Reggeli Sajtófigyelő, 2007. október - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-10-08
27 A bomlás virágai Új Magyar Szó 2007. október 8. Szerző: Bíró Béla Az persze egészen bizonyos, hogy Gyurcsány Ferenc nem vállalkozik majd erd élyi kampányutakra. Azoknak, akik szép, békés kampányocskában reménykedtek, s abban, hogy Tőkés László és Markó Béla jövőbeli együttműködésre vonatkozó ígéreteinek hitelt adhatunk, a jelek szerint keservesen csalódniuk kell. A választási kampány logikáját ezúttal sem a romániai magyar közösség jámbor érdekei és vágyai határozzák meg. Tőkés László és Markó Béla nemcsak külön helyszíneken ünnepelték a vértanúk napját, hanem legalábbis az előbbi a magyarországi politikát is bevonni látszik a hazai politikai k üzdelmekbe. Ez pedig többszörösen is kockázatos. Kockázatos azért, mert a két ország kapcsolatát is megterhelheti. De ennél sokkal nagyobb annak a kockázata, hogy a magyar belpolitikai küzdelmeket megterhelő gyűlölködés, intolerancia, kizárólagosság atmos zférája a hazai magyar közéletet is elrohaszthatja. Minálunk is megjelennek az árpádsávos zászlók, az antiszemita jelszavak, a kommunistázás és a másik oldalról a kirekesztősdi, a megbélyegzés, a fasisztázás. Az persze egészen bizonyos, hogy Gyurcsány Fere nc nem vállalkozik majd erdélyi kampányutakra. (Már csak ez hiányozna!) Az RMDSZ és a magyar szocialisták közt soha nem volt olyan felhőtlen a kapcsolat, mint Orbán Viktor és romániai kliensei közt. Orbán Viktor váradi kijelentése azonban, miszerint annyi szor siet majd Tőkés László segítségére, ahányszor annak csak szüksége lesz rá, nemcsak romániai magyar viszonylatban nehezen értékelhető, de a magyar belpolitika összefüggésrendszerében sem látszik ésszerűnek. Orbán Viktor ugyanis Tőkés László melletti ki állásaival aligha fog magának túl sok szavazatot szerezni. Már csak azért sem, mert a magyar állampolgárok túlnyomó többsége – ezt látogatásaink során a saját bőrünkön tapasztalhatjuk – nem különösebben rajong értünk. Még saját Magyarországra szakadt roko naink sem. Hogy miért, az bonyolult kérdés, de tény, s a tényekkel a politikusnak is számolnia kell. Márpedig a mai Magyarországon még az Erdélyből származó magyarok többségére is jól érzékelhető igazodási kényszer hárul. A zömük meg is próbál „magyarorszá gibb” lenni a magyarországiaknál, azaz igyekszik amilyen gyorsan csak lehet abba a Gyurcsányféle állampolgári nemzetbe asszimilálódni, amelynek birtokon belüli tagjai december 5én közvetve vagy közvetlenül elutasították a kettős állampolgárságra vonatkoz ó kisebbségi igényt. A határon túli magyarok ügyeivel ma már aligha lehet politikai tőkét szerezni Magyarországon. Tarthatjuk ezt sértőnek, tarthatjuk a nyugatias mentalitás tanújelének, ismételten azt kell mondanunk: tény. Érthetetlen, hogy ennek ellenér e a Fidesz miért ragaszkodik továbbra is a székely himnuszhoz, hogy vezetője miért akar közvetlen politikai szerepet vállalni, illetve vállaltatni a román belpolitikában az európai parlament kereszténydemokrata frakciójával is. Nem csak a mi esélyeinket r ontja ezzel, nem csak fölösleges zavart kelt az amúgy is zavaros hazai magyar politikában, de önnön magyarországi esélyeit is csak ronthatja, s ezzel bennünket is megfoszthat attól a lehetőségtől, hogy esetleges hatalomra jutása esetén élvezhessük – ahogya n korábban is élvezhettük – önzetlen támogatását. Arról nem is beszélve, hogy az önzetlenség is erősen kérdőjelessé válhat akkor, ha a Fidesz kizárólag a hozzájuk közel állók politikai érvényesülését próbálja segíteni, az ellentétes tábor kisebbségi magyar jaival szemben. Úgy tűnik, Orbán Viktor a határokon túl is ugyanazt a nemzetkoncepciót próbálja érvényesíteni, mint Magyarországon: a magyar nemzet tagja az, aki az általa propagált jobboldali értékekkel azonosulni képes; aki pedig nem, az – az össznemzet ben – kisebbségi szerepre sem igen alkalmas. Ez a koncepció a megosztottságnak és a kizárólagosságnak olyan légkörét honosíthatja meg, amely összehasonlíthatatlanul többet árthat a határon túli magyarságnak minden román nacionalizmusnál, hiszen a közösség önfenntartásához nélkülözhetetlen kohéziót szünteti meg. Magyarországon (bizonyos ideig) mindkét oldal politizálhat a tényleges nemzeti érdekek ellenében, az állami keretek megakadályozzák a közösség tényleges széthullását, bennünket azonban akár végvégve szélybe is sodorhatnak. vissza
