Reggeli Sajtófigyelő, 2007. október - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-10-25
30 iskolázatlanabb részét és bennünket itt, a nemzet peremvidékén arról, hogy magasabb kulturális színvonalra törekedjünk. Be kell látnom: ilyenek vagyunk, ilyen a politikai elitünk is, és ezért, úgymond, „antidemokratikus” lenne kizárni a szóval és tettel randalírozó szélsőségeseket. A sajtónak kötelessége „tudósítani” a valóságról. És a „valóság” ma lehet, hogy épp ilyen: a magyar társadalomban uralkodó tendenciák életellenesek, s a legjobb értelemben vett patriotizmus fölé kerekedtek. De vajon így vane? Vajon nem maguk a tömegkommunikáció intézményei vizsgáznak itt le a nemzeti kultúrában elnyert iskolázottságuk mértékéből? Vajon a valóságról megjelenített naturalista, szenzációhajhász pillanatképek mint „hiteles” narratívák mellé nem szüksége s a kívánatos közjó narratíváinak kulturált kommunikációja? A megjelenített vágyak, az igények, az eszmények, a törekvések közül mintha teljesen hiányzott volna a legelemibb (női) princípiumok egyike: a béke. A kiengesztelődés, a megbocsátás, a nagyvonalú ság, a kézfogás bátorsága, egyszerűen a jó akarat hiányzik ezekből a ma „mértékadó” férfiakból, akiknek belső és egymással szembeni békétlenségét az egész magyar társadalom, a kulturálisan felfogott nemzet is megszenvedi. Tehát: a való és a kellő értékfes zültségének megjelenítésében sem ártana a mediatizálás buzgósága. Azzá lenni, ami vagy, azzá lenni, amilyen a jobbik éned – olyan imperatívusz, aminek követésére az önbecsülés kötelez. És ezt az imperatívuszt és egyszersmind biztatást közvetítette és közve títi az igazi népi kultúra és a magyar irodalom, zene, képzőművészet és film legjava. Nem tudom, mekkora nézettsége volt az ilyen műfajú műsoroknak, bárcsak ezekre is figyeltek volna a reformrohamoknak kiszolgáltatott, megfáradt magyarok. Vajon miért ne m érnénk magunkat minden esetben, minden nap, minden percben a legjobbjainkkal? A záróünnepségen jó volt hallani József Attila A Dunánál című költeményét: a sokat emlegetett „Szent Istváni” befogadó karakter, a „Kárpátmedencei” regionális küldetéstudat ma égetően szükséges, békéltető és felemelő pillanata volt. Erdélyi magyarként én nyolcvankilencig büszke voltam, hogy a Partium és Brassó között, vagy Bukarestben élő nemzettársaimmal a Moldvába száműzött tanárokig és orvosokig, a szórványban is, mind felné zhettünk kultúránk fővárosára: a feltöltődés forrása volt. Manapság inkább szégyenkezem. vissza Más finanszírozás kellene - A vegyes kamarák erősíthetik a kétoldalú kapcsolatokat Világgazdaság 20071025 Október 9én Buda pesten rendezték meg a Kárpátmedencei Magyar Képviselők Fóruma (KMKF) gazdasági albizottságának második ülését. A fórum létrehozása lehetővé tette, hogy a kormány mellett a törvényhozás szintjén is rendszeressé, eredményesebbé váljon az együttműködés a ma gyarországi parlamenti pártok és a határon túli magyar szervezetek képviselői között. A KMKF négy albizottságot alakított a gazdaság, a kultúra, a jog és a külügy területén, ezek is a közös gondolkodást segítik. A gazdasági albizottság ülésére a Magyar Ke reskedelmi és Iparkamara képviselői mellett a Kárpátia Magyar – Román Kereskedelmi és Iparkamara (KMRKIK) és a Magyar – Horvát Kereskedelmi és Iparkamara (MHKIK) elnökei, valamint a határ menti országok viszonylatában működő kétoldalú tagozatok elnökei kaptak meghívást. Dunai Péter, az MKIK főtitkára a kamara Kárpátmedencei tagozati rendszerét, illetve a térségben létrehozandó vegyes kamarai rendszer kialakítását célzó stratégiát mutatta be, majd Radetzky Jenő, a Fejér Megyei Kereskedelmi és Iparkamara vezető je – aki egyúttal a KMRKIK elnöke is – ismertette a Kárpátmedence európai színvonalra történő fejlesztésének lehetőségeit. Kiemelte, hogy a vegyes kamarák jelenlegi finanszírozási konstrukciójának módosítására lenne szükség, javasolta külön költségvetési soron való szerepeltetésüket. Győrvári Márk, a Magyar – Horvát Kereskedelmi és Iparkamara elnöke Horvátországnak a magyar vállalkozók által kihasználatlan piaci lehetőségeire hívta fel a figyelmet. Hangsúlyozta, hogy az 5/C transzeurópai folyosónak észak – dé li összekötő szerepénél fogva jelentős gazdasági növekedést eredményező hatása lenne a térségre, ezért szorgalmazta a nyomvonal mielőbbi kijelölését, a fejlesztés megkezdését. Ezt követően Dombi András, Szabó Antal, Orosz Tivadar és Jójárt Miklós elnökök m utatták be tagozatuk tevékenységét. A képviselők felhívták a kamara figyelmét arra, hogy lobbitevékenységük során a környező országokban partnerként vegyék figyelembe a magyar származású parlamenti képviselőket. Pásztor Bálint, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnökségi tag kifejezte támogatását a szerb – magyar vegyes kamara alapítására irányuló törekvések kapcsán.
