Reggeli Sajtófigyelő, 2007. október - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-10-02
15 - A választás lényegi nyertese azonban épp a milliárdos politikus nő, aki nemcsak a narancsos pártok vitathatatlan vezetőjévé vált, növelve mandátumainak számát, de a jövő évre várt elnökválasztások esélyese is lehet. Épp túlereje az, ami miatt az államfő ódzkodik a vele kötendő szövetségtől. - A kérdés az, Juscsenko me g tude egyezni Timosenkóval az államfő által szorgalmazott alkotmánymódosításról, amely az elnök jogkörét szélesítené a kormányfő rovására - mondta lapunk kérdésére Andrij Jermolajev. A kijevi politológus szerint ez nem kizárt, ha Timosenko valóban már az államfői székre koncentrál. - Igaz, az új kormánynak - akár Timosenko, akár Janukovics vezeti majd - a növekvő gazdaságot fenyegető súlyos kérdésekkel kell szembenéznie: ez évi 6 milliárd dolláros kereskedelmi deficittel, a költségvetési reformmal, a Tür kmenisztánból Oroszországon át érkező földgáz árának emelésével. - Ha erre nem készülünk fel két éven belül - nyilatkozta magyar újságírók előtt Valerij Helec közgazdász, akadémikus - akkor Ukrajna nem kerülheti el a saját Bokroscsomagját. vissza Majdnem mindegy Népszabadság • Aczél Endre • 2007. október 2. Ukrajnában hajdanán a Nyugatbarátság egyenlő volt a demokrácia iránti elkötelezettséggel. Az oroszbarátság meg egy oligarchikus rend fönntartásával. Három éve már, hogy a "narancsos forradalmárok", élükön Juscsenkóval, a jelenlegi elnökkel és Julia Timosenkóval, ennek egyes számú szövetségesével, megverték Janukovicsot, a jelenlegi miniszterelnököt, és - látszólag - útjára indítottak egy Nyugatbarát, demokratikus ku rzust. A világ tapsolt, kivált Bush Amerikája, amelyik instrumentális részt vállalt az Ukrajnában zajló, történelminek tetsző párbaj kimenetelében. Ukrajna ma ugyanott tart, ahol három évvel ezelőtt volt, és a dráma szereposztása sem változott. A vasárnap i parlamenti választásokon Juscsenko és Timosenko egy koalíció ígéretével dobott kesztyűt Janukovicsnak, csakhogy a párbaj környezete egy cseppet sem volt oly izgalmas, mint 2oo4ben. Az Egyesült Államok és Oroszország csöndben maradt; emez mintha a hajdan i forradalmárok, amaz mintha pártfogoltja mögül farolt volna ki. Jó okkal. A JuscsenkoTimosenko páros ugyanis alig egy évet élt meg a "narancsos forradalom" győzelme után. A győztesek egyszerűen összevesztek, jó volna azt hinni, hogy a politikán, de nem. Személyi ügyeken. Aminek az lett a következménye, hogy az "oroszbarát" Janukovics, akit Juscsenko kipenderített az elnöki hatalomból, miniszterelnökként tért vissza tavaly - egyenesen az elbocsátott Julia helyére. Közben semmilyen forradalmi nem történt. Hacsak azt nem tekintjük annak, hogy a hatalmát féltő Juscsenko kikényszerítette a vasárnapi, idő előtti választásokat, s még az is elképzelhető, hogy ismét a rendkívül ambíciózus asszony kerül a kormány élére. De ez csak papíron jó hír az elnöknek. Az ő pártját ugyanis minden jel szerint saját szövetségesének a pártja verte meg, de nagyon. Ketten éppenséggel szerezhetnek ugyan parlamenti többséget, de a koalíciós feltételeket csakis "Julia tömbje" diktálhatja. És minden kezdődhet elölről. Juscsenko nem a z őt ellehetetleníteni akaró ősrivális, Janukovics "béna kacsája" lesz, hanem egykori forradalmártársáé. Egyszóval a Nyugat e hajdanvolt kedvencének keserű öröm a választások kimenetele: Janukovics távozhat ugyan (ellenzékbe, a második, ha nem a legerősebb párt vezéreként), de az egyszer már kezelhetetlen Timosenko lép a helyébe. Akinek ő, az erőviszonyok okán, egyszerűen nem diktálhat. Ami ezután következik, az Ukrajna belügye. Immár képtelenség letenni a voksot a dráma egyik vagy másik szereplője mellett . (Lám, milyen remekül fejlődött az ukrán gazdaság, miközben ők egymással voltak elfoglalva. Tisztára a lengyel szindróma.) Juscsenko régen nem a Nyugat kedvence, de Janukovics se számít "Putyin pincsijének" (Orbán Viktor leleménye). Sőt, fogadni mernék rá , hogy Julia Timosenkóból is kiveszett már az az oligarchiaellenes szenvedély, amely a "narancsos forradalom" idején rabul ejtette az ukránok többségét. Már nem akarná újraprivatizálni az elkótyavetyélt állami vagyont. És a nagy hármas mindegyik tagja kie gyensúlyozott viszonyt akar Oroszországgal, ami gyakorlatilag - nem a szavak szintjén - annyit jelent, hogy tudomásul veszik a
