont önmagában nem elegendő az erkölcsi jóvátétel, mivel anyagi kárpótlás nélkül az a nagy hátrány, amely a magyarságot sújtotta, nem csökkenthető. Ugya nis a magyarlakta vidéken alakult ki a legnagyobb szegénység és munkanélküliség, ott, ahol a legtöbbet vették el az emberektől, mert nem volt lehetőség az újjáépítésre. A magyarlakta vidék fejlődéséhez hozzájárulna az, ha az emberek visszakapnák a tőlük el kobzott vagyont.
