Reggeli Sajtófigyelő, 2007. október - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-10-10
25 hogy alakuljon!” Nemcsak az újságban jelent meg, nyilvános összejöveteleken élő szóval is boldogan mondtam: lám, ezt üzeni nekünk Tőkés László! Aztán, mint másoknak, nekem is nagyon fájt, hogy nem úgy alakul a sorsunk, ahogy szeretnénk. Ám mindig tudtam, mert láttam: ez nem elsősorban rajtunk múlik. Mert más a szív hangja és más az érdes va lóság. Aki a kettőt összetéveszti, az nem a földön jár. Először akkor csalódtam a püspökünkben, amikor a „Neptunügy” miatt durván nekiment Frunda szenátornak. Miért fogadta el azt a plusz háromszáz (vagy négyszáz) magyar helyet a BabeşBolyain, amikor ne künk az egész (önálló) Bolyai kell? Mintha nem tudta volna, hogy a politika nem a „mindent vagy semmit” játéka. A reálpolitikus taktikázik ugyan, de a gesztusokat értékeli. Aztán a későbbiekben ahelyett, hogy beállt volna a csapatba (nyolc éve a szatmária k biztos befutó helyet, az elsőt kínálták fel neki a parlamenti képviselőjelöltek listáján, de ő elutasította), kívülről mondta a magát. Újságíróként ott voltam a szervezet 2003as szatmári kongresszusán, amikor megszüntették a tiszteletbeli elnöki tisztsé get (nem pedig leváltották vagy kirúgták Tőkést, ahogyan elterjedt!). Indoklásként elsősorban azt hozták fel, hogy a T. Elnök évek óta nem ment el egyetlen országos RMDSZtalálkozóra sem, hogy ott mondja el, mi fáj, mivel nem ért egyet, inkább a sajtón át üzengetett, nem egyszer keresztény emberhez méltatlan hangon. Persze, ez nem menti fel az RMDSZt hibái, melléfogásai alól. De most aztán alakul sorsunk! Szakad, földindulásszerűen csúszik. Itt hagy bennünket, mint… az Európai Parlament az erdélyi magyaro kat! Így módosul, meglátják, az ismert szólásmondás. Mindenekelőtt azért, mert püspökünk a biztos befutó helyet (mármint az RMDSZlistán) a teljesen bizonytalanért visszautasította. Inkább ne legyen egy erdélyi magyar sem Brüsszelben, mintsem Frundával vag y Markóval utazzon egy repülőgépen, velük szívjon egy levegőt! Inkább rohadjon meg az egész erdélyi magyar közösség, semmint ez a csúfság bekövetkezzen! Örülhet Băsescu, kedvére alakulnak dolgaink. vissza Nekünk Világos ke ll? Új Magyar Szó 2007. október 10. Szerző: Cs. Gyimesi Éva Miközben a globalizált világ kihangosított agóraként kebelezi be a magánéletünket, a magyar családok tere megszűnik gyermekközpontú otthonnak lenni. A Megbékélés Parkjából aradi szállásomra viss zatérőben taxiba ültem, és a fiatal sofőr rám kérdezett: miért van ekkora sokadalom, a közlekedést úgymond akadályozó „idegen” autók konvoja? A magamfajta ember ilyesmire a felvilágosítás készségével, a jellegzetes tanári beidegződéssel, jóhiszeműen válasz ol. De miért nevezik a régebbi Pompierilor teret a Megbékélés Parkjának? – kérdezett tovább, és ekkor alaposabban rátekintve, a szemében megpillantottam egy kíváncsiságon túli valamit. Azért, domnule, mert bizony voltak konfliktusaink. Tudja mit? Inkább vi gyék haza azt a szobrot – mondta, amikor kifizettem. De nem kívántam történelemórát tartani olyannak, akiről lerítt a rosszhiszeműség, aki bennem most lerombolhatná az eszményt, amit az előbbi ünnepség oly méltón megelevenített, és amit maga az aradi polg ármester is megfogalmazott a maga módján. Mintegy negyven – milliárd lejről beszélt, amit a tér „végleges kialakításába” még be kellene fektetnie az önkormányzatnak. Egy békepark „végleges kialakítása”: facsemeték, évelő virágtövek, padok, rendszeres tiszto gatás, gyomlálás, öntözés… Nem nagy dolog, végeredményben. A rendezett, bár eléggé csupasz térbe én bele tudok képzelni ötven – éves fákat. Ide például platánok illenének. Meg soksok örökzöld, ami azt hirdethetné, nem lehetetlenségre áhítozik a Szózatbe li vágyunk: „Az nem lehet, hogy annyi szív / Hiába onta vért…” Azaz: volt és van értelme sokak áldozatának, és egyszer talán sikerül megtanulnunk nem csupán halni, de élni is közös ügyekért. Viszont a két nemzet himnusza egymás után számomra dermesztően k özel hozta a kölcsönös ellenségképeket, amik a taxisofőrben is megjelenő mai román (és magyar) szélsőjobb gyűlöletét alkalmanként rituálisan ébresztgethetik. Orbán Viktor nagyváradi kampányolása ilyenek alá adott lovat, ez pedig életellenes.
