Reggeli Sajtófigyelő, 2007. október - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-10-19
6 – Meglátása szerint hogy kell megértetni az európai államokkal, mi igazán Erdély, kik igazán az erdélyi magyarok? És megfordítva a kérdést, az erdélyi magyarokkal hogyan kell és hogyan lehet megértetni, hogy valójában mi az a mágikus, esetenként túlmisztifikált Európa? – Éppen a mostani EUs divatirányzatok nagyon devalválták mindazt, amit Erdély és Európa valójában jelent. Egys zerű választási szlogenné fokozták le egyes politikusok Európa nevét, és ettől óvakodnunk kell. Véleményem szerint Európa számára Erdély ma is a kontinens keleti bástyáját és végvidékét jelenthetné. Ez a kontinensnek az a része, ahol majdnem ledőlni látsz ott az európai civilizáció, bele a Balkánba, az elmaradottságba, a szovjet kommunizmusba. Ilyen értelemben mi mind a mai napig a nyugat védőbástyája vagyunk, ha szabad így fogalmazni. A tatárjárásról fennmaradt forrásokban is már úgy nevezik meg Erdélyt, m int Európa történelmi védőbástyáját. Az erdélyi kulturális és vallási bástyák, hirtelen felsorolva például Brassót, Nagyenyedet, Csíksomlyót és még több ilyen történelmi helyet, évszázadok óta szellemi és civilizációs védelmet adtak Európának a Balkán ütkö zőpontjában. Egyoldalú szerelem Európa iránt – És a kissé homályos, nem mindig pozitív, sokszor túlmisztifikált Európaképet hogyan kellene valóságos mivoltában megismertetni az erdélyi magyarokkal? – Itt el kell választanunk a valóságot és az eszményké pet. A valóságban soha nem honorálták a magyar nemzetnek Európa védelmében és érdekében végzett szolgálatait, érdemeit. Sőt, Trianonban, majd Párizsban a nyugati nagyhatalmak keményen megbüntették Erdélyt. Úgy vagyunk mi valahogy Európával, mint valami e gyoldalú szerelemmel. Mint a szerelmes ember, akinek nem viszonozzák az érzelmeit. Ettől azonban élesen elválasztva él bennünk egy olyan eszmény, ami a jelenlegi Európaképünket jelenti. Azaz mindent, ami a kisebbségi elnyomásnak, Trianonnak, a kommunizmus nak, a balkanizálódásnak a tagadását jelenti, az számomra Európa. Talán nem is érdemli meg a valóságos Európa az erdélyiektől ezt az eszményi minősítést, ezt a bizalmat, hitet. De mivel ez egy a gyakorlatban alkalmazható eszmény, hadd éljen ez az európai e szménykép a mi értékrendünkben! – Figyelembe véve az EU gazdaságpolitikáját, hiszen naivság lenne a kontinensen végigsöprő csatlakozási programsorozatot elvonatkoztatni a pénztől és a hatalomtól, hogyan látja, Romániára csak mint leendő új piacra van szüks ége az uniónak? Az EU vezetői számoltake azzal, hogy Románia csatlakozásával – tetszik vagy sem – szembe kell nézni egy másfélmilliós nemzeti kisebbség megoldásra váró problémáival is? Hogy most az ország más kisebbségeiről ne is beszéljünk... – Nyilvánva ló, hogy Románia geopolitikai helyzete vonzó az EU számára, gondolok itt elsősorban a volt kommunista tömb megbontására. A szovjet, majd az orosz nagyhatalmi törekvésekkel szembeni tervekhez Románia földrajzi helyzete igen kedvező terület. Az is nyilvánval ó, hogy új piacként is nagyon fontos Románia, hiszen a keleti térség egyik legnagyobblegnépesebb állama. A nyugati tőke és globalizmus egy jól jövedelmező gyarmatot láthat benne. De ezzel együtt és ezen túl Erdélynek egy különleges történelmi és politikai státusa van. Mondjuk ki, Romániának ez a legkiaknázhatóbb része, ilyenformán a román nacionalista állam is gyarmatként kezeli Erdélyt. S ezen politikai, gazdasági, geopolitikai összefonódásokból kellene kibontakoznia az erdélyi magyarságnak úgy, hogy a sa ját politikai és gazdasági érdekeit képviselje. Az igazi gond, hogy a nyugat valójában nem ismeri az itteni helyzetet, beleértve Erdély multikulturális, csodálatos értékeket rejtő valóságát. Ez pillanatnyilag egy elhanyagolható szempont a nyugatiak számára , amiért bizonyos mértékig mi is felelősek vagyunk, hiszen az eltelt tizennyolc évben nem mutattuk meg kellőképpen magunkat. A romániai magyar érdekvédelem, közképviselet nem találta meg a megnyilatkozás útját, sőt annyira balkanizálódtunk, hogy bennünket is gyakran egy kalap alá vesznek a siralmas román valósággal. És éppen ezért kellene Európában megmutatkoznunk. Többről van itt szó, mint egy európai parlamenti képviseletről. Ezért lenne szükség egy önálló, autonóm erdélyi magyar külpolitikára, hogy végre vegyenek észre bennünket és tudjuk érvényesíteni az érdekeinket ebben a nagy összefüggésrendszerben. Magyar lakájpolitikusok, elvetélt reformok – Tehát Önnek máris vannak elképzelései, tervei arról, ha sikerül bekerülnie az EPbe, milyen üzenetekkel, k érésekkel, előterjesztésekkel fordulna a „Nagy Európához”? – Sajnos nem ismerem a maga részlétességében és teljességében a húszasharmincas évek erdélyi magyar politikáját és érdekképviseletét, azt viszont tudom, hogy abban az időben a magyar pártok együt tműködtek a Népszövetséggel, a trianoni békecsináló hatalmakkal. Egy pillanatig nem szünetelt akkor az erdélyi magyarság érdekképviselete. Ám a párizsi béke idején már olyan erős volt a kommunista szovjet hatalom befolyása, hogy már
