Reggeli Sajtófigyelő, 2007. október - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-10-11
13 Kormányszóvivői: közös magyarszlovén kormányülés október 17én Budapest, 2007. október 10., szerda (MTI) - Közös magyarszlovén kormányülést tartanak október 17én Lendván, illetve Szentgotthárdon, az együttes kabinetülés fő témája a jövő év első f elében esedékes szlovén EUelnökség lesz. Mindezt a kormányszóvivő jelentette be szerdai budapesti tájékoztatóján. "Az együttes kormányülésen az uniós kérdésekhez kapcsolódóan szó lesz a nyugatbalkáni térség kérdéseiről, többek között Koszovó ügyéről , valamint Szerbia uniós integrációjának lehetőségéről is egyeztetnek a felek" - ismertette Budai Bernadett. Kiemelt téma lesz az energiabiztonság és a fejlesztések, a BudapestLjubljana autópálya, ami 2008 végére készül el. Emellett a határ mentén élő kisebbségek közszolgálati kétnyelvűségéről, a humán infrastruktúra fejlesztéséről, valamint a kisebbségek által igénybe vehető uniós forrásokról is tárgyal a magyar és a szlovén kormány. Budai Bernadett az együttes kabinetülés egyéb céljai között emlí tette a térségi együttműködés fejlesztését, amellyel kapcsolatosan közös munkacsoportot hoz létre a két ország. A közös kormányüléssel egyidejűleg létrejön a magyarszlovén üzleti tanács, a kereskedelmi kapcsolatok és a befektetések dinamizálása céljából. A két ország kormányának együttes ülésén munkaügyi, egészségügyi, valamint hadisír gondozási megállapodást írnak alá. vissza Fejjel a falnak − A szlovák parlament és a Benesdekrétumok Magyar Narancs 2007.10.11. Hushe gyi Gábor Idén júniusban öt év szünet után találkozott egymással a magyar és a szlovák miniszterelnök — és mármár az európai szomszédsági viszonyok beköszöntét kezdtük remélni. Pedig egy pillanatra sem dőlhetünk hátra a karosszékben. Bármikor történhet valami, ami alapjaiban változtatja meg a nehezen elért magyar – szlovák partneri viszonyt. * A vita forrása ezúttal a világháború éveiben, illetve a harci cselekmények befejezését követően elfogadott 143 elnöki rendelet, azaz a Benesdekrétumok. Azok közül is az a 13, amely kisemmizte és megalázta a csehszlovákiai magyarokat és németeket, megfosztotta őket állampolgári jogaiktól, s az egyéni felelősség bírósági vizsgálatát mellőzve politikai indítékból mondta ki kollektív bűnösségüket — csak azért, mert nem szlovák nemzetiségűek voltak. A szlovák parlament szeptember 20án egy szlovák tartózkodás mellett, 120 igen szavazattal elfogadta A II. világháború utáni viszonyok rendezését szolgáló dokumentumok érintetlenségéről Szlovákiában szóló, 533. számú határoza tát. A dokumentum megszületése, értelmezése, politikai fogadtatása rámutat arra az empátiahiányra, amely a közös történelmi eseményeket másképpen nevezi meg, s már a nyelvben is kódolja egyegy esemény interpretációját. A trianoni békediktátum a magyarokna k sorscsapást és veszteséget, a cseheknek és a szlovákoknak az államiságot jelenti. Az első bécsi döntés, 1938 a magyaroknak a visszacsatolást és a felszabadulást, a szlovákoknak a diktátumot és a megszállást. És így tovább. Jelen esetben is más és más h angsúlyt talált a két fél. A parlamenti határozat elutasít- ja „a szlovák és csehszlovákiai szervek törvényeinek, dekrétumainak, szerződéseinek és egyéb háború utáni döntéseinek megkérdőjelezésére és revíziójára irányuló kísérleteket, amelyek a háborút köv ető vagyoni és jogi rendezés módosítását jelentenék”, valamint leszögezi, hogy a háború utáni rendezés az „alkotmányos és politikai döntések elfogadása más európai államokhoz hasonlóan (...) a nácizmus veresége következményeként (...), valamint a potsdami konferencia” elvei alapján történt. Ugyanakkor figyelmeztet arra a tényre, hogy ezek a háború utáni jogi normák „nem a diszkrimináció gyakorlatának következményei, és napjainkban nem képezhetik új jogi viszonyok létrejöttének alapját”. Végezetül a honatyá k szlovák többségét egy kivétellel meggyőző dokumentum kijelenti, hogy „az ezen döntések alapján létrejött jogi és vagyoni viszonyok megkérdőjelezhetetlenek, érinthetetlenek és megváltoztathatatlanok”. E passzusokból a magyarok leginkább a Benesdekrétumok és a kollektív bűnösség elvének újbóli szentesítését, megerősítését olvassák ki, és kontinuitást sejdítenek a 6o éve történtek és a mai Szlovákia között. A szlovákok viszont jobbára egy történelmi korszak lezárásaként, történelmi igazságtételként értékel ik Benes elnök dekrétumait. A friss határozat ellentmondásos pontjai a politikusok gyér történelemismeretéből erednek. A szlovák honatyák tévednek akkor, amikor olyan jogi normák sérthetetlenségének kimondását követelik, amelyek már a megszületésük utáni é vekben módosultak (a németek és a magyarok állampolgárságát például helyreállították). De
