Reggeli Sajtófigyelő, 2007. október - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-10-13
24 - Nem használnám ezt a kifejezést az MKP politikájában bekövetkezett változásra. Valóban történt látható elmozdulás, de ezt szerintem elsősorban az okozza, hogy az SNS újra parlamenti párt lett. Ezzel az a helyzet állt elő, hogy a törvényhozásban két et nikai alapon szerveződő párt van. Önmagában ez a tény is feszültséget okoz, és újra felszínre hozza azokat a témákat, melyek az utóbbi években háttérbe szorultak, vagy legalábbis nem szerepeltek még az MKP prioritásai között sem. Az MKP vezetőségváltásával nagyobb hangsúly helyeződött a kisebbségek jogainak védelmére, hangsúlyosabb téma lett a szlovákiai magyarok helyzete is a korábbi évekhez képest, és ez a másik oldal malmára hajtja a vizet. Az ebből származó kockázat nagyon nagy, már csak a parlamentben felvetett témák is komolyan veszélyeztetik a szlovák – magyar kapcsolatokban kialakult törékeny egyensúlyt. - Nem tartja anakronizmusnak, hogy a szlovákoknak Szlovákiában van egy saját, „szlovák“ pártjuk? - Vannak programpártok, és vannak más, például etn ikai alapon szerveződő pártok. A Szlovák Nemzeti Pártnak megvan a maga hagyománya. Szlovákia nagyon fiatal állam. Egy ilyen multikulturális, többnemzetiségű államban megszólítja a választók egy részét az identitás kérdése, vannak, akik ezt problémának tart ják. Az SNS fő célja Szlovákia identitásának építése. Kérdés, hogy ez elegendő indoke egy politikai párt létrehozásához, létezéséhez. Idővel anakronisztikussá válik a létezésük, ha nem válnak program alapú párttá. Másik oldalról megközelítve: állandóan él etben kell tartaniuk az identitás problémáját, ha nem akarnak idejétmúlttá válni. - Pártjának elnöke, Mikuláš Dzurinda az MKPról is hasonló véleménnyel van. Kijelentette, hogy a magyar párt létezésének nincs alapja a 21. században. - Perspektivikusan e z valóban érvényes mindkét pártra. A működésükhöz elengedhetetlen, hogy más témák domináljanak a programjukban, és az MKP esetében ez az elmúlt négy évben így is volt. Olyan témákat kellene választaniuk, melyek valóban foglalkoztatják az embereket, tekinte t nélkül a nemzetiségükre. - A Benešdekrétumokról szóló parlamenti nyilatkozat kapcsán nagyon éles és a szlovákiai magyarok szempontjából nagyon sértő kijelentések hangzottak el. Lehangoló, hogy a szlovák politikai spektrum részéről nem lehetett hallani egyetlen „emberi hangot” sem, amely bárminemű empátiát tükrözött volna az itteni magyarokkal, akik mellesleg 10%át teszik ki ennek az országnak. Miért van ez így? - Mélységesen meg vagyok győződve arról, hogy az olyan típusú témák, mint a Benešdekrétum ok, a nemzet atyjai, stb. nem valók a parlamentbe. Ha valakinek, akkor a történészeknek kell ezekről vitázniuk. A politikusoknak csak akkor kellene ezekről beszélniük, ha valamely múltbeli sérelem miatt bocsánatkérésre van szükség. A II. világháborút követ ően történtek ilyen sérelmek, ezért ebben az esetben a bocsánatkérés helyénvaló. Ennek azonban nem ez a módja. Úgy, ahogy a cseh és a csehszlovák parlament megkövette a szudétanémeteket, ugyanezt meg kellene tennie a magyarok esetében is. Amint azonban oly an történelmi kérdéseket és döntéseket kezdünk feszegetni, amelyek az adott kor körülményei közt, a háború borzalmaira reagálva születtek, s amelyek akkor betöltötték a szerepüket; nem a megbékélést szolgáljuk. Jómagam tehát a szavazástól való tartózkodáss al fejeztem ki a személyes hangomat, amelyet kiegészíthetek egy bocsánatkéréssel is azoktól, akiket sérelem ért. - Szükség van tehát szlovák – magyar megbékélésre? - Ha Szlovákiára, mint különböző nemzetiségek, felekezetek békés együttélésének lehetséges mintaképére tekintek – ami egyébként rendkívül sokat adhat ennek az országnak – , azt kell, hogy mondjam, ez nem fog menni kölcsönös megbocsátás nélkül. Ha azonban a végtelenségig azt a kérdést fogjuk feszegetni, ki a bűnös, bármely pszichológus megmondhatj a, hogy soha sem érünk el megbékélést. A bűnösség témája a lehető legrosszabb, ha a jövőre gondolunk. Ezzel mindkét oldalról bonyolítjuk, ha nem egyenesen gátoljuk a békés együttélést. S itt meg kell említenem azt is, hogy Csáky Pál brüsszeli levele nem vo lt szerencsés lépés. Ha valaki ilyen lépéseket tesz, számolnia kell a reakcióval is. Ha itt minduntalan azt keressük, ki kezdte az egészet, újra a bűnösség kérdésénél vagyunk, amelynek nincs megoldása. Merre kellene tehát elindulnunk? - Beszéljünk azokró l a témákról, amelyek valóban foglalkoztatják az embereket, s amelyek időszerűek. Beszéljünk a magántulajdonban lévő földek kisajátításáról, az autópályaépítésről, olyan kérdésekről, amelyek érintik az emberek mindennapi életét, s ott keressünk megoldások at. Azt gondolom, hogy a magyar nemzetiségű polgárokat ugyanúgy aggasztja, milyen körülmények közt fognak élni, mint a szlovákokat.
