Reggeli Sajtófigyelő, 2007. október - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-10-25
20 Ezt a tevékenységet is más forrásokból kell fedeznünk, mi mindig a céljainkat tartjuk szem előtt, és úgy igyekszünk átcsoportosítani a forrásokat, hogy erre is jusson pénz. nÖn közgazdász végzettségű. Hogyan „fekszik” egy közgaz da számára ez a munkakör, ez az egész tevékenység, miként tudja érvényesíteni mindazt, amit megtanult vagy amit meg kell tanulnia ahhoz, hogy egy ilyen szervezetet működtessen? Kicsit nehezebb a dolgom, mint a versenyszférában, hiszen itt nemcsak a bevéte leket és a kiadásokat kell figyelembe venni, hanem a humán faktort is. Illetve sokkal többet nyom a latban az emberi tényező, mint a versenyszférában. Megvan a közgazdász végzettségem, tapasztalatom, ez segít a dolgoknak a kezelésében, de sokszor kerülök l ehetetlen helyzetbe. Civil szervezet vagyunk, tehát nem tudunk hitelekért folyamodni, amilyen lehetőség a versenyszférában megadatik, bár sokszor megtenném, ha lehetne. nEnnek a problémának az érintettjei főleg a tanárok, illetve azok, akik a csángó szöve tség keretében dolgoznak. Mennyire viseltetnek türelemmel az anyagi gondok iránt, hiszen mégiscsak az ő létfenntartásukról is szó van? Hát… nagyon türelmesek. Megmondom őszintén, itt a fizetéseket gyakorlatilag két év óta nem emeltük. Ezt az oktatóink jog gal nehezményezik, bár mindegyikük elsősorban elhivatottságból teszi a dolgát. De sokszor szégyellem magamat, hogy képtelenek vagyunk emelni a fizetésükön. Mármár a törvényesség határát súroljuk, hiszen nem tudjuk biztosítani a jogszabályok előírta juttat ásokat. nA különböző falusi központok, a gyermekházak építése hogy áll jelenleg? Két további ilyen központot szeretnénk építeni, az egyiket Külsőrekecsinben, a másikat Magyarfaluban, de ezeket csak akkor tudjuk elkezdeni, ha kifejezetten erre a célra kap unk támogatást, hiszen a többi forrást, ami rendelkezésünkre áll, nagyon be kell osztanunk fizetésekre, bérleti díjakra, rezsire. Vannak reményeink arra, hogy lesznek bőkezűbb támogatóink, de most még konkrét eredményekről nem tudnék beszámolni. Ami pedig az alsórekecsini nagy iskolaközpontot illeti, még mindig bizonyos engedélyek beszerzésénél tartunk, hogy még pontosabban szóljak: van két engedélyünk, amit – úgy néz ki – elég nehezen fogunk megkapni, és emiatt halasztódik az építkezés. Elnöki tisztségem e lvállalása előtt én voltam az a munkatárs, aki az engedélyeztetési eljárásokat intéztem. A hivatalok viszonyulása nagyon változó. Volt olyan hivatal, ahol normálisan fogadtak, és meg is kaptuk az engedélyt, de van olyan is, amelyik mindent megtesz annak ér dekében, hogy késleltessen bennünket. Az egyik a közúti hivatal, ez olyan befektetésre kényszerítene, amely nagyon nagy kiadással járna. Arra, hogy olyan utat, útletérőt építsünk, ami nem a mi feladatunk lenne. A másik: kell egy elvi beleegyezés a községi tanácstól, beadtuk a kérelmet, de hivataltól hivatalig küldenek további engedélyekért. nÖn tavasz óta elnöke a csángómagyar szövetségnek. Milyen más, iskolán kívüli problémák adódtak ez idő alatt? Kezdjük azzal, hogy még sok helyen negatívan állnak hozzá mindahhoz, amit csinálunk. Lett légyen szó akár a kulturális tevékenységről, akár az oktatásról. Nem nézik jó szemmel a munkánkat, félretájékoztatják a lakosságot. Emiatt sok helyütt a lakosság részéről is tartózkodó magatartással találkozunk. Más problém ák? Elsősorban szervezési jellegűek, a szövetségünk az utóbbi két évben nőtte ki magát, jelentősen gyarapodott az alkalmazottaink száma, nőtt az adminisztráció, működési gondokkal is szembesülünk. Egyáltalán nagyon nehezen találunk munkatársakat ide. Volt olyan időszak, amikor szinte lebénultunk, mert volt olyan munkakör, amit egyszerűen nem volt ki betöltsön. Folyamatosan kellene továbbképeznünk magunkat is, de erre sokszor nem jut se idő, se pénz. nMás olyan civil szervezetekkel vagy intézményekkel, amel yeknek „közük van” a csángó- kérdéshez, milyen a viszonyuk? Szerintem mondhatni, hogy jó. A SzeretKlézse Alapítvánnyal például, pontosabban az elnökével, Duma Andrással többször találkozunk, beszélgetünk, a Szent István Egyesület alapító elnökével, Nyisz tor Tinkával szintén, ilyen téren próbálunk nyitni, és ők is nyitottak. Időnként egyesek presztízskérdésként kezelték a csángó ügyet, ebben a személyes hiúság is közrejátszott. Felütötte a fejét a meg nem értés, a rivalizálás. De az utóbbi években jobb let t a helyzet. Mindenki tisztában van vele, hogy amit csinál, annak mekkora hordereje van. Nem
