Reggeli Sajtófigyelő, 2007. október - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-10-11
25 szintén Brüsszelben tárgyaló Pelczné Gáll Ildikó Fideszalelnök ezt tegnap úgy kommentálta, hogy Markó Béláéknak vállalniuk kell a döntés ük következményeit. A magyar szocialisták delegációvezetője, Tabajdi Csaba szerint „Orbán az erdélyi magyarok megosztását európai szinten súlyosbítja” azzal, hogy a közös lista helyett Tőkés László egyéni jelöltségét támogatja. Az MSZP euroképviselői azt szeretnék, hogy a romániai magyarságnak minél több képviselője legyen, ezért mind az RMDSZ jelöltjeivel, mind Tőkéssel készek együttműködni. SzentIványi István az SZDSZ nevében tett nyilatkozatában egyértelműen csak a romániai magyarok szervezete mellett állt ki, azt nevezve a magyarság legitim és hiteles képviselőjének. Joseph Daul, a néppárt parlamenti frakcióvezetője nem kívánt állást foglalni az RMDSZ belvitájában, Markóval folytatott tárgyalásán a romániai jobboldali pártok együttműködését szorgalmazt a. vissza Halmai Katalin (Brüsszel) Jobb és szélsőjobb Népszava 2007.10.11. Hegyi Gyula A hazai szélsőjobb egyre durvuló utcai akcióival kapcsolatban gyakran halljuk a megnyugtatónak szánt magyarázkodást, miszerint ilyen jelenségek NyugatEurópában és az Egyesült Államokban is előfordulnak. Magam ezt a véleményt súlyos tévedésnek gondolom. A nyugati szélsőjobb alapvetően két irányzatra oszlik, s ezek között sokkal kisebb az átjárás, mint azt sokan gondolnák. A klassziku s náci ideológiát követő és az antiszemitizmust propagáló, a fasiszta jelképeket használó és a hitleri hadigépezet mítoszával azonosuló mozgalmak a nyugati demokráciákban alapvetően a büntetőjog kategóriájába tartoznak. Ausztriában öttíz éves, letöltendő börtönbüntetést kockáztat, aki ilyen mozgalmakat szervez, s hasonlóan szigorú a német jog is. Berlinben egy sajtóbeszélgetésen találkoztam egy bűnbánó, antifasisztává lett fiatal némettel, aki két teljes évet töltött a börtönben azért, mert az auschwitzi m úzeumban, egy turistacsoport előtt tréfálkozott és kétségbe vonta az elgázosítások tényét. S amikor Brüsszelben rendeztünk egy konferenciát az újfasizmus veszélyeiről, egy holland képviselő röviden annyit mondott, hogy szerinte erről a kérdésről nem a poli tikusoknak, hanem a büntetőjogászoknak kellene szakmai eszmecserét szervezniük. Hollandiában, hangsúlyozta, a náci eszmék propagálásával próbálkozókat a rendőr ugyanúgy letartóztatja, mint mondjuk a betörőket. S ahogy egyetlen politikus sem érvel a betöré s szabadságáért, ugyanúgy olyan sem akad, aki a náci propaganda vagy szerveződés joga mellett emelne szót. It’s so simple, ilyen egyszerű a dolog, mondta. Sajnos Magyarországon nemcsak a jobboldalon, de még a liberálisok között is akadnak, akik nem tudják, hogy a modern nyugati demokráciák egyik kötőeleme a náci veszély elleni büntetőjogi védelem. Mert igazi jogállamnak csak az nevezhető, amely levonta Weimar, a második világháború és Auschwitz tanulságait. Érthetetlen és abszurd, hogy a magyar jogalkotók é s jogalkalmazók tizenhét év után is képtelenek megérteni a nyugateurópai jogállam alapelveit. Egészen más a helyzet azzal az új szélsőjobboldallal, amelyet csak nagyon áttételesen lehet összehasonlítani a szintén ezen a néven emlegetett magyar mozgalmakk al. Az egyik legismertebb, a saját szűkebb hazájában 25 százalék körüli támogatást élvező Vlaams Belang (Flamand Érdek) jó példa erre. A párt a betiltott Flamand Blokk utódpártja. (A Flamand Blokkot rasszista, konkrétan bevándorlóellenes propagandája miatt tiltották be.) A Flamand Érdek elsődleges célja Flandria kiválása Belgiumból, és a független Flamand Köztársaság megalapítása egy sikeres népszavazás útján. E céllal nem kell egyetérteni, de fasisztának semmiképp sem nevezhető. A párt ezen túlmenően erőse n rasszista ízű, de a büntetőjogi határt gondosan figyelembe vevő kampányt folytat a bevándorlók, elsősorban az iszlám hit külsőségeihez ragaszkodók ellen. Ebben a kampányban aktivistaként, helyi jelöltként felhasznál olyan színes bőrű belga állampolgároka t is, akik beilleszkednek a flamand környezetbe, és jól beszélnek hollandul. A Vlaams Belang egyik bástyájának számító Antwerpenben a zsidók jelentős része is ezt a pártot támogatja. Ennek oka az a szomorú tény, hogy az antwerpeni muszlim fiatalok gyakran provokálják a zsidó közösséget, a demokratikus pártok pedig – egyfajta túlzott tolerancia szellemében – nem szívesen húznak ujjat még a fundamentalista iszlám szervezetekkel sem. A párt ezen túlmenően keményen harcol a szociális támogatások lefaragásáért, mert szerinte ebből az „ingyenélők” – a francia ajkú vallonok és a bevándorlók – túlságosan jól élnek. A párt gazdaságpolitikája pedig maga a színtiszta liberális kapitalizmus.
