Reggeli Sajtófigyelő, 2007. október - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-10-09
18 “A csángó világ soha nem volt annyira zárt és archa ikus, mint ahogy mi azt elképzeltük: valamilyen módon mindig változott és alakult. Hiszen a kultúra általában véve sem alkot egy zárt egészet, hanem állandóan a körülötte lévő folyamatokkal összhangban fejlődik, és változik: ez a moldvai kultúrára is ugyan így igaz” - vallja a néprajzkutató. A néprajzi, antropológiai jellegű tanulmányok és kötetek folyamatosan jelzik a moldvai csángó falvakban folyó társadalmi, gazdasági, kulturális és mentálisváltozásokat. Ennek ellenére a sajtó egy része az utóbbi tizenö t év tudományos eredményeit nem használja fel, és egyfajta archaikus közösségként jeleníti meg a moldvai csángókat. Pozsony Ferenc néprajzkutató elmondta, erre nagyon jó példa Klézse esete, ahol a helyi tanács egy olyan határozatot hozott, hogy csak az ő engedélyével lehet a faluban filmet készíteni. “Nem is annyira az etnikai tényezők határozták meg ezt a döntést. Azért döntött így a tanács, mert többször megtörtént, hogy egy filmes csoport kiment Klézsére, és elsősorban idős embereket, régi házakat, arch aikus lakásbelsőket, klasszikus népballadákat, meséket, mondákat, imákat éneklő embereket jelenít meg. Ezzel szemben a moldvai falvakban is nagyon gyors kultúraváltozás történt. Ezek a vizuális sajtó forgalmazta elemek már nem élnek szervesen az ottani emberek, falvak világban. Pozsony szerint ennek a változásnak a folyamatát a második világháborút követő kollektivizálás indította el: „Ekkor Moldvában is jelentős változások történtek, a fiatalok közelebbi vagy távolabbi városokban tanultak, később ott t elepedtek le, tehát a moldvai csángó falvakból jelentős migrációs folyamat indult, s ez már a szocialista években is visszahatott a csángó falvak társadalomszerkezetére, kultúrájára. A rendszerváltozás után ebben a gyakorlatban újabb változás következet t, hiszen már nem csak ipari városi központok fele, hanem a határok megnyitása után a nagyvilágba, elsősorban a neolatin országokba, Olaszországba, Spanyolországba is emigráltak az ifjú csángók.” „Itt a leányom vagyon férjhez menve. Egy gyermekem, a legn agyobb, el van menve Greciába, (Görögországba), egy most végezte a facultatea de jurnalistică, în Sibiu (a nagyszebeni újságírói egyetemet). - meséli egy szalánci apa. "A kivándorolt csángók egy része hazaköltözik, más része ott ragad - mondja Pozsony. „A z figyelhető meg, hogy még nagyon erős a moldvai csángó fiatalok lokális identitása, a kibocsátó közösséghez, településhez fűződő kapcsolata. Még a Spanyolországban, Németországban vagy Olaszországban dolgozó fiatalok is hazatérnek településük legfontos abb éves ünnepére, a templombúcsúra. Visszatérnek jelentősebb családi események alkalmával, de az is megfigyelhető, hogy egyesek már nem átmeneti időszaknak tekintik a külföldi munkavállalást, hanem véglegesnek: NyugatEurópában házat, telket vásárolnak, kiviszik már a nagymamát is, a gyerekeik ott szocializálódnak. Az unokák szintjén ez a mostani kapcsolat fokozatosan lazulni fog, és megtörténik az eltávolodás” - jósolja a néprajzkutató.
